Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-169
312 í* 9- orM*£0* 8lés 1S»S. Aárczltts 1-én, szerdán. koltnak tartok ezután is, és a melyet itt épen olyan oldalról, a hol pártérdekeket velem szemben hangoztatni nem lehet, bőven és szakszerűen fejtegettek. Két ilyen példa hozható fel. Az egyik az állami kezelésbe utalt naszódi terűlet, mely hosszabb időre adatott bérbe a végből, hogy a bérlők képesek legyenek kellő beruházások it fenni, a másik a, viukovczeí terület, a hol szintén hosszabb időre adatott el az évi fatejmés a végből, hogy lehessen egy olyan ipart létesíteni, mely javítja a másnemű eladási ágnak, a donga eladásnak ehanceait. Ezeken kivííl más ilyen eladás nem fordult elő. Van még egy momentum, a mely indokolttá ; teszi, hogy az állam eltérjen az árveréstől, és ez a telepítési érdek. Olyan helyen ugyanis, a hol gyakran kell foganatosítani az erdőnek, talán nem is mindig piaczképes erdőnek letárolását, ott szükséges az árveréstől eltérni. De méltóztassék figyelembe venni, hogy felelősségszempontjából épen az árverés volna a legkényel mesebb mód. Azonban kérdem a képviselő urat, nem tud-e oly eseteket, a hol csak egy possibilis vevő van, éa nincsen-e tudomása arról, hogy a vevők összejátszanak, összebeszélnek, strohmannokat állítanak, úgy, hogy ha ezen elvhez mereven ragaszkodnám, nagyon könnyen megeshetnék az, hogy kénytelen volnék az állam fáját, sokkal olesóbban, mint azt a szabadkézből való eladásnál tehetem. (Helyeslés.) Azonban még egyet említek fel t. kép viselőtársamnak, és ez az, hogy a mit utóaján latnak méltóztatott nevezni, az nem mindig, sőt rendesen nem is az, mert az nem egyéb, mint az árverés eredményének egyszerű megsemmisítése, és azután szabadkézből való eladás. 13/1 szokták aztán azok, a kik az árverésen kevesebbet ajánlottak, utóajánlatnak nevezni. De, t. ház, annak helyes képéhez, hogy vájjon hazánkban a kincstári erdők megfelelően vannak-e kihasználva, vagy nem, azok után, a miket Komjáthy Béla t. képviselőtársam a terűiét jövedelmezőségével való összehasonlítás, és az ebből támadó sokkal kedvezőbb arány kihozataláról mondott, valamint Bernát Béla t. képviselő úr felszólalására, részemről még csak a következőket mondhatom. (Halljuk! Halljuk /) 1881-től, midőn 2,100.000 frt volt a jövedelem, 1891-ig, midőn a jövedelem 2,600.000 forintot haladott meg, a kincstári erdők jövedelme épen 20°/o-al növekedett, nem is tekintve azt, hogy . 1881 ben a kincstári erdőterület felment 3 x /2 millió holdra, azóta pedig, minthogy a községekkel a segregatiu nagyobbrészt megtörtént, ezen terűiét leszállt 2,800.000 holdra, és mégis a jövedelem 30°/o-al emelkedett; akkor egy holdra esett 60 kr., ma pedig esik 1 frt tis -.ta jövedelem. Ha ezen 1 frtot mint az erdőknek tiszta hozamát keveseljük, mindenesetre mondhatjuk azt, hogy itten egy fokozatos jövedelmezőségnek volna helye; azonban méltóztassék tekintetbe venni azt, a mit Komjáthy Béla képviselő ár itt taglalt, hogy egy része a kincstári erdőknek bükkös, hogy nagyobb része határszéli fekvésű és hozzáférhetetlen, a hol a helyiszükségletre, a melynél a legjobb árak szoktak lenni, már azért sem lehet számítani, mert ott a lakosság nagyon gyér, és így nem hasonlíthatók össze a mi viszonyaink pl. Németország viszonyaival, mert ott törzsenként is történik az eladás, a rőzse is értékesíttetik és a bükkfa igen nagy értéket képvisel, a fenyő pedig 3—4 szer akkora áron kél el, mint nálunk; azonban hasonlítsuk össze viszonyainkat a szomszédos Ausztriával, a melylyel mint méltóztattak hallani, kiáíljuk a versenyt. Ausztriában az 1893. évi előirányzat szerint 2,059.000 hold kincstári és alapítványi erdőbirtok jövedelme 6 millió fórint, a kiadás pedig 4,800.000 frt, marad tehát 1,200.000 frt, a mi holdanként 58 kr. jövedelmet tesz. Azonban azt véve, hogy míg Magyarországon az összes területnek csak 2°/o-a, képez terméket[en területet, addig Austriában a különböző Karszt-vidékeket tekintve, körülbelül Vá-rész képez ilyent: még akkor is a viszony a mi szempontunkból kedvezőbb, a mennyiben ott 71 kr., nálunk pedig 1 frt 2 kr. tiszta jövedelem esik holdanként. íme tehát ez az összehasonlítás mutatja, hogy a kritika túlszigorú. A mi azt illeti, vájjon lehetséges-e nálunk egy egységes formula által megoldani ezen kérdést, és utasítást adui arra nézve, hogy például ezen vagy azon a módon történjék az értékesítés, hogy azután a jövedelem bejöjjön, erre nézve megjegyzem, hogy nemcsak előirányzatot tárgyalunk mi itten, hanem zárszámadást is, és ha akkor nem vagyok képes betartani a budgettet, más irányban állok szemben a vádakkal; ezért azt hiszem, hogy nem volna czélszertí itt egy formulához ragaszkodni és a kormánynak kezét megkötni akarni; annál is inkább nem, inert nemcsak ezen alkalommal, de múlt évi budgetem előterjesztése alkalmával terjedelmes jelentésemben is, és mindenkor azt tűztem ki feladatomnak, hogy lehetőleg megközelítsem azon czélt, hogy az árveréseken lehetőleg kisebb terület rövid lejáratú szerződésekben adassék ki. A mi már most azon második óhaját illeti t. képviselőtársamnak, mely szerint minden nagyobb szerződés előzetesen bemutattassék a háznak és itten tárgyaltassék: erre nézve, azt gondolom, hogy ez czélszerütlen dolog volna. Hisz mire való az interpellatios jog? Tisztán
