Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-167
1Ü7. orseigos Bléa !8»8. fefcfnftr 27-én, héttőn, 257 Felhozatott a t. házban és némely képviselő úr részéről úgy állíttatott oda a szeszgyári hizlalás, mint a mely a megszűnés veszélyében forog, mert az egyes nagyobb szeszgyárosok a moslékot már nem a hizlalásra akarják használni, hanem megpróbálják szárított alakban a külföldre szállítani. Erről egyes képviselők úgy emlékeztek meg, mintha ez közgazdasági kalamitást képezne. Én más nézetben vagyok. Én nagyon örülnék, ha a nagy szeszgyárak teljesen megszüntetnék a hizlalást, mert ez náluk csak egy mellékága, felhasználása oly terményeknek, a melyek különben nem értékesíthetők. Ezen coneentralt hizlalók által az történnék, hogy concentralódik olcsó áron a mezőgazdaság azon anyaga, mely a trágyát produealni hivatva volna, t. i. a marha és producal ja oly helyen, a hol az nehezen értékesíthető. A nagy gyárosok valamivel tökéletesebb hízlalási módjuknál fogva, de különösen, mert a mészárosokkal s a közvetítőkkel állandó összeköttetésben vannak, a mezőgazdasági hizlalást úgy szólván tönkre teszik. Bárki megkísérelheti, ha ugyanoly minőségű hízóniarhät küld a budapesti, vagy bécsi piaezra, mint a szeszgyár, ta pasztalni fogja, hogy a bizományosok végrehajtó közbenjárása folytán métermázsánkint több forinttal kevesebbet fog kapni, mint a szeszgyár. Én tehát nagyon örülnék, ha a hizlalás egészen a gazdaközönségre szállana vissza. (Helyeslés hal felől.) Nem szólott a uiinister úr a marhasó kérdéséről. Tavaly azt mondták, hogy e tekintetben kísérletek, tanácskozások folynak. Méltóztassék nyilatkozni, van-e ezeknek eredménye ? Megjegyzem azt is, ho<jy a minister úr kötelessége volna a gazdák érdekét a kincstárral szemben is képviselni, ott, a hol n kincstár érdekei nem jogosan érvényesülnek a gazdák rovására. Ilyen a dohánybeváltás ügye, melynél a legigazságtalanabb pressioval, kivált a kisgazdákat, zsarolják, a kik legkevésbbé tudnak védekezni. A kincstár a dohánytermelőkkel szemben tetemesen fokozott igényekkel lép fel; arra kényszeríti őket, hogy tanuljanak, dolgozzanak és nagy befektetésekkel sokkal jobb minőségű anyagot producaljanak. Tény is, hogy ma az anyag átlaga sokkal jobb. mint volt most tiz éve; tény, hogy a látszat kedveért fel is emelték a beváltási átlagárakat. De mind a mellett mi történt? Tiz év alatt az átlagár csak t 1 /? krajczárral emelkedett! Felpanaszolják, hogy a', állam nem tud nagyobb mennyiségű dohányt eladni. Eladhatna, ha azt a dohányt, melyet 6 frton vesz, megfelelő áron bocsátaná a legszegényebb osztály KÉPVH. NAPLÓ. 1892 -97. IX. KÖTET. rendelkezésére. De mikor az olcsón vett dohányt is csak horribilis áron akarják eladni: a panasz jogosulatlan. A mi végül a határozati javaslatokat illeti, mind a kettőt a legmelegebben pártolom. A mit felhoztak Lits Gyula t. képviselőtársam javaslata ellen, a ki a ménes-katonákat a honvédelmi ministerium rendelkezése alá kívánja helyezni: az valóban mind oly csekély dolog, a min csak mosolyogni lehet. Volna a kérdésnek még egy másik megoldási módja is. Most is a sorozás alkalmával minden újonez valamely fegyvernemhez, gyalogsághoz, lovassághoz stb. osztatik be, tekintve azt, hogy hol, minő anyagra van szükség és vájjon professionistára-e? Ugyanígy történik a megfelelő újonczlétszáin beosztása a Gestütz-Braneheba is. Méltóztassék ezt úgy tenni a sorozásnál ezentúl is és a szükséges létszámot oda beosztani. Ugyanazokat, a kik most a »Gestütz-Branchcoba mennek és a hadügyminister fenhatósága alatt állanak, méltóztassék megint a »Gestiitz-Branehe«-ba tenni, de részesüljenek ott magyar kiképzésben és álljanak a három évi szolgálati idő alatt a honvédelmi minister páran snoksága alatt. Az egyetlen változás, a mit tenni kell, az a magyar kiképzés és ennélfogva, mikor esetleg háború esetében hadi szolgálatra berukkolna, a közös hadsereghez rukkoljon be, hol a vezényszó német, hanem a honvédséghez, a hol a vezényszó magyar. Erre nem lehet mondani, hogy nincsenek mesteremberek, mert ugyanazon embereket lehetne alkalmazni. (Igás! Úgy van! hal felöl.) A mit Szemere t. képviselő úr határozati javaslatában kíván, az, hogy ezen házban létesíttessék egy mezőgazdasági bizottság. Én ezt igen szükségesnek tartom, pénzbe nem kerül s igen szívesen vesznek részt benne mindazok az urak, kik <\ ház bizalmából oda heválasztatnak. Ez mindenesetre maga után fogja vonni, hogy egy szélesebb eszmecsere és az eszmék megérlelődje fog bekövetkezni, a mennyiben megint több intelligens ember és képviselő fog foglalkozni a mezőgazdaság dolgaival. A t. minister úr nem mondott véleményt Szemére képviselőtársam határozati javaslatára vonatkozólag, de én azt hiszem, hogy melegen fogja pártolni. Mielőtt felszólalásomat bevégezném, bátor vagyok a t. minister úr figyelmébe ajánlani azt, hogy azt az elnézést, azt a bizonyos fokát a népszerűségnek, a melynek örvend, nagy részben nem az általa elért eredményeknek, mert ezáltal nem volna indokolva, hanem az általa nyilvánított szándékoknak tulajdoníthatja, és annak, hogy ő idáig a pártpolitikát nem vitte bele az ö ressortjába. (Igás! Úgy van! bal felől) Hosszabb vita folyt ez alkalommal is a nélkül, hogy az ellenzék részéről ezen vitában a pártag
