Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-158

2Q 158. országos ttlés 1893. fe állást tölt be, például éppen az általa említett ministeri titkárnál maradok, a ki magasabb állást foglal el, fontos ügyekben előadói teendőt teljesít, az ügyeknek mikénti eldöntése pedig­a tényállásnak előadásától, az ő véleményének nyilvánításától van feltételezve, vájjon képzel­heti-e a t. képviselő úr, hogy mi azt a siszte­mát, mely arra volt alapítva, hogy ezen állások vagyonosabb emberek által töltessenek be, a mely vagyonos emberek magára arra a fizetésre tulajdonképen rászorulva nincsenek, fentartsuk 2 Es nem ellenkezőleg az állás fontosságához mért jelentékenyebb emelésre kell-e itt gon­dolni '? Vájjon ha ezt az állást aequiparalni akarjuk hatáskör, felelősség, vagy a mííködés hordereje szempontjából más állásokkal, meg lehet-e oldani okszerűen a kérdést úgy, ha ezen fizetést nagyobb mértékben nem emeljük? Ennek szem elől tévesztéséből erednek az általa fel­panaszolt nagy aránytalanságok és emelések. Igen, de ez épen a mi álláspontunknak, hogy nemcsak fizetést jobbítani, hanem helyes arányo­kat akarunk életbeléptetni az állások külön­bözősége szerint, mellőzhetetlen feltétele és kö­vetelménye. (Ugy van! jobb felől.) A mit a létszám egyesítéséről a t. képviselő úr felhozott, erre nézve engedje meg, hogy ez­úttal is minden ízében múltkori állításom mellett { maradjak. A központi tisztviselők, akár közel vannak a tűzhöz, akár nincsenek közel, igen nagy változáson mennek keresztül, t. i. egyesít­tetnek a nagyobb ministeriumokban a külső kö­zegekkel egy létszámba és ennélfogva előléptetési viszonyaik sokkal roszabbak lesznek, mint eddig ! voltak. (Úgy van! Ügy van! jobb felöl.) Mert a magasabb állásra, a ministeri tanácsosi, osztály­tanácsosi állásra eddig szintén alkalmaztattak ugyan külső tisztviselők is, idegenek is. de nagyjában mégis a kebelbéli tisztviselőknek volt előléptetésre joguk. Ma ezt az előnyüket elvesz­tik, a mennyiben a equipar altatván a külső tiszt­viselőkkel, azokkal együtt fognak rangsoroztatni s így a külső tisztviselőnek épen olyan igénye lesz a magasabb állásra, mint a kebelbélinek. És nem úgy, mint a képviselő úr mondja, csak a fogalmazási szaknál viszszük ezt keresztül; mert ha a t. képviselő ár figyelmére méltatja ezen táblázatokat, láthatja, hogy keresztül van ez vive a számvevőségi szaknál, az irodakeze­lési szaknál, mert ott is keresztülvihető, és ez a legkiáltóbb argumentum arra, hogy nem ran­got akarunk szabályozni, hanem fizetést. Mi egynemű foglalkozások közt a hosszabb szolgá­lati idő, illetőleg érdemesség szerint akarjuk a magasabb fizetést megadni, akár a központban, akár künn van valaki alkalmazva. (Helyeslés jobb felől.) Másik állítása a t. képviselő urnak az, hogy írnár 16-án, csütörtökön. az előléptetési igények mennyire rosszabbodnak. Erre nézve a múlt alkalommal felhozott sok argumentuma ma már csak egyre zsugorodott össze, a mennyiben csak a postásokra vonat­kozót tudta fentartani, azt mondván, hogy ezek eddig 700-tól 1200 frtig mehettek elő minden kinevezés nélkül, ezentúl 300 frtig emelkedhető fokozatokba lépnek beosztva, ezen belül ön­maguktól mennek elő, de a 300 frton túl na­gyobb dotatioban csak kinevezés útján részesül­hetnek. En a t. képviselő urat, a ki alaposan szeret az ügyekkel foglalkozni, nem kérhetem másra, minthogy még alaposabban foglalkozzék ezzel a kérdéssel. (Tetszés jobb felől.) Mert köz­tudomású, hogy eddig a fokozatos előléptetések törvény által biztosítva nem voltak. Ma ezek a postások 100 forintonként avanciroznak és min­den 100 frt magasabb fizetésnél a minister tet­szésétől függött, hogy kit léptessen elő. Ez fo­kozatos előléptetésnek neveztetett, de semmi tör­vényes garantia nem volt, tényleg nem úgy alkalmaztatott, hogy az öregek léptettettek volna elő, hanem az, a kit és a hol a minister akart. Ha ezt az amanilis állapotot jövőre is fenn akarnók tartani, akkor igaza volna a t. képvi­selő úrnak, hogy rosszabbítjuk a helyzetet, mert a postai alkalmazottak ezentúl csak 300 frton felül avanciroznak, míg eddig 500 frtig avanci­roztak. De az eset nem ez; mi e törvényjavas­latot pragmaticus intézkedésekkel is kiegészítjük és azt mondjuk, hogy a fokozatos előléptetés nem a minister tetszésétől függ, hanem az anciennitásnál fogva a tisztviselőre nézve bizo­nyos meghatározott idő elteltével eo ipso beáll ez a joga és a minister csak fegyelmi úton vonhatja meg tőle e jogot. Ha ily szorosan ha­tározzuk meg a pragmaticus intézkedéseket, akkor nem rosszabbítjuk az előléptetési viszo­nyokat, hanem határozottan javítjuk, mert a mit eddig a minister 500 frtot belül ötször bí­rálhatott el saját tetszése szerint, jövőre csak egyszer lesz módjában elbírálni, hogy az ancien­nitás szerint a tisztviselő előlépjen e, vagy nem ? (Helyeslés jobh felől.) Ilyen a képviselő úrnak további állítása, pl. a fogyasztási adó tisztviselőkre nézve. E te­kintetben megint csak, ha nem is a javaslatnak, a viszonyoknak alaposabb tanulmányozására vagyok bátor őt felkérni. A fogyasztási adó­tisztviselők túlnyomó része, a mennyire csak egy helyes arány felállítása megengedte, 100—200 forint javításban részesül, lakbéremelésben nem részesülnek, mert nagy részük természetben la­kással bír. Ha nem játszunk a szavakkal, hanem komolyan akarjuk az ideákat valósítani és az illetőknek qualificatióját és feladatuk fontosságát is tekintetbe veszszük, midőn őket osztályokba sorozzuk: akkor a t. képviselő úr a fogyasztási

Next

/
Oldalképek
Tartalom