Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-158

24 153' orasftgo* 6I«s 1893.1 alapot fog szolgáltatni; vagy pedig, hogyha megint kitérünk a kérdés elől, és azt mondjuk, majd ezt megoldjuk később, most segítsünk egy három paragraphusos javaslattal és ideiglenesen engedélyezzünk pereeznteket? Hát épen az, a ki azt a nézetet képviseli, hogy ne odázzuk el a kérdéseket, hanem oldjuk meg. ne ilyen javaslatokkal álljon elő, midőn a most előttünk levő javaslat már egy év óta tárgyaltatik: hanem, ha nem tetszik a kormány javaslata, proponáljon más, maradandó jellegű intézkedést. A ki felpanaszolja, mint a múltkor Eötvös Károly képviselő ár, hogy egy ministeriumnak 150 ezer ügyszáma van, és hogy ezt elintézni lehetetlen, erre a ministeri felelősség nem alkalmazható: az, bocsánatot kérek, ne oly kitolom-féle eszméket hangoztas son, hogy majd megoldjuk a dolgot máskor! Nézzük meg, miből ered az a 150 ezer ügyszám"? Lehet-e az ügymenetet egyszerűsíteni? A sok hiába való irka-firka apasztását miként lehet elérni? Ha a képviselő úr a dolgok fenekére néz, nem fog oly ideára jutni, hogy mennyire egyszerüsítenők ügymenetünket, ha a »tekintetes« szó helyett »tisztelt«-et írnánk, mert ez talán három betűvel rövidebb amannál s mennyi időmegtakarítást fog ez előidézni! Hanem vegye sorba az egyes hatóságokat. Nézze meg, hogy a péngyministerium 22 ügyosztálya közül három foglalkozik személyi ügyekkel, mondhatnám kizárólag, azért, mert egyes pragmaticus intézkedések, nem a fegyelmiek, mert azok meglehetősen szabályozva vannak, hanem egyes állások betöltésére, előléptetésekre, fizetések kiutalványozására vonatkozó dolgok törvény által szabályozva nincsenek. Ha megnézi, hogy a legfogósabb kérdések, pl. midőn a tisztviselő rangsorozatát akarjuk igazságosan megállapítani, mennyire foglalkoztatják a ministerium személyzetét föl egész a ministerig: akkor e javaslatban, mely mindezek mellett a pragmaticus dolgokat is megoldja, nemcsak egyszerű arányosítást, fizetésemelést fog látni, hanem látni fogja, hogy az elősegíti azon elv következetes keresztülvitelét is, melyet igenis komolyan életbe akarunk léptetni, hogy t. i. egyszerűsítsük administrationkat; a mellőzhetőt hagyjuk el, a sok írásos munkát kevesbítsük, mert a javaslatnak e tekintetben is meglesznek a maga kimérhetetlen és merném mondani kiszámíthatatlan előnyei, ezért is vagyok bátor azt a t. háznak elíogadásra ajánlani. (Zajos tetszés és helyeslés jobb felöl) Elnök: Az igazságügyminister úr kíván szólani, Horánszky Nándor: T. ház! Csak egy rövid megjegyzést kell tennem, a mennyiben a í. ministerelnök úr szavaimat félreértette. Honibrnár 16-án, csütörtökön nan vette a dolgot, nem tudom, de tény, hogy én a bírák korpótlékáról, a 6. §-ról egy szót sem szóltam, egyetlen mozzanatot sem hoztam fel, mely ez ideák akár egyikével, akár másikával összeköttetésben volna. Én szóltam a működési pótlékról — és ezt tessék megezáfolni! — és azt mondtam, hogy a működési és a személyes pótlék közt az a különbség van, hogy a személyes pótlék levonatik, ha valaki a rangosztályban előlép, ellenben a működési pótlék nem, és hogy Budapesten lesz bíró, a kinek javadalma 2.200 frt lesz és lesz olyan is, kinek csak 2.000 frt leend a fizetése. Ezt egyébiránt tisztázzuk annak idején. Csak ennyit kívántam mondani. (Helyeslés bal felől) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Most ma! (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én is azt tartom, hogy az egyike volt a legfőbb ellenvetéseknek, a mit Horánszky képviselő úr most újra felemlített, és a mire nagy diadalmasan hivatkozott. Mielőtt erre rátérnék és mielőtt megvizsgálnák azt, hogy valóban a törvényjavaslat alapján lehet-e azt állítani, a mit a képviselő úr mondott, legyen szabadj még beszédének első részére igen röviden némi megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr beszéde legelső részében azt állította, hogy nem áll az, a mit felhoztak itt kritikaképen, a mit én, mint igazolt, de mint kétségtelen tényt állítottam, hogy az előléptetési viszonyok a bírói szervezetben a többi kormányzati ágakkal szemben határozottan kedvezőbbek. 0 ezt tagadja és állításának bebizonyítására i^en helyesen egy kis statisztikára hivatkozik. Én nem tartom feladatomnak azt, hogy a bírói szolgálat előnyeit nagyon élesen kiemeljem, de feladatomnak tartom, hogy minden állítást, a melyet ebben a részben kimondtam, a ház előtt igazoljam. Ha megakarjuk ítélni, hogy melyik pálya az, a melynek előléptetési viszonyai a szolgálat tekintetében kedvezőbbek, arra nekünk ezen törvényjavaslat alapján és jelen rendszerünk alapján van egy egészen biztos módunk. Egyszerűen kézbe kell venni a javaslatot és meg kell nézni az azon szolgálati ágban lévő állásokat és ha azt tapasztaljuk, hogy abban a szolgálati ágban a VIII. és a feljebb következő fizetési osztálybeli állások aránylag sokkal többen vannak, mint a többi szolgálati ágakban, akkor mindenki tudni fogja, hogy az előmenetelnek ezen szolgálati ág körében kedvezőbb esélyei vannak. De ez csak általános szempont. A t. képviselő úr statisztikai adatokkal lépett fel, a mely — megvallom őszintén — nem jobban sikerűit, mint többi érvei. Azt mondja a képviselő űr, nézzük meg a bírákat, a kik összesen 1081-en vannak, minő előléptetésük •