Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-168

ím. »r«Kftír«( «!és 1S«A. feWuíf 3S-*n. ktíHeH. cj^j tóztatik ezt tudomásul venni? (Helyeslés.) Tudo­másul vétetik, s az interpellatios könyv fel fog olvastatni. Schóber Ernő jegyző (olvassa): »189S. február 28. Busbach Péter, A fajszi dunaszakasz és bogyiszlói átmetszés alatti dunakanyarok kö­zötti és körüli vidéket elárasztott árviz ügyében a földmívelési minister úrhoz«. Elnök: A képviselő úr interpellatioját az ülés végén fogja megtenni. Következik a napirend: A földinívelésügyi ministerium költségvetésének folytatólagos tár­gyalás;). Horváth Ádám jegyző: Hortoványi József! Hortoványi József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A földmívelési minister úr a korlátolt forgalmú birtokokról egy füzetet volt szives a háznak bemutatni, a melyben a nálunk meg­kötött, községi, hitbizományi stb. birtokok statisz­tikájával foglalkozik. Lehet, hogy a t. minister úr talán ezt veszi földmívelési politikájának kiindulási pont­jául, talán e megkötött birtokok akár telepítési, akár bérleti combinatioba vételével óhajtja meg­oldani azon fontos agrar-kérdést, mely kis­birtokos és föld míves osztályunk pusztulását megakadályozni lenne hívatva, ezzel most nem foglalkozom. Sokkal jobban érdekel e kis fűzet bevezető részében tett azon ígérete, hogy legközelebb összeállíttatja a szabad forgalmú birtokok statisztikáját, tekintettel a birtok és birtokosok számára, területi nagyságára, szétdarabolta ág ára, nyilvános és magánjogi megterhéltetésére, az eladó­sodásra, továbbá a biríokkezelési viszonyokra, különös tekintettel a saját administrationalis bérleti, feles stl>. kezelésre, végül a jövedel­mezőségre. Sokkal jobban szerettem volna, ha min­denekelőtt ezen kérdésekre vonatkozó statisz­tikai adatokat állíttatja össze a minister úr, mert kétségtelen, hogy ott kell kezdeni a refor­mokat, a hol azok gazdasági életünk kiiadúló pontját képezik; a pusztulásnak indult kisbir­tokos és földmíves osztálynál. (Igaz! Úgy van!) E statisztikai adatokat ha elkészítteti is a minister úr, egy szomorú tükörben fogja látni azt a pusztulást, a melyet ma már minden hiva­talos statisztikai adat nélkül is mindenki tisztán iát, s a ki csak kissé is foglalkozik földmíves éi kisgazdáink sorsával, az megdöbbenve tapasz­talja, hogy a mint az utolsó negyedszázad alatt az egykor oly erős magyar középbirtokos osz­tály eltűnt, ép oly rohamosan bomlik és pusztul a mi íöldmíves osztályunk, s ma már a lejtő azon fokán áll, hogy nincs többé időnk statisz­| ti kai adatokból is meggyőződést szereznünk arról, a mit a nélkül is tudunk. E bajokon segítem experimentumokkal nem lehet, népünk e sanyarú helyzetén puszta keser­géssel, vagy fantáziákkal nem javíthatunk, a gyakorlati élet terére kell lépnünk, mielőbb tettekre van itt sürgős szükség, ha azt akarjuk, hogy az eddigi kormányoknak e téreni való lelki­ismeretlen mulasztásait némileg is pótolva, a népünknek e felbomlási procedúrában mentsük meg, a mi még idejében megmenthető. (He­lyeslés.) Ezért nem foglalkozom az elméletekkel, de engedje meg a t. ház, hogy a gyakorlati érvei­met a mindennapi életből merítve, vázolhass ím azon utat, a melyen át kisgazdáink a földműve­lőink e mai, teljesen elhagyatott állapotukból kivezetve, itt e hazának megmenthetők legyenek. Smialovszky Valér képviselőtársam 50 mil­liót kér, a melyből, mintalapból, e bajok orvo­solhatók legyenek. Én, t. ház, olcsóbban csinálom; nem kell se 50 millió, nem kell a gazdáktól se hozzá­járulás, mert az én javaslatom nemesik kifizeti magát, de még haszon is murád belőle. (Halijuk! Halljuk!) A míg egyrészről a végszükség kényszere parancsolja, hogy e kérdés sürgősen megoldas­sék, úgy másrészről a mai kedvező péuzviszo­nyok a legjobb alkalmat nyújtják a baj gyöke­res és gyors orvoslására. Kétségtelen a?, t. ház, hogy azon átalaku­lási processusban, a melyen a pénzgazdasági rendszerbe átfejlődik nemzetünk, a döntő szere­pet a forgó tőke képezi, mert hisz ez ma már a törpe gazdaságnak ép oly kiegészítő részét s éltető elemét képezi, mint a nagybirtoknak A mi kormányaink soha erre nem gondol­tak, soha e térem támogatást gazdáinknak nem nyújtottak, sőt inkább áldozatul engedték esni a szabadon pusztító uzsorának, s ez az oka, hogy a kisbirtokos- és földmívesosztály gazdasága vi­teléhez szükséges és forgó tőkére nemcsak szert nem tehetett, hanem ennek áldozatául esett kis birtoka is, mely alig bírja beteremni e súlyos tehernek aránylag még ma is magas kamatait. (Igaz! Úgy van! bal felM.) Itt van e bajok gyökere, ez idézte elő azt, hogy e súlyos teher alatt az egykor oly jó­módú kistelkes gazda birtoka szétmállott, hogy ma, már csak 2—5 holdas törpe gazdaságról beszélhetünk, ez az oka, hogy népünk e kis­birtokán többé meg nem élhet, ez adja kezébe a vándorbotot s viszi őket Amerika felé. Nézze meg a minister úr e kisgazda hely­zetét ott a falúban, különösen tavaszi időben, a midőn vetése már zöldül, de otthon elfogyott az utolsó fillére is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom