Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-164

192 *&*• orsíágos fllés 18&5. február 28-án, esfttb'rtftfcSit. egyiket a másik hátrányára ne támogassa. (Helyeslés./ Ezek után legyen megengedve, hogy a speciális dolgokra, a localis természetű bajokra térjek át. (Halljuk! Halljuk!) Azon vármegyéből, a melyből képviselőnek megválasztattam, tudniillik Temesmegyéből, nagyon sok és komoly aggodalomnak adatott kifejezés nemcsak a köz igazgatás terén, hanem a közgazdasági téren is. Beismerem, hogy alig ismerem az ország egy másik vármegyéjét, melyber a közgazdasági állapotok oly kezdetleges helyzetben lennének, mint Temesben. Én az okot abban tilalom fel, hogy a nagybirtokok legnagyobb részét a kincstári és közalapítványi birtokok teszik, a melyeken soha reális, és a nemzeti közvagyon érdekeit szem előtt tartó bérrendszer és gazdálkodás nem követtetek, hanem űzetett a helyett a talajrablás legbiztosabb eszköze gyanánt a fiskális érdekeket szem előtt tartó caéltudatlan bérrendszer. (Igaz! Úgy von!) Ezért, míg más vármegyékben a kisbirtokos, vagy a földmíves az egyes nagybirtokok okszerű, czélszertí és időszerű újításait láthatta, és a jó példát követhette, addig Temesmegyében az teljesen hiányzott. Kitől tanulta volna ezeket'? Talán attól a kincstári, közalapítványi bérlőtői, ki saját érdekeit tekintette, és ki annak daczára, hogy a bérszerződésekben ki van ugyan kötve, hogy saját erejével tartozik munkálni a bérterűietet, azt úgy hasznosított;*, hogy a jobb részét négyszeres áron haszonbérbe adta, a másik részét pedig feles gazdaság által hasznosította,. (Igaz! Ügy van!) Hogy mily állapotok vannak e tekintetben, erre bátor vagyok a t. földnaívelésiigyi minister úr becses figyelmét felhívni (Halljuk! Halljuk!) Nem recriminálni kívánok én, mert azt hiszem, a ki őszintén kívánja az országnak javát és boldogságát, akkor jár el a legjobban, a leghelyesebben, ha leplezetlenül föltárja azokat a bajokat, (Élénk helyeslés.) valamint csak az az orvos képes orvosolni, kinek a beteg határozott útbaigazítást és igazságot mond. (Igaz! Úgy van!) Hogy milyen közállapotokat teremlettek különösen ezen kincstári birtokok, elég csak arra a körülményre mutatnom, hogy azon szerény járásban, melynek főszolgabírája valék, 25-30 esztendős tagosítási perek folynak. Megnevezem, nehogy azt méltóztassék mondani, hogy oly dolgokra hivatkozom általában, a melyekről, ha akarják, elhiszik, ha akarják, nem hiszik, de el volt mondva. (Halljuk! Halljuk!) Udvin községben 1863-ban vette kezdetét a tagosítás és befejeztetett egyezségileg 1883ban; Gyirok községben 1859-ben indíttatott meg a tagosítás, 1865-ben meg volt a jogerős ítélet, de csak 1887-ben történt meg a végleges tagosítás egyezség útján. Csernegyház községben 1859-ben vette kezdetét a tagosítás, és egyezség útján csak 1888-bau ért véget. RománSzent-Mihályon 1873-ban kezdődött a tagosítás, befejeztetett 1883 ban, de a hitelesítés csak hét év múlva, 1890-ben történt. Már most, t. képviselőház, méltóztassék tekintetbe venni, hogyha az a szegén)?- volt úrbéres 20—25, sőt 30 évig nem meri kivinni trágya hozományát, nem meri javítani földjét azért, mert nem tudja, hogy mikor áll be a commassatio, hogy ebből mily közgazdasági és közveszélyes állapotok állanak elő. Rabolták azt a földet, mely termést nem adott és termés hiányában előmozdították az adóképtelenséget. Óriási összegre halmozódtak fel az adóhátralékok, melyekért a közigazgatási, a községi előljáró«ági és megyei közege ket tették felelőssé. Mert a pénzügyi igazgatóság és a közigazgatási bizottság csak az eredménytelenség fényét vizsgálja, de az eredménytelenségre közreható okokat soha sem tesd vizsgálat tárgyává. A szomszéd Arad- és Torontálvármegyében a vicinális vasutak építése óriási lendületet vett, és az eddig részben saját zsírjukban elfulladt, részben improductiv terűletek ma a legszebb gazdasági fokon állanak. Temesvármegyében azonban, a hol az intéző körökben meg van a jóakarat, és a megye közönségében az áldozatkészség, a kincstár és a közalapok, mint a legnagyobb földesurak, soha sem állottak az ily mozgalmak élére, holott épen az lett volna feladatuk, hogy a közvagyon értékű ^vekedése és értékemelkedése tekintetéből jó példával menjenek elől, s ily mozgalmaknak élére állj annak. A másik óriási veszély, a melyre rákíváuok mutatni, még a Bach-systemából maradt fönn. Ez az 1859 és 1863* évi költség. (Felkiáltások a szélsőbalon: Tart még ma is!) Igen, a mint múltkor is voltam bátor itt a törvényhozás termében kifejezést adni annak, hogy fájdalom, még tart Az 1859. évben adattak kölcsönök, de. hogy miként, azt a jó Istenen kívül ma már senki sem tudja. Én teljesen fölteszem azt, hogy legnagyobb része nem is kapott. (Derültség) igen, mert azok az emberek, a kik még élnek, határozottan tagadásba veszik azt, hogy akár kölcsönt, akár terményeket kaptak volna. Már most bátor vagyok elmondani egynehány speciális esetet, mert hiszen exempla docent. (Halljuk!) Volt a járásom területén Parácz községben egy kötvény 1071 forintról, állítólag ezen öszszeget, vagy ennek megfelelő terményeket adott az akkori állam. Ezen kölcsön még a hatvanas évek elején leapadt 600 egynehány forintra, akkor kérelmezték a be-izüntetést, és meg is engedték azzal, hogy újabb kötvény állíttussék