Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-167

266 llW. orszA?fOs niás 18í»8. fetrt'nrtr 2? é>i, ítétföli. sorban a mosony-győri -sziget közármentesítéséről. Xeliány hét előtt n földmívelésügyi minister ár beterjesztett a házhoz egy jelentést arról, hogy ő a mosony-győr szigetközi birtokosságot hivatalból ármentesítö' társulattá alakította át. Én jelentését tudomásul veszem. Erre vonatkozókig azonban némelyeket előre kell bocsátanom. A vizszabályozásoknál általános panasz az, hogy a rainisteriumban nem járnak el tervszerű egymásutánban, hanem valóságos rendszertelenség és kapkodás az egész működés. A másik panasz, hogy a költségvetések nem meghízhatok, és többnyire sokkal többe kerülnek ezen munkálatok, mint a mennyire előirányoztattak. A harmadik panasz az érdekeltség részérő! az szokott lenni, hogy igen drágák ezen vizszabálvozási munkák; a költse"' nem áll arányban a várt haszonnal. En még egy negyediket is teszek hozzá egy speciális ügyre vonatkozólag, hogy t. i. olyanoknak is hozzá kell járulniuk a költségekhez, a kiknek abból absolute semmi haszunk nincs. Ezt a Rába-szabályozásnál ki fogom mutatni. De hogy visszatérjek a mosony-győr-szigetközi ármentesítésre, •nnek főhibáját abban találom, hogy abban az időben, mikor a nagy Duna-szabályozás tervei készültek, a szaki mberek nem voltak tekintettel arra a hatásra, a mely ezen vizszabálvozási munkálatokkal a Duna jobbparti vidékére hárult, mert tudjuk, hogy a balparton, különösen a Csallóközben újabb időkben igen magas és hatalmas töltések emeltettek, mi által a Csallóköz az árvízveszély ellen meglehetősen meg volt védve. Párhuzamosan a másik parton ily védművek nem emeltettek, és így azután a mostani szabályozásnak az volt az eredménye, hogy 'nagyobb vízállásnál, főleg a jobbparti vidéket, különösen •: szigetközt leginkább fenyegeti az árvíz. A vizszabályozásnak egyik kiegészítő részét képezi a kis Duna felső fokozatának szabályozása is, és ezt akként foganatosították, hogy kiKzélesbítették, de egyúttal lemélyítették a torkolatot és ezzel kapcsolatosan a mellékágat, a melyen keresztül az előtt a nagy Dunából a kis Dunába tóduló viztöme^ ismét visszafolyt a nagy Dunába, elzárták. Mi lett a következmény? Az, hogy a kis Dunában a vízállás rendszerint egy méterrel magasabb, mint a nagy Dunában. A minek káros hatása természetesen nem maradt el. A nagy víztömeg rontja a különben is homokos talajú partot, a kis Duna mellékének lapályait ellepte a viz és mocsarak keletkeztek. 1891-ben és főleg 1892-ben jött a nagy árvi?, a mely az összes termést tönkretette. Ne csodáljuk, hogy az érdekeltség főleg a kis Duna felső torkolatának ilyetén rendezését tekintette az összes bajok okának, és azon se csodálkozunk, ha ennek következtében nt érdekeltség nagy része arra az álláspontra helyezkedett, hogy legjobb volna, ha a kis Duna torkolata egészen elzáratnék. Én nem akarok erre az álláspontra helyezkedni; hiszen tudjuk, hogy más kulturállamok milliókat költenek vizszabályozásokra és csatornák építésére, ennélfogva nem tudnám helyeselni azt a nézetét, hogy természetes vízi útaink fel ne használtassanak. Tény azonban az, hogy elmulasztották annak idején ezen jobbparti vidékek védelméről gondoskodni, s illetőleg megfelelő védraüveket állítani Mondja ugyan a t. földmívelésügyi minister úr jelentésében, hogy már évekkel ezelőtt felhivattak a birtokosok arra, hogy ármentesítö társulattá alakuljanak, de a ministeriumnak minden ilyen törekvése kárba veszett. Hát igen is, t. ház, történtek kísérletek, de a jelentésben esak utalás történik reá, é* nincs közelebbről kifejtve, hogy micsoda okok hátráltatták ezen törekvésnek sikerét. En röviden jelezni kívánom ezeket az okokat. (Halljuk! Halljuk!) Annak idején az első lépést ily ármentesítö társulat alakítására a gr.^ Khnen-Héderváry uradalmának tiszttartója tette első sorban a saját urának uradalma érdekében. A tervek el is készültek, azonban az összes érdekeltek az értekezleten ellene nyilatkoztak, és egyedül a Héderváry uradalom volt a tervezet elfogadása mellett. Hogy pedig ezek a tervek nem voltak megfelelők^ és veszélyeztették a középbirtokosság érdekeit, ezt az alapos kifogást elismerte a a t. minister úr is az ő jelentésében, a midőn azt mondja, hogy közegei által megvizsgáltatta ezeket a terveket, és azokat sem pénzügyi, sem pedig technikai szempontból elfogadhatóknak nem találta. Ennek következtében a t. minister úr új terveket készíttetett, ezeket azonban az érdekeltség szintén nem fogdta el, és hozzáteszem, hogy nemcsak a korábbi ellenzék nem fogadta el, hanem maga a hédervári uradalom sem, és csak a győri káptalan képviseleto volt mellette. Különben más következtetésre nem akarok jutni, csak azt constatálom, hogy a jelentés szerint, ezen újabb tervek 600 ezer írttal kevesebb költséggel járnak, mint az első tervek. Az első tervekről az méltóztatik mondani, hogy azok méretéi kisebbek voltak, már pedig ha a mostani tervek méretei nagyobbak, tehát tökéletesebbekés megfelelőbbek lesznek, magam is Tamás vagyok abban, hogy ezen ujabb tervek 600 ezer frttal kevesebbe kerülnének. Az igen t. minister úr elismeri, hogy ezen sziget-köz egyedül áll árvédelem nélkül, annak oltalmáról, védelméről tehát gondoskodni kell, de elismeri azt is, hogy a sziget-köz birtokösság.i saját erejéből nem képes a költségekét