Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-158

26 158. országos ülés 1893. február 16.áu, csütörtökön* jam. Már most jön a második uagy kérdés. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr azt mondja: Igazam volt, midőn állítottam, hogy a budapesti, már jelenleg kinevezett bíráknak, sem rangjuk, sem fizetésük, a melylyel eddig bírtak, nem szállíttatott le, hogy lakbérben nyertek 200 frtot; hanem van a törvényjavaslatban — és ez a diadalmas érv — egy nagy hiba, a mennyiben a törvényjavaslat oly csodálatosan vau szerkesztve, hogy azt a budapesti törvényszéki bíró vagy járásbíró, a ki már ki van nevezve, azokkal szemben, a kik később lesznek kinevezve, iilö folytán előnytelenebb helyzetbe jut az által, hogy a mikor fizetésének egy bizonyos fokú emelkedése bekövetkezett, az egyiknek lesz 2.000 frtja, a másiknak 2:200 írtja. Ez, t. ház, a javaslatnak teljes félreértésén alapszik. (Halljuk! Halljuk!) Két tételben állírom fel, a mit mondok, és remélem, hogy a t. képviselő urat is meg fogom nyugtatni, egyébiránt erre fel is hívott, ha futólag átnézett beszédét jól értettem. Az egyik tétel az, hogy míg a jelenleg kinevezett budapesti bíró a VIII. fizetési osztályban marad, addig a később kinevezettél szemben egyebek közt az az előnye lesz, — tehát előnye, — hogy 100 forinttal nagyobb a lakbére. Gondolom, ezt beismeri a képviselő úr is. Már most, midőn ez a bíró a VII. fizetési osztályba kineveztetik, akkor is tökéle tesen hamis az a feltevés, hogy bármi tekintetben előnytelenebb helyzetbe jut azzal a bíróval szemben, a ki ezen törvény megalkotása után fog kineveztetni, és szintén a VII fizetési osztályba jut, mert akkor minden illetményeikben teljesen egyenlők lesznek. Ez a két tétel az, mely a törvényjavaslatban teljesen meg van állapítva. (Halljuk! Halljuk !) A képviselő úr hivatkozik a törvényjavaslat 2. §-ának utolsó bekezdésére, a melyben ez van mondva (olvassa): »Az államtisztviselőket netalán megillető s a nyugdíjazásnál beszámítandó személyi pótlék kinevezések vagy előléptetések esetén a fizetési többlet erejéig mindig beszüntetendő.« Ez az egyik szabály. Én nem látom át, és a képviselő úr nem tudta kifejteni, hogy miért juttatja ez a már kinevezett bírót hátrányos helyzetbe. Ebből csak az következik, hogy az a jelenlegi bíró, ki fizetés czímén, — tehát fizetés czímén, — húz jelenleg 2000 frtot, e törvény végrehajtása után húz fizetés czímén 1600 frtot és 400 frtot személyi pótlék czímén, mely a törvény szeriut minden elemében épen olyan, mint a fizetés. Ha már most az 1600 fizetési fokozatból az 1800-ba lép, akkor személyi pótlék czímén csak 200 iorintot fog húzni, ha pedig a VII. fizetési oszuilyba kineveztetik, húz fizetés czímén 2000 forintot és személyi pótléka megszűnik. Hol van itt a hátrányos helyzet? Hol van különösen azzal a bíróval szemben, a ki ezentúl fog kineveztetni ? Mit kap ez? Fizetés czímén 1600 frtot, működési, — ismétlem, — működési pótlék czímén 400 forintot, lakbért 100 forinttal kevesebbet, mint a már meglevő bíró. A működési és a személyi pótlék közt, — bocsánatot kérek,' hogy ezt ismétlem, — az a különbség, hogy a személyi pótlék minden forintjában minden törvényes pragmaticai következésében olyan, mint a fizetés, a működési pótlék ellenben egy javadalmazás, a mely a nyugdíj-megszabás alapjául nem szolgál. Nem hogy a később kinevezett bíró volna tehát előnyben, de két tekintetben hátrányban van. Először mert lakbére kisebb Másodszor, mert a nyugdíj-kiszabásnál a működési pótlék alapúi nem szolgál. (Zaj bal felöl.) Tehát egészen az ellenkezője áll annak, mint a mit a képviselő úr állít. Én kénytelen vagyok a ház figyelmét erre felhívni, mert a dolog teljes megvilágítása nem egy, de több § egybevetését követeli. (Zaj és nyugtalanság a baloldalon.) Én senkit sem akarok sérteni, de ha én arra számíthatnék, hogy a t. háznak minden tagja, a ki engem hallgat, oly eleven emlékezetében tartja e szakaszok kifejezéseit, mint én: akkor Igen röviden beszélhetnék. Én nem kételkedem, hogy a ház minden tagja elolvasta e javaslatot, és hogy mindenki combinál, de hogy mindenkinek eleven emlékezetében legyen ezen intézkedés, erre vannak némi kételyeim, és ezért magyarázom kissé bővebben e törvényjavaslat intézkedéseit. (Halljuk! Halljuk !) A mi már most a működési pótléknak, — mely minden budapesti bíróra 400 frt, — alkalmazását illeti, a 17. szakasz azt mondja: »Azon bírák, és ügyészek, albírák, alügyészek és jegyzők, a kik ezen törvény folytán oly rangosztályba, s Illetve a rangosztályban oly fizetési fokozatba soroztatnak, a melyekkel egybekötött fizetés az eddig élvezett fizetésüknél kevesebb: a többletek fizetés természetével bíró személyi pótlékként kapják,« — ez meg volt mond eddigi szakaszokban is, — »melybe azonban a második szakasz c) pontjában rendszeresített működési pótlék beszámíttatik.« Ez az utolsó tétel az, a mit a képviselő úr nem vett figyelembe, vagy félreértett. Mit jelent ez? (Halljuk! Halljuk!) Ez, alkalmazva a jelenlegi kinevezett bírákra, azt jelenti, hogy a bírónak fizetése 1600 frt, és ép ily természetű személyi pótléka 400 frt. Ezen 400 frt a személyi pótlékba beszámíttatik az a működési pótlék, melyet a 2. §. minden budapesti első folyamodású bírónak biztosít, akár ma már van alkal-