Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-165

210 Í6S orssAge* Blés 18Í*. febrnár 24-én, ncntak'aii. fizessék meg a ló árát, részt vehessenek az árverésen, árverelhessenek, és ha lovat vesznek az állam legalább is három évre terjedő részletfizetési határidőt engedélyezzen nekik. (Helyeslés.) Időközben véghetetetlen sajnálatomra a ministeri tanácsos úr elhalálozott, de én ennek daczára múlt őszszel Fejérmegye gazdasági egyesületében megtettem az indítványt s azt a gazdasági egyesület örömmel fogadta. Fel is írt aztán a földmívelésügyi kormányhoz, hogy ezen engedély adassék meg. A lótenyésztési osztályt vezetői minisieri t inácsos úrtól igeu gyorsan megérkezett az az olympusi határozat, hogy a, gazdasági egyesület ezen kívánságát az elszámolás eomplicatiojánál fogva teljesíteni nem lehet. (Derültség a szélsőbalon.) De, hogy ne éljek yissza a t. ház türelmével, (Halljuk! Halljuk!) még csupán egy kérdést vagyok bátor itt felemlíteni, s ez Magyarország lótenyésztési kérdése. De itt már nem a magam véleményét akarom elmondani, hanem tekintélyes lótenyésztő szaktekintélyek véleményét fejezem ki úkkor, midőn nyíltan és határozottan kimondom, hogy Magyarország lótenyésztésének ügye az utóbbi időben ferde irányba zökkent. EB pedig ferde irányba zökkent akkor midőn az állam az angol telivér tenyésztést túl istápolja, túltenyésztésbe viszi, a félvér és a közönséges lótenyésztés rovására. (Élénk helyeslés a bal- és seélső baloldalon.) Ezt eltagadni nem lehet. Meg tudom érteni, fel tudom fogni a tenyésztés értékét, és mint tenyésztő magam is átértem, hogy a félvér és a közönséges lótenyésztés egyik feltételét képezi a telivér tenyésztés, s a telivér anyag értéke és ennek fentartása, de az ntóbbi időben, t. minister úr, e tekintetben igen sajátságos jelenséggel és tapasztalattal állunk szemben azzal, hogy azok a telivérek, melyek a külföldön 50—60 — 100 ezer forinton vásároltatnak meg az állam részére, első sorban nem a tenyésztő közönség érdekei szempontjából vétetnek, hanem a lőversenyzők érdé ei szempontjából (Egy hang: Erre is szükség van?) Én megtudom ezt érteni t. ház, s igen jól tudom, hogy Széchenyi szavainak mi volt az intentioja. Én is átérzem, hogy a lóverseny képezi valódi eriteriumát a lótenyésztésnek. Az ott kipróbált ló a továbbtenyésztésre alkalmas és megbecsülendő. De a lóversenyekre nézve utóbbi időben kissé sajátságos tapasztalatot tett a nagy közönség, melyeknél fogva ezeket a versenyeket többé nem tekinti a ló Kritériumának és próbájának, hanem egy üzleti ágnak, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) melynél különböző esélyek, raffineriák hatnak közre, (Eyy hang: Lóverseny! Panama!) úgy, hogy a versenyek a lótenyésztésre mérvadóul egyáltalában nem szolgálhatnak. (Igaz! Ügy van! bal- és szélső baloldalon.) Helyeslem, hogy a teli vér-tenyésztést a legnagyobb istápolásban részesítsük, de akkor megkövetelem a gnzdaközönség érdekében is, hogy úgy a félvér, mint a közönséges tenyésztés ezélja sem hagyassák figyelmen kívíű s ne képezze mostoha gyermekét az államnak. De ha a t. minister úr tekintetet fog vetni az úgynevezett menteiepekre, mit fog ott tapasztalni? Először is azt, hogy a kellő mének nincsenek meg a szükséges mennyiségben; másodszor, hogy a ménállomásokon oly teljeseit hasznavehetetlen mének alkalmaztatnak, melyek a kisgazdának csak határozott kárára szolgálnak, a mennyiben a díjat megfizetik, a nélkül, hogy a következő évben csikóállományát valamely eredmény koronázna! De ezen nem is lehet csodálkozni. Mert azon mennyiséggel szemben, melyet az állam a telivér-tenyésztésre fordít, elenyésző csekélység az, a mit a félvér és lótenyésztés czéljaira áldoz. (Igás! ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Méltóztassék csak a tapasztalatokat megfigyelni. Hirdeti az állam évenként, hogy az egyes tenyésztőktől egy éves méncsikókat vásárol. A tenyésztő nagy gondozásban részesíti az egy éves ménesikót, és azt jól táplálja. A ki ezt megpróbálta, az tudni fogja, hogy nennyi gonddal fáradsággal jár a méncsikót egy éves koráig nevelni és olyan jó karba helyezni, hogy az államnak bemutatható legyen, (ügy van! bal felől.) és mégis azt tapasztaljuk, hogy az állam kiküldöttjei 150—Í80 frtot ajánlanak az egy éves méncsikóért, a 3 — 4 éves ménért pedig, a mely felettébb rendkívül gondozást és fáradságot okoz, 4—5 száz frtot kínál; sőt példát tudok rá mutatni, hogy Magyarország egyik elsőrangú magán-tenyészintézete, mely a kormi ny kívánatára kiválasztotta ménállományából a három éves legkitűnőbb ménpéldányokat és felhozta az állam számára, csak nagy nehezen volt képes 900 frt átlagos árt elérni, mikor otthon minden fáradság nélkül, még egyszer ilyen árt is elérhetett volna. Ilyen körülmények között nem zárkózhatom el azon feltevés elől, hogy különösen a félvér és a közönséges lótenyésztés tekintetében nálunk bizonyos visszaesés tapasztalható. (Úgy van! bal felől.) Azt mondják maguk azok a katonatisztek is, a kik az »Assent-Commis8Ío«-nak tagjai, hogy az utóbbi években csak keresve találják meg azt a lóanyagot, melyre nekik szükségük van. (Úgy van! bal felől.) Méltóztassanak csak egy ilyen katonai lóvásárt megnézni, 25—30 lovat is vezetnek elő, míg találnak egy olyat, a mely beválik s a katonai szolgálatra alkalmas, holott azelőtt 6 —8 évvel, nemcsak a honvédségi szolgálat, hanem Törökország, Olaszország, Gförög-