Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-166

241 186. #rs*ägos Illés 1S«8 február 85 én, síoihKatiii, országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Beőthy László előadó: T. házi Amint méltóztatott hallani, Tisza István országgyűlési képviselő mentelmi jogát a budapesti kir. bün­tető járásbíróság azon okból kéri felfüggeszteni, mert állítólag Tisza István többek előtt Lukáts Gyluáról oly nyihitkozatokat tett, melyekben Lukáts Gyula az ellene elkövetett rágalmazás vétségét látja fenforogni. A bizottság mindenek­előtt constatálni kívánja azt, hogy a beadott panaszfeljelentésen kívül egyéb iratok rendelke­zésre nem állanak. (Felkiáltások bal felől- Nem is lehet!) Tekintettel azonban arra, hogy a t. ház e tárgyban hozott elvi jelentő égíí határozatá­nak, mely szerint a mentelmi jog felfüggeszté­sét kérő megkereséseket mindenkor felszerelni rendeli, az szolgál indokul, hogy ez által a ház azon helyzetbe tétessék, hogy meggyőződést sze­rezhessen a felől, hogy az egyes esetekben a mentelmi jog felfüggesztése csakugyan valamely elkövetett büntetendő cselekmény megtorlása és nem zaklatás indokába! kéretik, minthogy a fen­forgó esetben a mentelmi bizottság az ügy saját­lagos természetét tekintve, magából a panasz­feljelentésből meggyőződött arról, hogy itt zak­latás esete fenn nem forog, a megkeresés hiá­nyos felszerelésétől ez alkalommal eltekint, és javasolja a t. háznak, hogy Tisza István ország­gyűlési képviselő mentelmi jogát felfüggeszteni méltózta ssék. (Helyeslés.) Elnökl Szólásra senki sincsen feljegyezve, kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a men­telmi bizottság javaslatát elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen !) A ház azt elfogadja. A napirend szerint következik a vallás- és közoktatásügyi ininister úr válasza a Vajay Ist­ván képviselő úr által hozzá intézett interpella­tióra. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Csáky Albin vallás ós közoktatás­ügyi minister: T. képviselőház! Vajay István t. képviselő úrnak legújabban hozzám intézett inter­pellatioja két kérdést foglal magában. Az első kérdés a következő (olvassn.): Való-e a lapok azon közlése, hogy a cultusminister úr az egye­temi könyvtár nyitva tartására vonatkozólag egy áj szabályzatban akként intézkedett, hogy a könyvtári szünnap az eddig érvényben volt vasár- és ünnepnapok helyett a hétfő, tehát egy munka-nap; a második kérdés pedig a következő: és ha e hír való, mivel méltóztatik a cultus­minister úr megoldani, ezen, a vasár- és ünnep­napot megszentségtelenítő, a vasárnapi munka­szünet tételes törvényébe ütköző és- a-könyvtári tisztviselők jogos érdekeit egyaránt sértő új szabályzat kibocsátását? Van szerencsém, t. ház. az interpellatioban foglalt két kérdésre együttesén válaszolni, (Hall­juk! Halljuk!) és pedig a következőkben. Igenis, t. ház, voltam bátor oly szabály­zatot kibocsátani, (Általános élénk helyeslés.) mely szerint, megváltoztatva az eddigi meg­állapodásokat, az egyetemi könyvtár a nagy ünnepeket, t. i. karácsony, búsvét és pünkösd ünnepeit kivéve, vasár- és ünnepnapokon nyitva, (Hosszantartó élénk általános helyeslés és tetszés.) ellenben pedig hétfőn zárva legyen. És meg­okolom ezen intézkzdésemet azzal, hogy ez a nagy közönség, valamint a tanuló ifjúság egy jelentékeny részének érdekében fekszik, (Úgy van! Úgy van! Helyeslés minden oldalról.) épen azon részének éidekében, mely hétköznap elfoglalva lévén, különben a könyvtárt nem használhatná. (Úgy van! Úgy van! Általános helyeslés.) Meg­okolom továbbá azzal, hogy az egyetemi tanács maga is ezélszerűuek, helyesnek és kívánatosnak mondotta ezen intézkedést. (Általános élénk he­lyeslés.) Es megokolom azzal, hogy ezen intéz­kedés semmiben sem lehet sérelmes a könyv­tári tisztviselőkre nézve, mert hiszen vasár- és ünnepnapokon a reggeli órákban az isteni tisz­teleten részt vehetnek ; hogy pedig magán ügyeiket hétfőn vagy vasárnap látják e el, az egyre megy. (Igaz! Úgy van! Általános élénk helyeslés.) Végű! minden további commentár nélkül fölötte csodálatosnak kell kijelentenem a kép­viselő úr azon felfogását, hogy a könyvtárak használata, azokban a kutatásvágy, a köuyv­tárakban az olvasás, a vasár- és ünnepnapokat megszentségtelenítené; (Általános élénk helyeslés.) és ép oly csodálatosnak kell kijelentenem azt a felfogását, sőt mondhatnám felfedezését, hogy ezen intézkedésem tételes törvénybe ütközik. A t. képviselő úr valószínűleg a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényre emlékezett; pe­dig ezen törvény — az 1890 : XIII. tcz. az ipari munkaszünetelésről szól. No már, t. ház, a könyv­tárak használatát, azon könyvtárakét, a melyek a tudomány és közművelődés érdekeinek szol­gálnak, az ipari munkával faló egy vonalba állítani, ilyent még sohasem hallottam. (Élénk helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps.) Vajay István: T. ház! (Felkiáltások a jobbóldalon: Eláll! Tudomásul veszszük!) Daczára annak, hogy a t. ház hangulata oly rendkívül csattanós módon nyilvánult az igen t. cultus­minister úr válaszára vonatkozólag, én mégis, ha egyedül állok is, legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a t. minister úr válaszát tudomásul vegyem. Nem pedig egyszerűen azért, mert a mi felett ő

Next

/
Oldalképek
Tartalom