Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-142
142. országos alés 1893. január ti-én, lícddeB. 73 méhez szólnék, méltóztassék nekem egy általános megjegyzést megengedni. (Halljuk! Halljuk!) Előbb Thaly Kálmán t. képviselő úr nagyon rossz néven vette nekem azt, hogy az általa felvetett minden egyes kérdésre nem feleltem, nem feleltem például azon kérdésére, hogy mi történik tíz országos levéltárban lévő limbussal ; hogy nem feleltem rögtön, hogy mit szándékozom tenni a pozsonyi közkórház ügyében ; igen rossz néven vette azt is, hogy egy perczig nem figyeltem előadására. Én, t. liáz, mindenkor felszólalok, ha érdemes hozzászólanom a vitához; de hogy minden egyes felvetett kérdésre, a mit először hallok — például először hallottam most, hogy a pozsonyi országos kórházban az őrültek a pinczében tartatnak — ;szt feleljem, hogy tájékoztatni fogom magamat és tenni fogok valamit, ezt igazán fölöslegesnek tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérek most, t. ház, a vita tárgyára, a lelencz-ügyre. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Teleki Géza t. barátom élénk színekkel ecsetelte ezen egész ügy állását; de az általa használt színek még sem eléggé feketék, mert ő csak átlagos számokat, átlagokat közlött, pedig ha a speciális viszonyokat tekintjük, azok még szomorúbbak. Méltóztatnak tudni, hogy a lelenczek részint oly gyermekek, a kik az utezán találtatnak, részint olyanok, a kiknek szülei annyira szegények, hogy nem bírják gyermekeiket eltartani és a legnagyobb contingen^t a törvénytelen gyermekek szolgáltatják. (Halljuk! Halljuk!) Budapesten évenkint átlag 5000 törvénytelen gyermek születik. Megbízható orvosok véleménye szerint ezen összegből 40°/o nem éri el az egy éves kort. De még ezen átlagnál is borzasztóbb a vidéki gyermekek halandósága. S abban, hogy ezen bajon csakugyan segíteni kell, úgy Zichy Jenő, mint Teleki Géza grófnak tökéletesen igazuk van. A kérdés az, hogy miként segítsünk? (Halljuk! Halljuk!) Két út áll rendelkezésünkre: az egyik a társadalmi íevékenység, a másik, hogy az egész ügyet az állam karolja fel. Társadalmi úton most is e tekintetben nem kiesinylendő tevékenység tapasztalható, a. mennyiben az első gyermekmenhely az utezán talált gyermekeket felveszi és azokat elég jól felneveli, róluk gondoskodik. Minthogy azonban e gyermekek száma az öszszes leienezekhez képest elenyésző csekély, ennélfogva bármily áldásos legyen is ezen társadalmi tevékenység, ez az egész feladathoz képest nagyon csekély. Gr. Teleki Géza t. barátom azután felvetette azon eszmét, hogy szintén társadalmi úton egy gyermektelep létesítésével segítsünk ezen a bajon. Ily feladatok körül a társadalmi tevékenységnek és jótékonyságnak, a dolog természete szerint, mindenütt nagy szerep jut és akárhol, akármi alakban érvényesüljön egészséges alapon az ily társadalmi tevékenység, a közhatóságoknak elsőrendű kötelességek azt kellőleg istápolni. (Helyeslés.) Azért én szívesen kijelentem, hogy gr. Teleki t. képviselő úr és barátom ebbeli tevékenységének előmozdítására, a mennyit csak megtehetek, szívesen meg fogok tenni. (Helyeslés. Felkiáltások bal felöl: Az még nem elég!) Ezzel azonban, t. ház, a feladatnak egyáltalán nincs még elégtéve. Mert bármi nagyra becsüljem is a társadalmi tevékenységét, az egész világon tett tapasztalatok szerint ezen tevékenység a nagy baj elenyésztetésére nem elegendő. Azért engedje meg a t. ház, hogy tekintettel a kérdés nagyfontosságára, feltárjam itt, hogy minő feladat vár e tekintetben az államra. (Halljuk! Halljuk!) Mert abban gróf Zichy Jenő t. képviselő úrnak tökéletesen igaza van, hogy a tanulmányozásból és enquéteitrozásból már elég volt és hogy most már cselekedni kell. (Helyeslés) Először is, t. ház, a lelencz-ügy mindenütt legégetőbb a nagy városokban. A szegény gyermekek felnevelése, köztapasztalás szerint, a vidéken mégis sokkal könnyebb, nem ütközik annyi akadályba, mint a nagy városokban és azért természetes, hogy először is Budapest fővárosnak ebbeli bajairól kell gondoskodni. Említettem már, hogy a törvénytelen gyermekek legnagyobb contingense itt akad: számúk ötezerét tesz évenkint. Más városok tapasztalása szerint a törvénytelen gyermekeknek l ji ed része szokott rendesen a lelenczházakba felvétetni, mert a többi oly szülőktől származik, a kik több kevesebb bajjal, de mégis gondoskodnak gyermekeik felneveléséről. Ha tehát ezen másutt szerzett tapasztalatot veszszük alapúi — nekünk e tekintetben nincsenek még megbízható adataink — akkor évenkint 700 ily gyermek ellátásáról kell gondoskodnunk. Már most akármily erősnek vegyem a társadalmi tevékenységet, nem hiszem, hogy társadalmi tevékenység a fővárosban évenkint 700 lelenczet ellátna (Igás! Halljuk! Halljuk!) és tekintve azt, hogy a társadalmi tevékenységnek más téren is nagy feladata van, nem foguuk hibázni, ha úgy veszszük, hogy a társadalmi tevékenység mellett is körülbelül 700 lelenczről kell gondoskodni. 700 gyermek ellátására pedig ez idő szerint a következő segédeszközeink vannak. 1793 bíii egy Sándor István nevíí polgár egy 10.000 forintos alapítványt tett, oly kikötéssel, hogy annak kamatai és kamatos kamatjai addig szaporíttassanak, míg az összegből egy lelenczházat lehet felépíteni. Ezen alap nemcsak e 10.000 forint tőke kamataiból, hanem időközben
