Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

léi országos ilés 189Í február ».;u>, kedáen. . Ó97 rozotfcan meg kell jelölni azon vonalakat, és feladatokat, hogy miket fogunk az állam direet kezdeményezése, és támogatása mellett létesíteni, és mik azok, a mikben csak administrativ felügyeleti jog illeti az államot, és a miket a magántevékenység körébe keli utalnunk. Azok az összegek, a melyekkel az utóbbi években ezen tárcza költségeit is szaporító tuk, az a bruttó-" ban szólva, 700,000 forint, mely több kiadásként nyilvánul, és még inkább azon jelentékeny összegek, a melyeket, ha jói emlékszem, ezelőtt 3 évvel fordítottunk e tárcza dotatiójára, nézetem szerint, a mi viszonyaink közt legalább is mindea tekintetben elégségesek arra, hogy okszerüleg felhasználva, eredményes politikát folytathassunk. Es ne feledjük, t. ház, hogy az itt megajánlott összegeken kívííi még jelentékeny, a költségvetésben elő nem irányzott, összegek is fordíttatnak mezőgazdasági czélokra. Ilyen például azon összegek jelentékeny része, a melyek az északi megyékben a, tüdőlob kiirt isára for díttatíak a múlt esztendőben, és fordíttatnak most is előirányzat nélküli kiadásképen. Igen jelentékenyek azok az előirányzat nélküli kiadások is, a melyek szőlő, és homokterűletek vételére fordíttattak, félmilliót tesz ez összeg a nélkül, hogy erre vonatkozólag a törvényhozás felhatalmazását előre kikértük volna; mert az ügy érdekében nem lett volna czélszeríí a vásárlások megtörténte előtt a törvényhozás elé lépni. (Élénk helyeslés.) Ily köríílmények közt, midőn oly jelentékeny összegek, a czélra való tekintettel, költségelőirányzaton kívül használtatnak fel, nem lehet állítani, hogy mi egy mezőgazdasági politika segédeszközeit megteremteni és nyújtani képesek nem vagyunk. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ajánlom a költségvetést elfogadásra. Hossszantartó élénk helyeslés és éljenzés jobb felöl.) Bernát Bála: T. képviselőház! Bocsánatot kérek, hogyha határozati javaslatom támogatására a t. ház türelmét egy rövid időre igénybe venni bátorkodom. (Halljuk! Halljuk!) Sokkal fontosabb kérdés ez, semhogy e fölött olyan könnyen elsurranni lehetne. A minister úr már maga elismerte, hogy a kormány beavatkozása s direet segélyre szükséges, csakhogy az ő reczeptje szerint a betegséget sohasem fogja meggyógyítani. A t. minister úr különösen hivatkozik arra, hogy szem elől tévesztjük a külföld példáját s hangsúlyozza, hogy Francziaországban tesz a közömég, tesznek az érdekeltek a szövetkezetek, csakhogy ezen példa nem alkalmazható a mi viszonyainkra. Francziaország igen gazdag ország, nagy forgó tőkéje, virágzó mezőgazdasága, ipara s kereskedelme van, mig mi szegégények KÉPV1L NAPLÓ. 1892 — 97. IX, KÖTET. vagyunk; különösen szegények azok, a kiknek összes vagyonát a filloxera által elpusztított szőlőterület képezte. A mi Ausztriát illeti, az erre történt hivatkozás sem helyei, mert hiszen Ausztriában 1892. évi márczius hó 28-án olyan törvényt hoztak, mely szerint azon szőlőbirtokosok, a kik a filloxera pusztítasd miatt szükséget szenvednek, az elpusztult szőlőterületeik helyreállítására kamat nélküli kölcsönöket kaphatnak, amelyet csak 10 év után tartoznak részletekben visszafizetni. Azon példával sem volt szerencsés a minister úr, a mit Németországra nézve felhozott, mert igaz ugyan, hogy Németországban csak a kiirtásra szorítkoznak, csakhogy a kiirtott területekért kánalauítási összeget fizet az állam, a melylyel a szőlőbirtokos a kamat nélküli kölcsönnél is jobb helyzetbe hozatik. Azon argumentuma sem bírhat kellő alappal, hogy már Versecz 6 — 7 milliót emésztene, mivel határozati javaslatom szerint csakis azok részesülhetnének ily segélyben, a kiknek szőlőjüket a filloxera elpusztította, és semmi egyéb vagyonuk nincs; az pedig 100 — 200 miilót, — a mint a minister úr magát kifejezte, — igénybe nem venne, s az igazi szegénység igazolására az adóbevallásokon kivííi, ha a minister úr azt megbízhatónak nem tartja, lehetne községek vagy gazdasági egyletek útján az igazi szegénységet tényleg megállapítani. A sima szőlővessző ingyen adása a szegény nép helyzetén sem javítani, sem az ügyet sokkal előbbre vinni nem fogja, ezzel az elpusztult szőlőbirtokosoknak csak kenyérmorzsát nyújt, mivel, a mint tudjuk, a legtöbb költséget a földnek rigoliroztatása s az ojtványok előállítása képezi, ha pedig erre való pénzkészlete nincs s segélyben nem részesül, a szőlő regeneratioját nem eszközölheti, mert e mellett megélnie is kell. Már a t. ház elég higgadtan foglalkozott ezen kérdéssel érdemileg akkor, a mikor Fejérvármegye ily irányú kérvényét az összes kormánynak lehető figyelembe vétel végett kiadta, s így most már nem lehet ez elől a t háznak s a kormánynak sem elzárkózni!, mert ezen segély kérdésével számos tönkrement cs ilád existentiájáról van itt szó, a kik önhibájukon kivül a sors csapása által sújtva lettek földönfutókká. Kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni (Helyeslés hal felöl.) Elnök: Lits Gyula, képviselő urat illeti a. szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) Molnár Józsiás képviselő urat illeti a szó (Felkiáltások jobb felöl: Eláll!) Vájay István: Micsoda türelem és nagyszerű liberalismus az »eláll« kiáltozás utálatos szokása! (Zaj.) Molnár Józsiás: T. ház! Feltételezhetem,