Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-142

142. országos ülés 1898. január 24-én, kedden 85 egyén, a ki nem lopott, nem csalt, gyilkolt, vagy rabolt, az kap a rendőrhatóságtól engedélyt könyvárulásra, a piaczon felütheti bódéját és még jó, ha olyan ártatlan históriákat árúi, hogy »Jaj neked Abules, megölted Ágethást«; hanem fájdalommal látjuk, hogy a vidéki városokban, de nem csak ott, hanem itt a fővárosban, a Duna parton és egyéb helyeken árulják a babona terjesztésére szolgáló könyveket, a lehető legerkölcsrontóbb és a felekezeti harezot előidézni képes nyomtatványokat, ponyvairodalmi termékeket; másrészt itt van a magyar sajtó, a melynek tisztessége ellen nem lehet kifogása senkinek, és annak nincs megengedve, hogy az utczán szabadon terjesztessék, míg a ponyvairodalom termékei az utczán mindenkinek ott állnak rendelkezésére, hogy megmérgezzék velük a lelkeket. T, ház! Nagyon jól tudom, hogy nagy t szükség van olyan intézkedésekre, a melyek I például a nemzetiségek ellen izgató, vagy az l erkölcsöket rontó hírlapok elárusítását megtorolják. Ilyen megtorló intézkedésekre mindenesetre szükség van. De az is világos, hogy a könyveket és a hírlapokat nem lehet egy és ugyanazon kalap alá vonni, A könyvekre nézve ugyan lehető volna az az eljárás, hogy azok előlegesen benmtattattassanak, és csak azután engedélyezze a rendőrség azoknak elárúsítását. De ez az eljárás ellentétben volna az 1848-iki törvénynyel, a mely az előzetes censurát örökre eltöröltnek és megszűntnek nyilvánítja. Nem is szabad ezt megengedni, de még hogy ha ez az eljárás megengedhető volna is, nem lehetne azt kiterjeszteni a hírlapokra. Mert nem lehet a hírlapokat előre benyújtani s bevárni az elintézést, és csak azután szabadon árulni. Különösen lehetetlen volna ez az eljárás a fontos események alkalmával megjelenő külön kiadásoknál, a melyeknél a lehető legnagyobb gyorsaság szükséges, mert a lapokat gyorsan kell elkészíteni és elárusítani. (Igás! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ezeket akartam röviden elmondani és most még csak egy megjegyzésem van. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbálon.) Én felszólalásomban a lehető legtárgyilagosabb voltam, a lehető legrövidebbre fogtam beszéden et; még azzal sem akartam untatni a t. minister urat. S a minister úr válaszában irányomban mégis oly hangot használt, a melyet nem érdemel meg sem az ügy, sem az én csekélységem. A minister úr azt mondta, az efféle dolgokon nem lehet »holmi liberális szólamokkal keresztűlsikhurk. No hát, t. minister zok a holmi liberális szólamok nem itt teremnek az ellenzéken, hanem ott azon a helyen, (A jobboldalra mutat. Élénk helyeslés a szélsőbalon) a hol folyton liberális szólamokat hangoztatnak de liberális szellemben sohasem cselekszenek (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) T. minister úr az én felszólalásom nem volt liberális szólam, hanem érvényben levő törvényen alapxilt: az 1848 : XVIII. törvényczikken, a sajtótörvényen. Az pedig szintén nem liberális szólam. Azt egy szabadságát visszanyert nemzet alkotta, s arról csak egy magáról megfeledkezett nemzet mondhat le. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) T. minister úr! Én hiszem és remélem, hogy rövid idő alatt meg lesz az, hogy az újságokat szabadon árusíthatják, hogy a^48-iki sajtótörvény 1. §-a diadalt fog aratni. Én a magam részéről kijelentem, hogy én évről-évre meg fogom újítani leszavazott határozati javaslatomat, a míg csak sikert nem aratok vele. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Most pedig egyenesen sajnálatomat kell kifejeznem azon, hogy a belügyminister űr működését illető múltkor kifejezett reményeim sokkal hamarabb elolvadtak, mint a hó. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Hieronymi Károly bel ügy minister: T. ház! Az előttem szólott képviselő úr maga is azzal kezdte beszédét, hogy miután az ő határozati javaslatát a ház múltkor el nem fogadta, e tárgyra visszatérni nem lehet, mindamellett újra belement a kérdés érdemébe. A t képviselő úr felfogása s az enyim között a különbség az . . . Horváth Ádám: Ez nem a felfogás dolga! Hieronymi Károly belügyminister: Megengedem, hogy a képviselő úrnak nem ez a felfogása, de az enyém ez, ennyit csak concedálhat; a különbség, mondom, az, hogy mint a múltkor már — úgy hiszem — kétségen kivül kimutattam, a mai törvényes állapot az, hogy a hírlapoknak utczai elárúsítása rendőri engedélytől van feltételezve, hogy tehát nem az a törvényes állapot, hogy mindenkinek tetszés szerint szabad az utczán hírlapot árusítani, s hogy ez engedélyt bizonyos esetekben rendőrileg meg lehet vonni, hanem megíordítva, az, hogy senkinek se szabad hírlapot az utczán elárusítania, a ki arra rendőri engedélyt nem szerez. (Nagy zaj a szélsőbalon. Tessék törvényt mutatni! Milyen törvényen alapszik?) A48-iki sajtótörvényen, (Zajos ellenmondás a szélsőbalon.) a XVIII. törvényczikk 55-ik §-án, továbbá az 1848-iki belügyministernek akkori rendeletén, melyet a múltkor idéztem, továbbá a belügyministernek 1867-iki rendeletén, (Hosszantartó nagy zaj a szélső baloldalon. Az nem törvényes rend let! Jobb felől: Halljuk !) és pedig 1867. június 27-én kelt rendeletén, továbbá az í873-ik évi ministeri rendeleten. (Nagy zaj.) Thaiy Kálmán: Prottmann rendelete is olyan, azt is felolvashatja! (Úgy van! a szélsőbalon.)