Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

168. orsÉügo* Ülés 18»8 íebfn*r ÉS-án, kcüdett. É79 része most ié nagy árvíz alatt áll, a talaj máskor is nedves, a len- és kendertermelésre kedvező és ott igenis meg van honoaúlva ezen termelési ág, és különösen kedvező a vidék e termelésre azért, mert lapos a föld, mert az egész vidék nagyobb része lapos, úgy, hogy csak későn lehet tavaszszal veteményezni, s így a lentermelés különösen indicalt mint mondom, ott meg van az a termelési ág, sőt már mint iparág is jelentkezik, de eddig a termelésnek csak egyik része, t. i. a lennek a magja az, a mely értékesíttetik, maga a lenszál pedig értékesítésének lehetetlensége miatt ip;iri czélokra egyáltalán nem használtatik fel. Én tudom, t. képviselőház, sőt örömmel olvastam, megvallom, hogy a t. pénzügyi bizottság a ménes birtokok uradalmain fölállított gőzmalmokra és azok üzemére nézve bizonyos korlátokat állított fel, s a pénzügyi bizottság azt mondja, hogy a ménes birtokokra fölállított ilyen gőzmalmi ipart csak addig a pontig s addig a határig helyeselheti, a meddig ezen gőzmalmok magának az uradalomnak terményeit őrlik fel, és semmi esetre sem volna indokolható, hogy ezen iparág az uradalom által előállított terményen túl még a magasabb iparba is átvágjon, vagyis idegen gabonát is ipari czélokra lisztté készítsen. A pénzügyi bizottság kimondja azt, hogy az állam által segélyezendő termelésnek és iparágaknak ilynemű segélyezése csak ott van helyén, a hol még az illető iparág egészen meghonosítva és erős lábra állítva nincsen. A segélyezés csak ott van helvén, a hol magának a termelésnek vagy iparnak alapfeltételei mintegy csirában meg vannak, és ennek életrehivásához szükséges a kormány közreműködése. Ezen helyes indokból kiindulva, hívom fel én is a t. földmívelésügyi minister úr figyelmét, hogy a len és a kendernek a vizek által veszélyeztetett vidékeken való termelése, elősegítése szempontjából ezen vidék egy alkalmas pontján, meg is nevezem azt, talán Komáromban, egy len-beváltó és lenfonó, szóval ily iparág fejlesztésére szükséges intézetet vagy gyárat állíttasson fel, ez által a len és kendertermelés előmozdíttatnék ezen a vidéken, a nyomorúságos gazdasági állapoton segítene, s oly iparágat teremtene meg és karolna fel a földmívelési minister úr, a mely talán rövid idő alatt a magán iparnak is átadható lenne. A másik, t. ház, az, hogy van ennek a vidéknek egy igen szomorú szerencsétlen pontja, a mely alacsony fekvésénél és azon helyzeténél fogva, hogy a Vág és Nyitra folyó torkolati pontját képezi, a Vágnak a Dunába ömlésénél, évről-évre két-három vizáradásnak van kitéve. Most is yiz alatt van, de a mai áradás csak a kisebbek közé tartozik. Hanem azon áradások^ a melyek május, június, augusztus vagy szeptemberben jönnek, mint a múlt évben is történt, teljesen tönkreteszik ezt a vidéket. Én egyáltalában nem tartom lehetségesnek, hogy ezen vidéket az érdekeltek ármentesftsék. (Egy hang a jobb oldalról: Lehet!) A következmény meg fogja mutatni. Ha lehetséges, én annak nagyon örvendek, de nem tartom lehetségesnek, ezért kérem a minister urat, hogyha ezen vidék ereje a mentesítésre vagy legalább a védekezésre elégséges nem volna, méltóztassék e vidéket orszá gos segélylyel támogatni. Tudom én azt, t. ház, hogy ezen vidéken a legutolsó időben egy érdekeltségből alakúit ármentesítő társulat létezik, de ennek működése csak a nyári évadra szorítkozik, a mi arra mutat, hogy a helyi érdekeltség ereje az ármentesítésre nem elégséges. Kérem tehát a t. minister urat, méltóztassék ezen társulat működésének nagyobb arányokban való megkezdését siettetni, s a mennyiben netalán állami segély lenne szükséges, a vidék érdekében azt is megadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. ház engedelmével még a beadott határozati javaslatokról kívánok szólani. Mindenek előtt pártolom Szemere Huba t. képviselőtársam határozati javaslatát, a melynek czélja az, hogy földmívelési és általában gazdasági érdekeink érvényesülése minél inkább elősegittessék. De pártolom Lits Gyula t. képviselőtársain határozati javaslatát is, a melynek czélja az, hogy a magyar állam tulajdonát képező ménes gazdaságok közvetlenű am. kir. kormány, nevezetesen pedig a honvédelmi minister közvetlen rendelkezése és e ministerium kezelése alá helyeztessenek. Azon indokokkal szemben, a melyeket a minister úr ezen határozati javaslat ellen felhozott, a melyek körülbelül azt volnának hivatva bizonyítani, hogy a jelenlegi kezelés meg nem másítandó, annyi ellenindok soroltatott fel, és oly sok irányban mutattatott ki az általa felhozott nehézségek elégtelensége, hogy ah'aoz újból szólani fölösleges volna. Azonban, t. ház, kettőre mégis ki keli terjeszkednem. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az egyik a minister úr azon állítása, hogy itt elvi ellentét nincs; minthogy azonban a ménesi legénység kiállítása — évenkint körülbelül 1600 legényre van szükség — könnyebben eszközölhető a közös hadsereg nagyobb, mint a honvédség kisebb con tingenséből: ez is oly nehézség, a mdy a jelen légi kezelés megtartását indokolja. Én azonban megjegyzem, hogy ezen 1500—1600 legényt nem a közös hadsereg, hanem az ország állítja ki; másodszor, hogy ezen méneskari létszámba beosztott legénység nem tartozik a hadsereg combattaus létszámához, szóval nem tartoznak a