Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-165
Ifé. orsjségos ülés 185)8, fefcruár 24-én, péntekén. 20 Í reformok előtt állunk, mint a közigazgatás reformja, s mikor a tisztviselők fizetésére milliókat adunk, akkor nem mondhatja Magyarország törvényhozása, hogy ezen nagyfontosságú actiora nem adhatja meg ezt az áldozatot, a mely aránylag uem is sok, mert itt, ez esetben igazán életre való befektetésről van szó. Hogy vájjon megtehetjük e, az iránt bátor vagyok arra utalni, hogy államháztartásunk rendes kezelésében ép az igen t. ministerelnök úr igen helyes elvei alapján a tényleges eredmények olyan bevételi többleteket mutatnak fel úgy 1891-ben, mint 1892-ben, hogy ezekre bátran hivatkozhatunk akkor, a midőn ilyen helyes befektetés forog szóban. Ha megengedi a t. ház, elősorolom röviden az adatokat 1891-ig. Az 1892-iki bevételek, igaz, bizonyos tekintetben hátramaradtak, de nézetem szerint csak azért, mert az előirányzatok emeltettek. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) A kereseti adónál 2 1 / 2 millióval, a ezukoradónál % x j% a szeszadónál 4^2, a bélyeg- és illetéknél 4 1 / 2 , az italmérésnél 4, a dohánynál 3, az államvasutak és gépgyárnál 5 millióval több volt a bevétel, mint a mennyi előirányoztatott. Azonkívül még több tétel van, a melyeknél az előbbiekkel összevéve, a többlet együttvéve 38 1 /* milliót tett ki. T. ház! nagyon jól tudom én, hogy ilyen többletek nem voltak bizonyos czélokra fordíthatók. De ha ráutalok arra, hogy épen a bort nem termelő vidékeken van az államnak legnagyobb jövedelme, még pedig rendkívül nagy jövedelme a szeszadóból, akkor nézetem szerint épen ezen vidékekre, a melyek ily közgazdasági bajban szenvednek, a hol még közművelődési szempontból is a legbátrabb vannak, ily befektetésekkel csak késlekedni is bün volna, áz általam coateinplált intézkedés az volna, ko^y teremtessék egy közgazdasági alap, mondjuk kerekszámban 50 millió forint összegben. Horváth Gyula: Száz milliót is lehetne! Smialovszky Valér: Én azt hiszem, 50 millió forint is tökéletesen elegendő lesz. Ha akarunk még 50 millió forintot adni, akkor azt mondom, adjuk ezt közművelődési czélokra. Ezen 50 milliót kerekszámokban megosztva, 10 milliót érne az a rendeltetés, a mely nem e tárcza keretébe vág ugyan, de a melyet felemlítek itt az összegezés szempontjából, hogy a kézműipar, a háziipar, és a nagy gyáriipar helyes arányokban fejlesztessék. E tekintetben van már köz gazdasági alapunk, melyet azonban felemésztett a ezukor ipar teremtése. Rendeltetése volna ezen alapnak főleg a kézműiparon segíteni, a mely az egész országban szenved. Jutna még a nagy gyáriparnak teremtésére is, a mennyiben ilyen nincsen, és emelésére annak, a mely megvan, de szenved; mert olyan ipart, a mely úgy is KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. IX. KÖTET, egészséges alapokon nyugszik, támogatni épen nem szükséges. A mit e tekintetben az elhunyt kereskedelmi minister úr a székely kivándorlásra nézve kezdeményezett, abból mindazt, a mi rationális, a mi bevált, mindazon megyékben kezdeményezni kellene, a hol ilyen bajok vannak. Nevezetesen a háziipar tekintetében vagyok bátor az igen t. földnaívelési minister urat, a ki e kérdéssel szintén foglalkozik, — és nagyon helyesen, — egyre figyelmeztetni. Én a házi ipar fejlesztését csak úgy képzelem helyes irányba terelhetőnek, ha egy központi, esetleg kereskedelmileg szervezett intézmény létesíttetik, mely a központból evidentiában tartaná, hogy hol, és merre van, és mily háziipar, annak a piaezot biztosítaná és directivát adna az előállítás tekintetében. \ második 10 millió tisztán a földmívelési minister úr ügykörébe tartozik, nevezetesen a földművelés emelésére, és pedig a privát föidmívelés emelésére szolgál, szakértelem emelése és segélyezés által. Itt szintén találkozunk a gazgasági házi iparral, és a gazdasági gyáriparral. E tekintetben szintén bátor vagyok egy körülményre figyelmeztetni a t. minister urat. Akkor, mikor a szeszadót megcsináltuk, annak a törvénynek megadtuk azt az intentiot, hogy a nagy szeszgyáripar lassanként mintegy expropriáltassék, illetőleg, hogy a szeszipar rendeltetése szerint a mezőgazdasági ipar terére lépjen, nem ugyan egészen ebben a formában, de azzal az intentioval, hogy a mezőgazdasági szeszfőzés mentői jobban terjedjen; ma pedig mi történik? A nagy szeszgyáripar eddig hivatkozott arra: »Én vásárlóm a gazda marháját, a trágyát eladom, egyszóval a mezőgazdaság nem veszít«. Igaz, voltak idők, midőn ez a trágya a fekete tengerbe ment, mert folyóinkba dobatott. Ma, ezen nagy szeszgyárak eltérnek a hizlalástól, és a moslékot, szárított alakban kiviszik. Ez nézetem szerint a mezőgazdaságnak nem használhat, és helyes volna azon irányzat, hogy a mezőgazdasági szeszipar elfoglalja indieált helyzetét a felvidéken. (Helyeslés ) Még egy igen fontos kérdés tartozik ezen 10 millió forint keretébe, a mennyiben én a munkáskén esetleg hívatalbóii evidentiáját nagyon szükségesnek tartom. E tekintetben más- szintén kezdeményeztünk. Az elhunyt kereskedelmi minister ugyanis a székely kivándorlást akként akarta megakadályozni, hogy a munkakínálat alkalmait összegyűjtötte, és ott köztudomásra hozta. Igaz, hogy nem volt kellő eredmenye, a mint a. minister úr jelentésében meg is van mondva; de egészségesebb alapon újra szervezhető volna, ha, t. i. ezen evidentia nemcsak mezőgazdasági, hanem iparos munkásokkal szemben is alkalmaztatnék két irányban, t. i egy20
