Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-166

226 166. országos Illés 1893. febrnár 28-ÓM, szottdmtön. olcsó, nálunk kereset nincs, az élelem rossz és drága. Áttérek a felvidék egyedüli mezőgazdasági iparára, az u. n. mezőgazdasági szeszgyárakra. (Halljuk! Halljuk!) Már a múlt évben voltam bátor úgy n törvényhozás, mint a t. kormány figyelmét felhívni ezen mezőgazdasági szeszgyárak, illetőleg szeszfőzdék válságos helyze téré; csakhogy a mai napig semmiféle eredménye nem volt, nemcsak az én, de azon képviselőtársaim felszólalásának sem, kik azt élénk színekkel ecsetelve a kormánynak előadták, hogy a válság acut, és ha a kormány a szeszfőzdék válságos helyzetén nem segít a föl vidék mezőgazdasága tönkre fog menni. T. képviselőház! Ma más álláspontot foglalok el ezen mezőgazdasági szeszgyárakra nézve. A kormány vagy jelentse ki, hogy tenni fog valamit, és így reményünk lesz, hogy ezen mezőgazdasági szeszgyárakat nagy áldozatokkal fentartjuk, és a jövő reményével kecsegtethetjük magunkat, vagy pedig ha egyáltalában nem szándékozik semmit sem tenni, mondja ki egész nyíltan, mert a folytonos ragaszkodás a gazdaság ezen iparágához nemcsak hogy jövedelmet nem hajt, hanem a felvidék mezőgazdáinak még tó'kéjét és törzsvagyonát is felemészti. Bátor vagyok azonban kijelenteni, hogy különösen a contingentált szesznél az országban igen nagy visszaélések történtek. A contingentált szesz megfelel Magyarország fogyasztási szükségletének, és mégis azt látjuk, hogy az nem felel meg. Miért? (Halljuk! Halljuk!) A meg nem adóztatott szesznek árusítása napról-napra nagyobb és jobban terjed, terjed ugyanis az eezetgyárosok által megvett meg nem adóztatott szesz által, terjed a kis üstökön való főzés által, mely egyúttal a fogyasztásnak bizonyos mértékét szintén fedezi, és terjed az u. n. technikai czélokra való használat által. Mit jelentenek nálunk, t. képviselőház, a »technikai ezélok« ? A törvény ezen rendelkezése által fenn akarja tartani látszólag a szabad ipart, csakhogy a »technikai czélok« nálunk a regalejövedelem és a regalebérlőknek hasznukra nem szolgál. Mert a technikai czélokra, nézetem szerint, csak denaturált szeszt volna szabad használni, Ha azonbau a technikai czélokat a kincstár bérlőinek romlására használják fel, ez nézetem szerint, nem tekinthető helyes közgazdasági politikának. Ezek előrebocsátása után legyen szabad még egy fontos közgazdasági kérdéssel foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Ez ugyanis a só árának leszállítása. T. ház! Magyarországon a só-monopolinm nincs még teljesen kihasználva. Egyrészről azért, mert az ára magas, másrészt, mert az ár az ország különböző vidékein igen különböző; harmadszor pedig azéit, mert vannak helyek, a hol sót egyáltalában kapni nem lehet. A só ára nálunk a felvidéken kilónként 11 kr. Vannak vidékek, a hol 10 kr., vannak, a hol 9 kr. az ára, és vannak végűi helyek, a hol az ellenőrzés hiánya miatt, majdnem ingyen adják, azokon a helyeken t. i., a hol só-telepek léteznek. Igen óhajtandó volna, ha a törvényvényhozás ezen kérdésnek rendezésével foglalkoznék. Ha az országnak van egy vagyona, egy nagy kincse, mely egyrészről jövedéket képez, másrészt pedig, különösen az állattenyésztés és egészségügy szempontjából, natry gazdasági előnyt nyújt az országnak, akkor az méltán megérdemli a törvényhozás és a kormány figyelmét. (Helyeslés bal felől.) Mert ha a só ára olcsóbb lesz, ez által a fogyasztás nagyobb lesz, a só-jövedék emelkedik, de emelkedni fog egyúttal a földbirtokos osztály adókéj>essége is. Áttérek ezek után magára a földmívelésügyi tárcza költségvetésére. (Halljuk! Halljuk !) Andreánszky Gábor t. képviselő úr tegnap igen érdekes beszédében felemlíterte Magyarország kopár területeit, s egyúttal azt kívánta a kormánytól, hogy azok befásítására kényszereszközökhöz is nyúljon. Elismerem, t. ház, hogy különösen felső Magyarországon óriási kopár területek vannak, de el kell ismerni azt is, és ezúttal csakis elismerésemet fejezhetem ki a földművelésügyi minister úr iránt, hogy a mióta ezen tárcza vezetését átvette, órisái mérvben kisebbedik ezen kopár területek kiterjedése. A kormán)- c tekintetben többet nem tehet, nem is szabad többet tennie. Megteszi a mi módjában áll: ingyen csemetéket, díjakat osztogat, segélyt nyújt. Mindent a kormánytól kívánni nem lehet. Kényszereszközök használása a tulajdon, a birtokjogot, a személyjogot tenné illusoriusá. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) De felhasználom ez alkalmat, hogy felkérjem a minister urat, hogy a miként eddig is teljes buzgalommal vezette az erdősítést, úgy jövőre is minden rendelkezésére álló hitelt használjon fel ezen kopár területek befásítására. Egy-két év alatt ezt természetesen nem lehet elérni, A hol elődeink 30—40 évig vétkeztek, pusztítván az erdőségeket, és ezáltal okozói voltak ezen kopárságoknak, ott nekünk legalább 20 évig kell dolgoznunk, hogy az ő hibájukat jóvá tegyük. (Igás!(Úgy van! jobb felől.) Az erdők ellenőrzésénél bátor vagyok a t. minister úr figyelmébe ajánlani, hogy szakközegeivel szigorúan ellenőriztesse a csemeték ültetését és kultiválását, mért ha az ország oly nagy áldozatokat hoz, a képviselő kötelessége