Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-166
18«, orsüíigos ülés 18»8» fobrnftr 25-én, szombaton. 223 Ennek fő okát már a máit évben voltam bátor említeni, ugyanis Budapest szarvasmarha-vásárain egy oly absurd fogyasztási adórendszer áll fenn, a mely teljesen tarthatatlan, azért, mert saját marhatenyésztésünk hátrányára szolgál. Tudjuk azt is, hogy Magyarország súlyosabb jószágát, az ökröket, a szeszgyárosok vásárolják össze, és hízottan kiszállítják Bécsbe és Németországba. Ott súly szerint adóztatják meg azt, holott nálunk a kisebb jószág fogyasztási adója nagyon visszás módon van alkalmazva, és tenyésztésünket sújtja. Piaczainkon találkozunk román és szerb ökrökkel.. Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister : Romániából nem hozható be. (Ellenmondás bal felől.) Wittman János: Engedelmet kérek, Szerbián keresztül csempészik mint szerbiai marhát. A mioister úr ezt nem vonhatja kétségbe. Ezek a román-szerb ökrök legalább is négyszer oly súlyúak, mint a belföldi kisebb jószág. Ha a budapesti mészárosnak, — példaképen hozom fel, — ötven métermázsa hússzükséglete van, azt 8—-10 darab ilyen ökörből képes fedezni. Azzal jár 1—1 darab után 10 fit adó, tehát 100 frtba jön az egész, holott ha ezt belföldi kisebb jószágból akarja fedezni, 25 — 30 drb szükségeltetik, a miután 250—300 frt kiadása van. (A földmívelésügyi minister tagadólag int.) Tessék meggyőződni róla künn a vásáron, és meg fogja látni a minister úr, mily rosszul van informálva. Kisebb jószágot a vásáron eladni nem lehet addig, míg egy ilyen nehéz ökör a vásáron áll. Sajnálatos dolog az is, hogy saját honpolgáraink, tenyésztőink s kereskedőink saját piaczainkról le vannak szorítva, idegenek előnyére. (Úgy van! balról.) Ez így áll. Az ökörállomány külföldi. (A minister tagadólag int) A saját kisebb súlyú jószágunknak megvásárlását pedig á ' visszás adófizetés nagyon megdrágította. Ez határozottan így van. Sőt a t. minister úr kilátásba is helyezte már, hogy e kérdést tanulmányozni fogja. Már többször intéztem kérést nemcsak a t. minister úrhoz, hanem a pénzügyministerhez iVrhoz is, de fájdalom, nem látok semmi eredményt. Most nem tudom, miként értessem meg a t. minister úrral, hogy ez a kérdés valahára rendeztessék. Hamar mindenben Bécset utánozzuk, tegyük ebben az igazságos és méltányos dologban is. Bécsben a marhák súlyára nézve három kategória van, van könnyű, közép és nehezebb, és akként lesznek megadóztatva. Minthogy fogyasztási adóról van szó, igaz, hogy ez szorosabban a pénzügyi tárczához tartoznék, de mivel ez határozottan a marhatenyésztés érdeke, a mely marhatenyésztésnek apadásátlátom most, elvárom a t. minister úrtól, hogy ennek érdekében készségesen fog működni, és ha nem látnék semmi intézkedést, kénytelen volnék ez érdekben a pénzügyi tárczánál ismét felszólalni, és mert fontosnak tartom a dolgot, esetié*: interpellatio tárgyává is tenni. (Helyeslés bal felöl.) A harmadik mód, a melylyel a magyar földmivelő középosztályt erősbíteni és új életre ébreszteni lehet, a gazdasági egyesületek támogatása. (Helyeslés bal felöl) Örömmel jelentem ki, hogy itt lényegében majdnem egyetértek a t. minister úrral, de van egy kis eltérés közöttünk. Ha nem volna igazam, méltóztassék majd helyreigazítani. Elolvastam a t. minister úr jelentését, s mondhatom, hogy nagy fáradsággal és odaadássul állította össze abban a statisztikai adatokat, a mi csak azt bizonyítja, hogy szívén viseli ezen gazdasági egyesületek fejlődését. Gratulálok ezen nemes törekvéséhez, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy a gazdasági egyesületek helyes irányú támogatásánál alig van fontosabb feladat e tárcza keretén belül. Itt is azonban, mint mindenben, ha kedvező eredményt akarunk elérni, nem szabad a helyes útról letérni. Már pedig nézetem szerint a t. minister úr, ámbár a legjobb intentioval, de mégis egy kissé letért a helyes útról. Ha a jelentést végig olvassuk, látjuk, hogy a t. minister úr őszintén számol a tényekkel, azok előtt nem huny szemet, constatálja a tapasztalt hiányokat és mulasztásokat, de nézetem szerint nem vonja le helyesen a eonsequentiát. Mert mit mond"? Azt, hogy ezen megyei gazdasági egyesületek nagy része nem felel meg egészen hivatásának, a kormánytól kapott államsegély igénybevétele daczára sem, a miért is a kormány 1885 ben tőlük az államsegélyt megvonta. A minister úr azonban újabban helyez kilátásba anyagi támogatást, valamint állami szakerők kiküldését, de készpénzbeli támogatást csak eoneret czélokra ígér, szigorú ellenőrzést kíván gyakorolni. Ez nagyon helyes, és csak üdvözölhetem a t. minister urat ezen a téren; de itt van az a hiba, hogy nem vonta le helyesen a consetpnntiát, mert azt mondja, hogy az említett gazdasági czélok elérésére csak a megyei gazdasági egyesületeket véli legalkalm;isabbaknak. Hát igen, elismerem, ezek is alkalmasak reá, távol vagyok attól, mintha legkisebb kifogásom is volna a gazdasági egyesületek működése ellen, sőt ismerek néhányat, a melyek nagyon szép eredményeket mutathatnak fel, kivált az alföldön. De ha ezt elismerem, viszont vannak gazdasági egyesületek, melyek egyáltalában nem feleltek meg a működésükhöz kötött várakozásoknak; és attól tartok, hogy megint oda fogunk jutni ezen államsegélylyel, hogy ezt a subventiot egyes klikkek a maguk ezéljaira fogják elhasználni. Hiszen ezeknek egyéb eredményük nincs, minthogy lesz azon egyesület fővezetőjének egy-két
