Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-165
165. orsíégos ülés 1898. februir 24-én, pénteken. 1 95 Bemutatom továbbá a beregszász-végardói állami tanítóknak Uray Imre országgyűlési képviselő által beadott kérvényét, a tanítók fizetésének rendezése és fizetési osztályba sorozása tárgyában. Az erre vonatkozó törvényjavaslat már le lévén tárgyalva, a kérvények a ház irattárába fognak letétetni. (Helyeslés.) Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Molnár Antal jegyző: Ragályi Lajos, az állandó igazoló bizottság előadója! Ragályi Lajos, az állandó igazoló bizottság előadója: T. ház! Az állandó igazoló bizottság nevében tisztelettel jelentem, hogy a bizottság a Horvát-Szlavon-Dalmátország országgyűlésnek Zágrábban 1893. február 6-án tartott 32-ik üléséből vett Zec Milos képviselő úr részére kiállított megbízó levelet vizsgálat alá vévén, azt minden tekintetben rendben találta s a nevezett képviselő urat végleg igazolta. Elnök: A nevezett képviselő úr végleg igazolva lévén, méltóztassék hozzájárulni, hogy az I. osztályba osztassák be. (Hlyeslés.) Molnár Antal jegyző: Hegedűs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója! Hegedüs Sándor, a pénzügyi bizottság előadójaJ T. ház! Van szerencséin a pénzügyi bizottság jelentését az 1893. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1892. évi XXVIII. törvényczikk hatályának az 1893. évi május hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyában tisztelettel benyújtani. Kérem a t. házat, méltóztassék annak kinyomatását, szétosztását és annak idején az osztályok mellőzésével való napirendre tűzését elrendelni. (Helyeslés johb felöl.) Elnök: Ha méltóztatik hozzájárulni, ki fog nyomatni, szét fog osztatni és az osztályok mellőzésével napirendre fog tűzetni. Következik a napirend: Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról, és a megyei törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásban, igen vagy nem"? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, szíveskedjenek Mállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja. E szerint a ház a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben harmadszori felolvasásban is elfogadván, azt alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházzal közölni határozza. Következik a napirend szerint a földmívelési tárcza költségvetésének folytatólagos tár' gyalása. Bernáth Dezső jegyző: Bernát Béla! Bernát Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt felszólalásom érdemleges részébe bocsátkoznám, el kell ismernem, hogy a földmívelésügyi minister úr valóban a legjobb akarattal óhajtana feladatának magaslatára emelkedni, s mindent elkövetne, hogy közgazdasági érdekeink az ország közóhajának megfelelően megóvassanak. — Azonban minden jóakarata mellett sem fogja az óhajtott eredményt elérni, mert hiányzik erre való pénzkészlete; a pénzügyminister úr nem bocsát rendelkezésére oly összeget, melylyel a kitűzött czélokat megvalósítani képes volna; daczára, hogy a múlt. évi költségvetés tárgyalása alkalmával is pártkülönbség nélkül, — lehet mondani, a felszólalók mindegyike, — követelte a földmívelési budget egyes tételeinek felemelését. Most mégis szomorúan kell tapasztalnunk, hogy ezen kívánságainknak az ez idei költségvetésben hely adva csak igen kis részben lőn, s így a sokszor ég sokak által hangoztatott közgazdasági érdekeink még mindig igen mostoha elbánásban részesülnek, holott mondanom sem szükséges, hogy ennek kihatása mily káros befolyással van a nemzet vagyouosodáséra. Szomorúan kell tapasztalnunk e mostoha elbánást különösen a filloxera-rovar elleni védekezés czéljaira felvett tételnél. Jól lehet a múlt évi 186.300 forinttal szemben ez évre 225.000 írt lőn felvéve, de a hol a vagyoni pusztulás mindegyre nagyobb s nagyobb, s ennek következményekép az elszegényedés napról napra fokozódik s a nyomor képe folyton sötétebb alakot ölt, s hol az elpusztított területek koldusbotra jutott tulajdonosairól van szó: ott a magyar törvényhozás csak 225.000 frtot volna képes e ezímen megszavazni? Ez valósággal szégyenletes állapot. Míg más államok törvényhozásai, a hol tulajdonképen a szőlészet nem is képezett oly fontos közgazdasági ágat, a legmesszebb menő intézkedésekkel siettek a filloxera pusztításai által okozott bajok orvoslására, így pl. Ausztria kamat nélkül ad kölcsönöket, addig nálunk erről még hallani sem akarnak, pedig pénzsegély nélkül szőlőinket regenerálni sohasem fogjuk, mert az elpusztult szőlőbirtokosok nem rendelkeznek azon pénzkészlettel, mely a szőlők költséges regenerálásához szükséges. Mindenek efőtt ;idjon nálunk a kormány a megszorult szőlőbirtokosoknak előleget, vagy kamatnélkűli hosszabb lejáratú kölcsönöket, minek gyakorlati keresztülvitele oly nagy nehézségekbe nem is ütköznék.
