Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-170
1?0. orsíAgos Illés 1898. mftrczins 8-án, cstttSrtCkSn. 341 években volt, mikor az első mozgalom a selyemtenyésztés érdekében Magyarországon megindult; azonban ezen időszak semmi nevezetesebb mozzanatot felmutatni nem tudott. A közjogi kiegyezés után tétettek meg újból e téren az első lépések, azonban ezek annyit eredményeztek, hogy a kormánynak belekerült 50.000 írtjába, és hogy az évi termés 2000 kilóra emelkedett. Csak 1880-tól fogva látunk nrgyobb lendületet s mint a ministeri meghatalmazott jelentése mutatja, rövid 12 év alatt oda jutottunk, hogy ma már egy millió kg.-mon felüli gubót termelünk. E termelési ág hasznát pedig a legeslegszegényebb osztály élvezi, mely azzal oly időben foglalkozik, midó'n a tavaszi munka már bevégeztetett, az aratás pedig még meg nem kezdődött, midőn tehát a munkásnak semmi keresete ^ines. (Tetszés.) E .termelés nemzetgazdasági fontossággal azért is bir, mert oly munkaerőt is használ fel, a mely részint zsenge, részint agg koránál fogva sem házi, sem mezei munkára nem értékesíthető. Az a tény, hogy ama hat megye területén, a hol a szederfa ültetésénél fogva a szükséges szederfalevél meg volt, rövid 12 év alatt a legszegényebb osztálynál 8 millió fizettetett ki, mindenkit meggyőzhet arról, hogy a nemzetgazdaság ez ága ránk nézve végtelen fontosságú. (Élénk helyeslés.) S ha még hozzáveszszük, hogy Magyarország oly területén, melyek éghajlati viszonyainál fo^va szintén alkalmasak az eperfa-esemeték termelésére, szintén meg fog indulni az ez iránti mozgalom: bátran remélhetjük, hogy a termelés nemsokára 15 millió kg.-ra fog emelkedni. Már pedig ennyi gubó 15 millió forintot fog jövedelmezni a termelőknek; ha pedig módot találunk arra, hogy nyers selyem alakjában értékesíthessük: akkor mintegy 28 — 30 millió fog a legszegényebb osztálynak jutni. Olaszországnak e termelési ág csaknem legnagyobb jövedelmi forrása. 35 'millió kg.-t termel, a miből 3 millió kg. nyess selyme van, s ez évenként 180 millió franc jövedelmet ád. Franeziaországban a nyers selyemtermelés 600.000 kg., szövőszék pedig van több, mint 150.000, Angliában pedig 120.000. S mégis azt látjuk, hogy Francziaország, melynek selyemtermelése csak 10-szer akkora, mint a mienk, évenként 7 millió francot vesz fel budgetjébe ez iparág támogatására. Azt hiszem, hogy nálunk, a hol már egy millió kg.-mon felni van a termelés, a hol több, mint 1000 munkás foglalkozik petetenaeléssel, és a selyemfonókban már igeu is lehet szó selyemtermelésről, s hogy ez ipart fejleszthetjük is. Igaz, hogy bizonyos sanguinikus nézetekkel szemben kételyek is merültek fel, vájjon selymünk megfelel-e a kívánalmaknak? De kételyeinket eloszlatta az a hírneves és befolyásos férfiú, Stoekhammer, ki már több, mint 10 év óta Lyonban veszi gubóinkat, és a ki 1892-ik évben M; gyarországon tett utazása alkalmából nyert impressiói után kijelentette, hogy természeti tulajdonságánál fogva a nálunk előállított selyem bármely selyemmel kiállja a versenyt. Ha már most látjuk ezt az igen szép és dicséretes eredményt, az a kérdés merül fel, mennyibe kerül az nekünk. A t. ház tagjai közt ki lett osztva a ministeri meghatalmazott által készített igen tartalmas és igen szép jelentés. Abból meg lehet győződni arról, hogy 12 év alatt, elkezdve 6000 frton és fokozatosan menve 15.000 frtig, eddig a kormány visszatérítés kötelezettsége nélkül adott 160.000 frtot, továbbá az építkezésekre, beruházásokra megadta a szükséges eszközöket. Á számadatokból azt is látjuk, hogy az állam által visszatérítés kötelezettsége nélkül adott összegekből visszatéríttetett annyi, hogy csupán 32.737 frt s néhány krajezár maradt fenn, a melylyel szemben oly értékek állanak, melyek messze túlhaladják ezen összeget. Kétségtelen tehát, hogy a legminimálisabb segélyezéssel jött létre ezen kitűnő és szép eredmény. De ezekkel az ügyekkel mi nagyon keveset törődünk. Megvallom őszintén, midőn hivatalos pályámon legelőször kezdtem foglalkozni ezzel, a selyemhernyók nem igen érdekeltek. De mikor láttam, hogy egyes községekben a legszegényebb ember megcsókolta azt a 25 frtot, melyet ép akkor kapott, mikor a jövő évi termését kellett volna potom árért elprédálni, csak akkor láttán, mily fontosságú ez annak a szegény osztálynak, mely a téli idő alatt felemészti élelmiszerét, és nyomorog a legközelebbi aratásig. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) De ba meg vannak ezen előnyök, gondoskodnunk kell arról is, hogy jövőre nézve ez még inkább fejlesztessék, és hogy meg legyenek garantiái is annak, hogy ez az ipar fejlődésében meg ne akasztassék; ezt pedig nézetem szerint máskép, mint a kormány, illetőleg a törvényhozás intézkedése utján elérni nem lehet. Látjuk ezen jelentésből, hogy már 1892 ik évben a termésnek több mint egytized része azon okból ment tönkre, mert nem volt elegendő szederfalevél. Azt nem lehet hazánkban várni, hogy magánosok fognak nagyobb területet beültetni szederfával. Ehhez a selyemtenyésztésnek sokkal nagyobb kiterjedtsége szükséges, a selyemtermelés fejlesztése pedig igen sok szederfát igényel. Ezen eireulus vitiosusböl kikerülni egyedül állami, illetőleg törvényhozási intézkedés útján lehetséges. Kétségtelen, hogy a földmívelésügyi ministerium végtelenül sokat tett már. A jelentésből látjuk, hogy 14.000 kg. eperfamagot
