Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-170

170. országos ülés 1898. mámiw 2-án, estttSrHSkön. 349 költségvetést tárgyaljuk, még egyáltalában nem történt arra nézve semmi, hogy a Közép-Duna mi­ként fog szabályoztatni. Nincsen teehnicus a földmívelésügyi ministeriumban, a ki el ne ismerné, hogy míg az átmetszések, különösen Ercsitől—Bajáig el nem készülnek, míg a Duna medre rendezve nem lesz; Budapestet is mindig veszélyeztetni fogja az árvíz. E kérdést mégis napról-napra halogatják, s e helyett a ministe­riam a bajai partok védelmével foglalkozik, melyre eredetileg háromszáz és néhány ezer forint előirányoztatok, és elköltetett csaknem 900.000 forint, az alatt pedig úszni hagyja azon községeket, melyeknek jajkiáltása nem csak a minister úr füléig, hanem az ország szívéig hat. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Meg vagyok győ­ződve, hogy a minister urnak komoly szándéka a Közép-Duna rendezését a lehető legrövidebb idő alatt foganatosítani. De azért, mint törvény hozónak mégis kötelességem ellenőrizni, meny­nyire teljesíti a minister úr azon ígéreteit, me­lyeket az ország törvényhozásának a nemzet színe előtt tett. Midőn ez előterjesztésre hivat­kozom, teszem különösen azért, hogy kifejezzem azon való aggodalmamat hogy jelen viszonyok közt sem történik meg minden arra nézve, hogy azok a községek, melyek a Közép-Duna árja által veszélyeztetve vannak, a végelpusztúlás­tól megmentessenek. Én személyesen jártam odalenn, többször láttam azokat a védgátakat, melyek ott emeltettek a társulatok által. Azok a védgátak olyan laza futóhomokból vannak készítve, hogy sohasem fogják kiállani azt a víznyomást, melynek minden esztendőben ki vannak téve. Továbbá tapasztaltam azt, hogy pl. Bogyiszló községe a kétségbeesésig véde­kezik, de Bogyiszló községének védekezése hiábavaló munka, mert ott két nagy tényező van. Az egyik a kalocsai érsekség, a másik a tolnamegyei részen a Dréher uradalom. Azok mindig meghagyják a körgátaknak a nyilast, a melyen beomlik a víz és elönti Bogyiszlót. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Arra kellene szorítani az említett nagy birtokkal bíró tulaj­donosokat, hogy területükön, azokon a darab­kákon, melyek kiegészítő részét képeznék a védekezésnek, melyet Bogyiszló évről-évre esz­közöl, a védgátakat építsék ki. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én úgy vagyok meggyőződve, hogy ma a már fölvételek Duna medrének technikai módon való észlelése oly stádiumba jutott, hogy semmi néven nevezendő technikai akadály nincs arra nézve, hogy a Közép-Duna szabályoztassék. Én ágy tudom, hogy a tervek már nagyrészben készen vannak, és hogy leg­közelebb is nagy műszaki tanács elé fognak terjesztetni. Én tehát arra kérem a t. minister urat, ne méltóztassék igen sok időt engedni a pénz­ügyminister úrnak arra nézve, hogy gondol­kozzék, hogy mikép bújjon ki e tervezetek kivite­léhez megkívántató terhek és költségek viselése alól, hanem a lehető leggyorsabban méltóztas sék előterjeszteni a Közép-Dunára vonatkozó munkálatokat és az ezekhez megkívántató költségvetést, hogy addig, míg a most tapasz­talt nagy veszedelemnek hatása alatt va­gyunk, mindannyian megszavazzuk a szükséges költségeket, mely ezen munkálat keresztülvite­lére megkívántatik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert általában \éve azt tapasztalom, hogy nem­csak odakünn a népnek, de idebenn a népkép­viselőknek is az a rossz természetük van, hogy mi­kor nagy a veszedelem, akkor rohamosan szeret­nének mindent csinálni, mikor pedig nincs víz, azt mondják, nincs szükség gátra, és ha krajezárokat kérünk, azokat is nehezen szavaz­zák meg. (Helyeslés a szélső baloldalon) De, a mint beszédem kezdetén bátor vol­tam megjegyezni, ezen részletes tervezésekkel és szabályozásokkal mindazok a bajok, mely bajok elhárítását a közvélemény és az ország türelmetlenül várja, elhárítva nem lesznek. Egy rendszeres és az összes magyarországi vízháló­zatot íelölelő tervezetre van szükségünk, melybe végre-valahára beillesztessék a belvizek rende­zése is, inert hiszen az olyan felszólalás, a milyet pl Lukáts Gyula t. képviselőtársamtól hallottunk, minden jogosultságát elvesztené, ha szórványosan, ötletszer üleg, egyes érdekeltek nézete szerint nem történnék a belvizek rende­zése, hanem összefüggésben a folyamok vizi viszonyaival, úgy alkottatnának meg a belvíz levezető csatornák, hogy az azok által össze­gyűjtött vizeknek a főfolyam recipiense, leveze­tője lehessen. A míg ez meg nem történik, a míg arra van kilátás, hogy Beregvármegyének nagy részében megépített szernyeesatornák által oly területre zúdíttatik a víz, a hol ezelőtt soha sem volt; míg attól lehet félni, hogy a Fekete­Kőrösbe nem lehet bevezetni azokat a vizeket, a melyek levezetése Biharban czéloztatik: addig a helyett, hogy jót cselekednénk, átkos munkát végzünk azokkal a vidékekkel szemben, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hol a belvizeket sza­bályozzuk. Én tehát végre-valahára elérkezettnek látom annak az idejét, hogy annyi tanulmányozás, annyi okoskodás után a tett is bekövetkezzék s egy rendszeres, minden érdeket szem előtt tartó nagyban és egészben országos vízügyeinket fel­ölelő rendszeres munka terjesztessék a ház elé. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Most, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy egy lépéssel tovább menjek, s kijelentsem, hogy a mindenfelől panaszlott vízügyi miseri áknak, ha szabad magamat így kifejeznem, egyik leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom