Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-169

32É 18*. országos Illés 1892, Ott vannak helyeslők kellő számmal! Megrendelt helyeslések! Horváth Gyula: Tudom, hogy a ministerelnök úr működését Száz Károly képviselő úr tegnap migy helyesléssel kísérte: ha a ministerelnök úrnak erre vau szüksége, azt megkaphatja. Hanem igenis arra van szükség, hogy a háznak figyelme felkeltessék az iránt, — és ez tény, a melyet eldikciozni nem lehet, ég semmiféle frázis nem segít ez ellen, — hogy az országban a filloxera pusztításaival szemben egyáltalán sem pénzügyi, sem egyéb oly szakintézkedés, a mely egyetlen egy ember is kielégített volna, kivéve azokat, a kik a t. ministerelnök úr háta mögött ülnek, nem történt. (Úgy van! hal felöl.) Szalay Imre *. Szász Károlynak szőlője sincs! Horváth Gyula: Itt van az ország fővárosa, a mely legjobban bizonyítja ezt. Köröskörül még két évvel ezelőtt a hegyek szőlőültetvényekkel voltak tele, a melyekben világhírű bor termett. Itt saját szemeivel szemlélheti a kormány, hogy minők azok a pusztítások, a melyeket a filloxera véghez visz. Gondolhatja-e valaki, hogy a távol vidékeken történik intézkedés és védekezés, hogyha a kormány és a főváros itt tehetetlennek bizonyul ? Mintha valami csodát kívánnának akár a kormánytól, akár a hatóságoktól! Dehogy. Mit kívánnak ? Csak annyit, hogy legalább ugyanazokat az eredményeket legyenek képesek felmutatni, a melyeket más bortermelő országok elértek. És hogyha ez még meglepetésszerűleg történt volna, ha ezelőtt egy-két évvel kezdett volna filloxera pusztítani! De hiszen már évek hosszú sora óta tart a pusztítás és nap nap után intézkednek s vesznek föl a költségvetésbe nevetséges összegeket, a melyekkel a bajon segíteni nem lehet. Ezt tudja mindenki. De azt a segítséget, melylyel a bajon segíteni lehetne, megadni nem akarják, vagy nem tudják. Azt mindenki tudja, hogy új szőlők előállítására nagy befektetési összegek kellenek. Nem kéri ebben az országban a földmíveléssel foglalkozó sem a kormánytól, sem senkitől, hogy könyöradományokat kapjon, csak azt kívánja, hogy addig, míg megerősödik, könnyítsenek a terhén, hogy az alatt össze ne roskadjon. Mi akadályozza a kormányt abban, hogy oly nagy tőkét igyekezzék megszerezni, a mennyi okvetetlenül szükséges a szőlők újból helyreállítására. Igaz, hogy az a szőlőbirtokos, a kinek elpusztult a szőleje, s a kinek még a megmunkálásra is kell gondolnia, nem tudja azt a biztosítékot nyújtani, hogy mindjárt törleszthesse is a kölcsönt, a melyet a helyreállított szőlő egy pár év múlva már meg tud adni. Mi akadálya van tehát, hogy a költségvetésbe felvétessék bizonláfcMhs Í-én, szerdán. nyos Összeg egy pár évi kamatnélkuli kölcsönre addig, míg a helyreállított szőlő teremni fog, és így a birtokosa abba a helyzetbe jut, hogy megfizetheti úgy a kamatokat, mint a kölesöntörlesztési részét, a mi által az állam is abba a helyzetbe jut, hogy nemcsak a kamatokat kapja vissza, hanem egy új adóalap megteremtése által még kárpótlást is kap. De ezen nem lehet 10, 20, vagy 50 ezer forinttal is segíteni, hanem, midőn Magyarország szőleinek helyreállításáról van szó, h i kell, 10 milliót is meg kell szerezni, és ennek a kamatjaira 2—3 évig is várni kell, míg a szőlők termést adnak. Addig viselje a kamatokat az állam, azután pedig, majd midőn a szőlők teremni fognak, fizettese meg azok tulajdonosaival, ha kell tíz évi részletekben is a kölcsönt, és annak kamatait. Mi áll útjában az ilyen beruházásnak? Az áll egyedül útjában, hogy itta kérdésekre csak addig méltóztatnak súlyt fektetni, és így a filloxera kérdésére is, míg a házban egyik vagy másik költségvetési tételnél róluk beszélnek. Mihelyt a budgettárgyalásnak vége van, akkor a jövő budgettárgyalásig minden hallgat és nyugszik, csak a phylloxera nem. Mi az oka annak, hogy újra meg újra halljuk azokat a beszédeket, a melyeket már ezelőtt évekkel elmondtak, és a melyeket nem elégítettek ki egyébbel, mint soha, be nem váltott Ígéretekkel. Midőn egyik, vagy másik beruházásra nagyobb összeg szükségeltetik, s ezt itt szóba hozzuk, mindig arra mutatnak reá, hog/ ez megzavarja az államháztartás egyensúlyát. De midőn oly követelésekkel állunk szemben, melyek év év után °2—3 millióval emelik a költségvetést, milyenek a ' adügyi kiadások, a melyek egyik évről a másikra csalhatatlanul bekövetkeznek, még pedig mindig növekedő arányban, ám akkor már nem döbbennek meg attól, hogy meg lesz zavarva az egyensúly. Csak ha az ország gazdasági állapotán nagyobb összeggel kell segíteni, midőn száz és százezer polgárnak a megélhetését kell biztosítani, akkor süket fülekre találunk, bár rámutatunk arra, hogy egy nagy érdek, az államháztartásunk nagy érdeke és annak fentartása késztet arra, hogy egy ilyen financiális politikát kövessenek. De ha minden argumentumot mellőznénk azon sikertelen eredményekre nézve, melyek a filloxera irtása tekintetében elérettek, ha más ok nem forogna fenn, mint az, hogy az országnak százmilliókat érő értéke pusztul óban, veszendőben van, és ezzel szemben tehetetlenül áll ez ország: ez egymagában elegendő ok volna arra a vádra, hogy j igenis, nem követnek olyan politikát, mely az I ország közgazdaságának érdekében van. (HeI lyeslés a balddalon.) i És ha nem akarunk csillogó frázisok mögé