Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-166

166, országos ölés 1893. február 25-én, szombaton. 221 mily föltétlenül szükséges intézményre fölhívjuk a kormány figyelmét, arra a kormánynak egyéb válasza nincs, hogy elismerjük, hogy szükséges, de nincs rá pénz. Igen szomorú indok, hogy abba bele kell nyugodni, hogy a földmívelő osztály érdekének előmozdítására nincs néhány millió, a mely pedig legnagyobb részben viseli a tériteket. (Közbeszólás a szélsőbalon: Kiizzadják!) T. ház! Constatálni kívánom ezt az indolentiát. Ez igazolja azt, hogy a magyar törvényhozás A közgazdasági kérdések iránt igen kevés érdekkel viseltetik. Azonban bármennyire rövid kívánok lenni t. ház, nem tehetem, hogy még egy tapasztalatomat elő ne adjam. Van annak egy módja, hogy miként lehet itt a házban közgazdasági kérdésekről úgy beszélni, hogy a t. túlodal is érdeklődjék, sőt a komoly munka emberei is jelen legyenek. (Derültség bal felől.) A t. túloldalon ülő képviselőtársaim nagyon értenek ehhez a módhoz. Többi közt Busbach t. képviselőtársam — a kinek személye iránt tiszteleltei viseltetem, de politikája iránt nem — rendesen azt a feladatot végzi, hogy ő foglalkozik minden évben, a közgazdasági kérdésekkel. Előveszi a költségvetést, átböngészi, keresi, kutatja, hol magyarázhat ki abból a kormány részére valami érdemet. így történt az idén is, és elmondanak igen sokat, hogy mily élénk a kereskedelmünk, hogy fejlődött iparunk, hajó- és vasúti hálózatunk, különösen pedig fővárosunk. Emlékeztetik az ellenzéket, hogy a míg ezelőtt nem rég 35—40 millió deficittel záródott a költségvetés, ma felesleget mutatunk ki, és tiltakoznak az ellen, hogy a kormányt mindenféle követelésekkel zaklassák, akkor, a mikor ezekért mindenki elismeréssel tartozik a kormánynak. Ez az a mód, t. ház, a melylyel itt órákon át lehet tárgyalni. A t. többség mindig nagyon érdeklődik az ilyen politikai phrasisok iránt. De, ha mi a t. képviselő úr állításait meg akarjuk ezáfolni, ha ki akarjuk mutatni, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása a méltányosság és igazság szerint talán nem első sorban a kormány, hanem az adóprés által elcsikart polgárság érdeme, ha kiakarjuk mutatni azokat a régi és új adókat, a fogyasztási, az útadót, a kutyaadót stb. adókat, melyeket a nép nyakára raktak, szóval, ha a polgárság mellett foglalunk állást, akkor mi a t. többségre nézve na gyón unalmas munkát végezünk. És ez köztünk a különbség. Kern tudom, mit akart a képviselő úr azzal a régi deficittel és a mai felesleggel. Azt akarta-e mondani, hogy akkor rosszabb kormány rendszer volt? Hisz ő akkor is ép úgy támogatta a kormányt, mint ma. (Úgy van! bal felöl) Vagy azt talán, hogy ma olyan nagyon rendezett viszonyok között vagyunk, hogy kevesebb az adónk, kisebbek a terheink, mint azelőtt? Én csak annyit jegyzek meg a t. képviselő úrnak, hogy ha már annyira el van ragadtatva Budapest főváros pompája által, hogy szemet huny a vidék insége, nyomora előtt, ha annyira szükségét látja a kormány dicsőítésének, hogy 15 éven át jó vagy rossz kormányt egyformán agyondicsőitett és pártolt, — ám tegye, ha ez a meggyőződése, ne méltóztassék azonban arra vállalkoznia, hogy az ellenzéket az ő nemcsak jogosult, de ha/.afias kötelességteljesítésében és ellenőrzési jogában gátolja vagy ebbeli érdemeit kicsinyelje, (Helyeslés abaloldalon.) mert ezáltal sokkal rosszabb szolgálatot fog tenni a nemzetnek, mint az által, ha agyon dicsőíti a kormányt. (Helyeslés bal felöl.) T. képviselőház! Áttérek most a száraz thémára, melyet azonban annyira fonto nak tartok, hogy az elől kitérni uem is lehet. (Halljuk! Halljuk!) A jelenlegi t. ministerelnök úrnak, mint államtitkárnak és pénzügyministentek, sikerűit az államháztartás egyensúlyát helyreállítani. Ez kétségtelenül első sorban nemzetünk nagy áldozatkészségének köszönhető, másodsorban kedvező időviszonyok is folytak be erre, de tagadhatatlan, hogy a t. ministerelnök úrnak is vannak e körül érdemei vasakaratában, szorgalmában és odaadásában. Ez által igen nagy népszerűségre tett szert a politikai körökben, nemcsak a fővárosban, de a vidéken is azok előtt, a kik ezen óriási terhekhez nem újon járultak, (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) mert sietek hozzátenni, hogy a kik 7 — 8 év óta ezen nehéz milliókat befizették, azok tisztelik a ministerelnök urat, mint államférfiúi, de politikáját határozottan rosszalják, (Igaz! Úgy van! bal felől.) mert, t. képviselőház, ezt tovább így folytatni nem igen lehet. Most még csak a takarékpénztári intézeteknél igénybevett kis hitel szállítja az utolsó garasokat az állam pénztárába. Meg vagyok győződve, hogy a t. kormány nem is tud róla, de az állapot egészen más, mint a minőnek az urak gondolják. De, i. képviselőház, bármint legyen ez, a t. kormány, a t. ministerelnök úr az államnak erre nézve legcompetensebb közege, ő bizonyos tekintetben kötelességét teljesítette. Nem is ezt akarom most vitatni; hanem valamint a pénzügyminister úr képes volt oly nagy áldozatokat kérni a nemzettől és tudta, az állam szempontjából kötelességeit teljesíteni, hiszem és reményiem, hugy mint ministerelnök ugyancsak ezen állam érdekében fogja tudni teljesíteni kötelességét más irányban is. (Helyeslés bal felöl.) Arra kérem, hogy egyetértsen velem, midőn tisztelt collegáit, a földmíveiésügyi és kereskedelmi minister urakat megkérem arra, hogy ha már e népnek ereje úgyszólván az utolsó