Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-142

142. orsss&gos ülés 1898, január 2á-én, kedden. 9í kilométeres őrsjáratokra, a melyeken fölfedező szolgjálatot nem is teljesíthet, mert mindenki tudja, hogy ez csak lesszolgálatokon történhetik. E galoppiroztatás semmi egyéb okból sem történik, mint hogy kimutassák, hogy micsoda területeket jártak be, a községi elöljáróságoknál lebélyegeztessék könyveiket, hogy majd a tisztnek bemutathassák, hogy az őrjáratot teljesí tették. (Úgy van! bal felől.) Ez nem vezet czélhoz, és csak azt hozza magával, hogy a esendőrségben a hangulat a kétségbeeséssel legyen határos, és hogy— a mi máshol sehol soha elő nem fordul, — nemcsak hogy a legénység közt az öngyilkosok száma szaporodik, de még az is megtörténik, hogy egymást lövöldözik. (Mozgás bal felöl.) A zsoldnak kicsisége egy másik oka annak, hogy a csendőrök létszámában folytonos változás van. 93 krajczár napidíja van egy csendőrnek. Már bocsánatot kérek, ha agy férfi egy virágában és teljes erejében álló egyén ilyen terhes szolgálatért, melynek átlaga Magyarországon csak E —4 év, de a külföldön a legjobban fizetett csendőrségnél 10 év, mert akkor már az emberek pkysicailag ki vannak fáradva, ily önfeláldozó terhes szolgálatért naponként csak 90 krajezárt kap: akkor egyáltalában nem lehet tőle pontos szolgálatot várni. Azután az avancement-juk is a lehető legrosszabb, mert a csendőr, ha hosszabb ideig is van a csendőrségnél, nagyon nehezen mehet előre, mert hiszen a költségvetésben csak 865 gyalog és 97 lovas őrsvezető van, míg gyalog őrmester csak 120 és lovas őrmester csak 20 van. A csendőr tehát, ha öt éven át szolgál is, és minden iskolázáson átment, csak nagy nehezen, évek hosszú sora múlva lehet őrsvezetővé; arra pedig, hogy őrmester lehessen, alig van kilátása, mert összesen csak 140 őrmester van. Ez a civilisált államokban sehol máshol nem fordul elő. Nagyon mostohán vannak a jutalmak is kiszabva. (Halljuk! Halljuk!) Erre a ezélra 5.492 frt van felvéve. Nincsen tehát semmi stimulatio adva a csendőrségnek arra, hogy szolgálatának közönséges teljesítésén kivül még valami rendkívüli iparkodást is mutasson. Még ezek a csekély jutalmak is hat hónaptól egész egy évig elhúzódnak, míg a különféle parancsnokságokon át a ministeriumhoz jutnak és onnan visszaküldetnek. Igen sokszor megtörténik még az is, hogy az a csendőr már megfeledkezett arról, a miért neki öt vagy tíz forint jutalom átadatik. A fogdíjak is leszállíttattak, még pedig a katonai szökevények fogdíjára s most már alig adnak más fogdíjat. Az elítéltekért, a kik rendőrileg el voltak ítélve éä szökevények lettek, ha elfogattak, eddig bizonyos díjakat kapott a csendőrség. Most ezt egészen megszüntették, vagy a minimumra reducálták. A fegyenczekért, a kik gyilkosság miatt elítéltettek és megszöktek, és a kiket csak a legn igyobb utánjárással és vizsgálódással kerítenek meg, kapnak 5 —10 forintot, holott pedig kézrekerítésük közben még életükkel is játszanak a csendőrök. Tűz és más eseteknél, életmentésért majdnem semmit sem kapnak. Van egy kis ezüst érem, de ezért csak egy pár krajczár jár. Tessék megnézni a budgetet, hogy minő kicsiségre mg ez az összeg. Mindez okozza azt, hogy nálunk a csendőrségi legénység folytonosan váltakozó. Midőn valaki beáll csendőrnek, három évi kötelezettséget vállal. A próbaidő tart hat hónaptól egy évig, és ha ezt eltöltötte és az illető látja, hogy mily mostohán bánnak vele, már az első évben iparkodik menekülni a csendőrség kötelékéből. Ez okozza azt, hogy váltakoznak az egyének, s hogy az egyének tanulatlanok, mert hogy egy csendőr szolgálatát teljesen értse, ahhoz legalább is három év kell. A mikor pedig megértette a szolgálatot, akkor elmegy és jönnek áj próbacsendőrök, a kiket újra iskoláztatni kell. A létszám csekélysége okozza, azt is, hogy a csendőrök, midőn a közönséggel szemben fellépnek, bizonyos, a kétségbeeséssel határos magaviseletet tanúsítanak. Midőn tudja a hatóság, hogy például jegyzőválasztűs lesz, vagy a mint újabban Fehérmegyében, tanítóválasztás volt, és a mikor értésére esik a szolgabírónak, hogy ott forrong a község: nem tud oda küldeni többet, mint két-három embert, a kiknek csekély számuknál fogva nem lehet tekintélyük. Ily körülmények közt minduntalan ki vannak téve a csendőrök annak, hogy agyon akarják verni, le akarják ütni őket. Nincs tehát más eszközük, mint azonnal lőni, mert önvédelmi helyzetbe jutnak. Bámulatos, hogy mennyi embert lőnek le Magyarországon a csendőrök ebből az okból. Méltóztassék a t. minister úr intézkedni, hogy az ilyen hatósági kiküldésekkor ne kéthárom emberrel jelenjék meg a hatóság, hanem nagyobb létszámmal. Ekkor nem fognak előfordulni ezek a haszontalan vérengzések és a lakosok látva az erőt, a törvény korlátai közt maradnak. (Helyeslés a szélső baloldalon. B. Bánffy Dezső ismét elfoglalja az elnöki széket.) A mi a csendőrséget illeti, van még egy nagyobb sérelme is pártunknak. (Halljuk! Halljuk!) Már tavaly hoztam fel a magyar királyi csendőrségnek a hazai törvényekkel ellenkező distinctioját, a kardbojtot, a szolgálati vállszalagot és a fekete-sárga zsinórt a kalapon. Tavaly meglehetős vitának volt ez tárgya. Az akkori kormányelnök egy hazaíiathvn nyilatkozatot is tett, melynek folytán — lehet mondani —még 12*