Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-170
1?0. oriKágos ölés 1898. míircäsins 8-án, esUtBrtökBn* 347 kálatok. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 21. ezím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 15. czím. Kiadás összesen 398.800 frt. Gr. Teleki József! Gr. Teleki József: Mélyen t. ház! Ha egy oly széles mederben és teljes alapossággal lefolyt általános vita után, a részleteknél a ház kegyes engedelmével felszólalok, nem szándékozom hosszasabb fejtegetésekbe bocsátkozni, hanem csupán néhány észrevételnek megtevésére szorítkozom, kérvén a nagyméltóságú földmívelési minister urat, hogy ezen észrevételemet becses figyelmére méltatni szíveskedjék. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi Gábor: Miért nagyméltóságú s miért nem miuister úr? (Nagy zaj.) Akkor engem is méltóságos képviselőnek kell szólítani. (Zaj.) Gr. Teleki József: igen jól tudom azt, hogy bármit alkossunk, teremtsünk is, folytonos tekintettel kell lennünk a pénzügyi helyzetre. Teljes tudatában vagyok annak is, hogy a legszükségesebb vizi munkálatok keresztül viteb az egész ország területére vonatkozólag tetemes pénzösszeget igényel; mindamellett nem habozom kinyilatkoztatni azt, hogy a mi ezen a czímen fel van véve a költségvetésbe, az majdnem a semmivel határos. (Úgy van ! Úgy van ! jobb felöl.) E tekintetben tenni kell valamit; pénz nélkül pedig alkotni, tenni nem lehet. De hát, miképen segítsünk ezen a bajon? (Hálfyík! Halljuk!) Azt hiszem, hogy maga a t. földmívelési minister úr a legjobban belátta azt, hogy miképen kelljen a bajon segíteni akkor, midőn a vizi ügyekre vonatkozó egy jelentésében megjelölve a legsürgősebb teendőket, oda coneludál, hogy egy 53 milliónyi vizikölcsó'nt szándékozik felvenni, és már kilátásba is helyezte, hogy annak törlesztési hányadát már az 1893 ik évi költségvetésbe fölveszi. Sajnosán tapasztaljuk azonban, hogy ez nem történt meg. Hogy egyéb példával ne illustráljam felszólalásomat, az, a mi az úgynevezett Közép Duna; Budapest és Mohács közti szakaszának védelmére folyósíttatni contempláltatik, ha jól vagyok informálva, csak 250.000 forint :< Örömmel és megnyugvással veszem tudomásul a t. minister úrnak tegnapelőtt Busbach Péter t. képviselőtársam interpellatiojára adott válaszát, a melyben kilátásba helyezte azt, hogy a Közép-Dunára vonatkozólag, ott, a hol a jégtorlódások folytán oly imminens veszély mutatkozik, a szabályozást hova-tovább nagyobb ütemben méltóztatik foganatosítani és három év alatt befejezni. Kérem is a t. minister urat, ne hagyja ezt a vidéket végképen kimerülni az árviz-veszélyek elleni folytonos küzdelemben. Oda terjed tehát e tekintetben kérésem s ezzel beszédemnek ezen általánosabb vonatkozású részét be is fejezem, méltóztassék odahatni, hogy, — számokról nem beszélek, mert azok türelmesek, a számokat így is, űgy is lehet csoportosítani, — hogy egy, mindenesetre nagyobb kölcsön vétessék fel mentül előbb és annak törlesztési hányada már a jövő évi költségvetésben szerepeljen. (Helyeslés jobb felől.) Ezek után engedje meg a t. ház, hogy áttérjek felszólal ásómnak második részére, melyet, habár részleges természetű dologra vonatkozik is, mind a mellett igen fontosnak tartok. (Halljuk! Halljuk!) Akkor, midőn több ármentesítési társulat egyesíttetik egy ármentesítési társulatban, tapasztaljuk azt, hogy a költségekhez való hozzájárulási arány nem történik mindig az igazságnak megfelelően a haszonarány szempontjából, hanem másképen. Gr. Károlyi Gábor: Erről mi nem tehetünk. (Zaj.) Gr. Teleki József: E tekintetben utalok a Maros, Tisza, Kőrös ármentesítö és belvizlevezető társulatnál lévő állapotokra. (Halljuk! Halljuk!) Ott a hozzájárulási arány kivetése nem haszonaránylag, hanem a földadó kataszter szerint kipuhatolt tiszta jövedelem alapján történik. Ez által a marosi érdekeltségen nagy méltánytalanságot követtek el. Ez áll főkép Makó városára nézve, a hol a helyzet a következő. (Halljuk! Halljuk !) Makó városa belevonatván ebbe az érdekeltségbe, azon magasabban fekvő földjei is, melyek a Tiszától eddig nem igen szenvedtek most folytonosan kivannak téve a tiszai árviz imminens veszélyének. Más azonban a helyzet a tiszai érdekeltségnél, mert az olyan föld pl. mely azelőtt nem jövedelmezett többet 3—4 frtnál, az ügyeknek ilyetén rendezése által értékében tetemesen emelkedett, míg a makói földek sokat vesztettek értékükben. A kataszteri tiszta jövedelem alapján való kivetést tehát, igénytelen véleményem szerint, igazságtalannak tartom. Hogy nem hiába beszélek, leszek bátor Makóra vonatkozólag néhány adatot felolvasni. Többel aztán nem is fogom illustrálni a helyzetet, mert ezen számok teljes rigorositással feltárják előttünk az ottani állapotokat és constatálják, hogy itt minden esetre baj van, a melynek orvoslása égetően szükséges. Ez adatok szerint (Halljuk! Halljuk!) a makói határban egy hold I-ső szántóföldnek kataszteri tiszta jövedelme 13 forint 50 krajezár; ilyen hold szántóföldnek évi közadója: 1. Egyenes állami adóban a kataszteri tiszta jövedelem 13 forint 50 krajezár után < 2h 1 /2°/o, Vásárhely 1 frt húsz krajezár, 3 forint 44 krajezár.
