Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-168
161. oruägoi Biéí 18M. következtetésre jutok. • Nem számítom az első campagne-t, mert 1888—89-ben nagyon sok szeszgyár csak azért jelentette be magát, liogy contingensét megóvja, de tulajdonképen üzemet nem folytatott. 1889-től 90-ig 15, 90-től 91-ig 20, 91-től 92-ig 24, 92-től 93 ig 20 új mező gazdasági szeszgyár emelkedett. Igaz, hogy mezőgazdasági szeszgyáraink száma egészben nem változott, ső ha az elsöcampagnet is tekintetbe veszsziik, némikép apadt is. De ne feledjük el, hogy a kevésbbé életképes, rosszul situált, nem modernül berendezett gyárak apadtak, és ezek helyett a technika legmodernebb követelményeinek megfelelő újabb gyárak keletkeztek, úgy, hogy a kéidés úgy áll, hogy mezőgazdasági szeszgyáraink helyzete az új szeszadó törvény hatálya alatt nem rosszabodott, sőt bizonyos tekintetben javult, a mennyiben a korábbi elavult felszerelésű gyárakat modern követelményeknek megfelelő gyárak nagy számban váltatták fel, s a mennyiben a mezőgazdasági szeszgyárak által termelt szesz bizonyos fokozatos növekedést mutat. Ennyit magukra a szegyárakra nézve. De méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy én legkevésbbé vagyok megelégedve azzal az állapottal, midőn ily stagnatio eonstatálható, valamiben. Bennem legnagyobb a vágyódás arra, hogy ne stagnatio legyen, mert a közgazdasági életben a stagnatio bizonyos tekintetben a visszaesés ismérveit rejti magában; hanem, hogy haladjunk s teljes mérvben érvényesüljön az a feltevés, melyet a Szeszadó-reform állása alkalmával felállítottunk, hogy a nagy ipari gyárak szfíkebb térre szorulva a mezőgazdasági gyárak termelése növekedjék. Én igen sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel, és kérdeztem az érdekelteket, mondják meg az (kokat, jelöljék meg a módokat, melyekkel segíteni lehet; de az általános panaszon kivííl conerét javaslatokkal nekem senki soha elő nem állott. T. barátom, Bornemisza Lajos t. képviselő úr tagadólag int: ő tavaly a költségvetés tárgyalása alkalmával,— mert igen megtigyeltem az általa mondottakat, — csakugyan behatólag foglalkozott e kérdéssel. De miket méltóztatott ajánlani? Először constatálta azt, hogy ezen szeszgyárak nincsenek a technika követelményeinek megfelelőleg berendezve. Ez nem orvoslási mód, vagy legalább csak annyiban, hogy tökéletesebben kell berendezni e gyárakat s azt láttuk, hogy ez segített. Másodszor az ellenőrzés nehézsége ellen tett kifogást. Harmadszor azt hozta fel, hogy igen sok szesz visszaélés mellett gyártatik, a mi a concurrentiát nehézzé teszi. Maradjunk ezen két argumentumnál. Vagy az ellenőrzést ne tessék kifogásolni; vagy azt az orvoslási .módot elejteni, hogy a visszaélések ne nehezítsék a szeszgyárak helyfebrnár 28 in, kedden. f gg zetét, mert e kettőt lehetetleu összeegyeztetni. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr, és mások is hangoztatták még nagyobb apadék megállapítását. Ezen nagyobb apadékkal ugy vagyunk, hogy én a technika újabb fejleményei szerint berendezett gyáraknál azon tanakodom, hogyan lehetne az engedélyezett apadékot leszállítani. Mert a hol tökéletesen be van rendezre a gyár, annyi apadék, a mennyit a törvény engedélyez, — ha jól emlékszem, 2°/o a fekvési, 5 /6°/o termelési apadék, és í l /2°/o szállítási apadék,— a szeszben nincsen, és a legbehatóbb controlt kell kifejteni a tekintetben, hogy midőn jelentékeny adótétellel terheljük a szeszt, jelentékeny szeszmennyiségek adózatlanul apadás ezímén forgalomba ne hozassanak. Én megengedem, hogy egyes hátramaradottabb szeszgyárakra a törvényben megállapított apadékterhet képez, különösen azokra, melyek íaedényekkel s talán ezekből sem a legjobb fajtából rendelkeznek; de lyukas hordókra, hogy így fejezzem ki magamat, lehe tétlen szeszadó törvényt hozni. (Derültség a jobboldalon. ) A technika újabb fejleményeit kell tekintetbe venni, és ha e szerint bíráljuk meg a dolgot, méltóztassék megengedni, hogy nagyobb apadékot nem engedélyezhetünk, hanem ha a visszaéléseket korlátozni akarjuk, ezeket az apadékokatis szigorúbban kell ellenőrizni. (Helyeslés jobb felöl.) Ezen argumentumokon kívül más javaslatokkal, és kívánalmakkal sem a szeszadó reformja, sem az eljárás, sem a mezőgazdasági szeszipar emelése tekintetében nem találkoztam. Hallottam itt is panaszokat; de sem concret javaslatokat, sem általános irányok megjelölését nem hallottam. Ezért, t. ház, midőn minden igyekezetem daczára sem láttam a kérdést úgy feltéve, hogy egyes concret javaslatok elfogadása ájtal segíthettem volna, egy más körülményre fektettem a súlyt, t. i. hogy az italmérési jövedék hasznosításánál lehető előnyös feltételek mellett különösen a mezőgazdasági szeszgyárak termékeinek előnyös értékesítését biztosítsam. Azt hiszem, ebben el is mentem addig a határig, a meddig elmenni okszerűen lehetett, és szabad volt. (Helyeslés jobb felöl.) Vannak és lesznek mindig panaszok. Hogyha egyes helyeken termeltetik 40.000 hektoliter szesz, és a környéken nem fogyasztatik több, mint 17—18 hektoliter szesz, én az ital mérési jövedék hasznosításának oly módját képtelen vagyok megtalálni, hogy ott, hol fele sem fogyasztatik, az egész előnyösen legyen értékesíthető. De a mennyit az adott viszonyok között tenui lehetett, annyit a szeszgyárak érdekében meg is tettem, és merem állítani, hogy ez az a hathatós emeltyű, ez az a subventio, a mely nálunk a mezőgazdasági szesz-
