Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-148

141, országos ülés 1898. j*nnár 31-én, keáden. m lejebb- és lejebb hanyatlik. Mindezeknél fogva a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Botlik Lajos! Botlik Lajos: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat a 12-ik órában, a Németországgal kötött conventió nyomása alatt terjesztetett elő és tárgyaltatik. (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon.) Ez jellemzi közállapotainkat és mutatja, hogy az államkormányzat a földmívelési érdekeket, az államnak ezen legvitálisabb érdekét milyen mostoha elbánásban részesíti és most is olyan törvényjavaslatot terjeszt elé, melyet általánosságban csaknem mindenki, egészében azonban senki sem fogad el, legalább a felszólalók közül még eddig senki sem. Én kívánatosnak tartottam volna, ha ebbe nem esak a tüdőlob, hanem egyáltalán a ragályos bajok, a keleti marbavész és az antrax belevétetnének, és hogy már kellő időben, vagyis régebben történt volna ez iránt gondoskodás. (Helyeslés bal felől.) Minthogy azonban e törvényjavaslat felette sürgős, én kész vagyok azt jelen alakjában is általánosságban elfogadni, de teljesen osztozom Bujanovics Sándor t. képviselőtársamnak tegaap felhozott igen helyes indokaiban, s részemről nem tartanám méltányosnak, hogy a már most vészes megyék hatóságai szintén belevonassanak a kárpótlás kötelezettségébe. En még nem beszélek pro domo, nálunk a baj még nem tűnt fel, de félek, hogy ez csak idő kérdése, hogy az, ha a felső megyékben el nem fojtatik legközelebb, hozzánk is eljön. így tehát méltányosnak tartom, hogy az állam részéről nyújtassék teljes mértékű kárpótlás. Kifogásom van a törvényjavaslat 7. §-a ellen, mely szerint a beteg marha tulajdonosa teljesen elveszti a kárpótláshoz való igényét, ha nem jelenti fel a betegség gyanúját. Már kérdem én: egy közönséges földmíves ember hogyan volna képes ezt megítélni? (Úgy van! Úgy van ! bal felől.) Ez a legnagyobb visszaélésekre vezethetne. Hiszen nagyrészt maguk az állatorvosok is helytelenül csinálják a diagnosist a legtöbb esetben (Igaz! bal felöl.) Fölemlítették több oldalról a kötelező állatbiztosítás — ominosus szó! — eszméjét. En ezt részemről kívánatosnak tartom, de a nagyobb jó elnyerhetése végett nem akarnám a kisebbet koczkáztatni. Egyáltalán én a kötelező állatbiztosítást az állatorvosi intézmény jelenlegi fejletlen állapotában merő képtelenségnek tartom. (Helyeslés bal felöl.) Ezen a téren is, — mint a belügyi tárcza költségvetése alkalmával az emberi közegészségügyre hallottuk, — temérdek miseriát lehetne felhozni, mert valóban irtózatos I állapotban van a mi állategészségügyünk. Elő- I KÉPva. NAPLÓ. 1892—97. VIII. KÖTET. szőr is kevés állatorvosunk van. A képzett, megbízható állatorvos a ritkaságok közé tartozik. Ha majd e téren is haladunk és rendelkezni fogunk kellő számú és képzett állatorvosokkal, akkor igenis örömmel fogom üdvözölni a kötelező állatbiztosítást. Most egyelőre elfogadom általánosságban a törvényjavaslatot és fentartom a részletekre nézve nézeteim nyilvánítását. (Helyeslés bal felől.) Molnár Antal jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. ház! Én a törvényjavaslat benyújtását bizonyos irányban őszintén üdvözölném, ha nem volnának bizonyos aggályaim, a melyek ettől visszatartanak. ISekem tapasztalataim vannak, t. h ilyen irtás-féle eljárásra nézve, a minőt ez a törvényjavaslat akar, és tapasztalásaim azt mutatják, hogy ezek az írtások, ha szükségesek is, először nem vitetnek úgy keresztül, a mint kellene, hogy hasznot hozzanak, hanem sokszor ennek ép az ellenkezője éretik el. Nem akarok hosszasan foglalkozni azzal a thémával, pedig kedvező alkalom kínálkoznék, mert csak rá kellene mutatnom, micsoda eljárás követtetett a szőlő-irtásoknál a phloxeravész kezdetén. De nem akarok e hasonlatoknál immorálni, s így csak rámutatok, hogy a bacillusokat akár az élet különböző viszonyai, akár pedig az ellenőrzés hiánya miatt végkép megölni teljesen lehetetlen. Hogyha pedig mi végkép és egészen ki nem írtjuk azon betegség esíráit, mely ellen hadat üzentünk, akkor a költségünk és vesződségünk kárba veszett. Hogy ez így van, elég utalnom egy másik példára, és ez a száj- és körömfájás körüli eljárás. A nagy tudományú professor urak a helyett, hogy a járványt végig engedték volna vonulni az egész országon, hogy a mikor végig ment az országon és kidühöngte magát, az állatokat immúnissá tette volna, megtették azt, hogy a száj- és körömfájás permanens betegség. Miért történik ez? Azért, mert, ha valahol ragály üt ki a marhák közt, mint a hogy az a ragadós tüdőlobról szóló törvényjavaslat több szakaszában is ki van mondva, mindjárt zár alá veszik a marhát S mikép történnek e zárak ? Például a saját községemben történt, hogy az összes községi marhák kivétel nélkül a száj- és körömfájástól mentesek voltak, s egyedül az én marháim estek bele, az egész gulya nyájam, azért, mert a legelőm történetesen ott fekszik a közlekedési út mellett, melyen pedig a betegmarhák hajtattak keresztül, s így következéskép az én marháim is megkapták a betegséget. Mi az, a mit én kérek, t. ház? Az ellenőrzésnek legerélyesebb formáját, és ezt sem e szakaszokban, de semmi néven nevezendő oly 29