Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-142

141. országot filé* 189*. január ä* én, keddtn. 77 volnának. A nemzetnek egyik legdrágább kincse az emberanyag, (Élénk helyeslés.) pedig — be kell vallanunk — nekünk ebből van ez áton •A legnagyobb kivitelünk Ausztriába. (Igaz! Úgy van! hal felől.) Nagyon jól tudom, hogy ez ne­héz feladat és hogy ezt sem társadalmi úton, sem egyletekkel megteremteni nem lehet. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ezt magának a kormánynak kell Kezébe venni. (Élénk helyeslés bal felől.) mert már annyit tanulmányozták ezt a dolgot enqué­tekben itt helyben és külföldre kiküldött szak­férfiak által, hogy ideje annak, hogy menekül­jünk meg ezen chablonszerű eljárástól, hívjuk össze nem a szak-, hanem a practicus embereket és ezekkel beszélvén meg a dolgot, azt valósít­suk is meg. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Igen kérem a t. minister urat, legyen szí­ves ezen eszmémre felelni, ha válasza kielégítő lesz, akkor nem adok be határozati javaslatot; de ha nem volnék azzal megelégedve, akkor a következő határozati javaslatot fogom beadni: (olvassa): »Utasítja a ház a belügyminister urat, hogy az országos lelenczház költségeit három évi budgetbe felvegye, hogy a lelenczház vagy esetleg lelencz-telep a milleniuin megünneplése alkalmával felállítható legyen.* (Élénk helyeslés bal felöl) Kérem a t. minister urat, legyen szíves nyilatkozni, hogy mik tervei a jövőre és hogy szándékozik e ezen eszmét, mely az országra főfontosságú, megvalósítani? (Helyeslés bal felöl.) Pulszky Ágost előadó: Szabadjon nekem föl világosi tás végett azt az egyet megjegyeznem, (Halljuk! Halljuk!) hogy a budgefben fölvett 28.000 frt kiadás és 27.000 frt bevétel tulajdon­képen nem ezen elbírálás alá esik. Az összeg­nek a lelenczházra, \ T agy a lelenezek ellátására való fordítására nézve ez idő szerint semmiféle törvénye< határozmány még nincsen. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Elég hiba!) Én csak constatá­lom a tényeket és véleményt e tekintetben nem akarok mondani. Ez az összeg egyszerűen azon költségek megtérítésére fordíttatik, a melyeket Bée-ftben és a Lajthántúli tartományokban ápolt lelenezek okoznak. (Felkiáltások a szélsőbalon: Elég baj!) Ezek a költségek azután a törvény­hatóságokra kivetett pótadók útján térülnek meg. Maga a ministerium is belátta, hogy ez nem helyes és a jövőre nézve — úgy tudom — az az intézkedés történt, hogy ilyetén ápolási díjak többé Bécsbe nem küldetnek és az ottani lelenez­ház által nem hajtatnak be, mert Bécsben azt az elvet fogadták el, hogy az ottani lelencz­házba idegen illetőségű lelenezek föl nem ve­hetők. Ennek következtében ezen tétel évről­évre csökken úgy a kiadásokban, mint a be­vételekben, úgy, hogy egy pár év alatt e czím a költségvetésből kimarad. Nem is itt lesz helye azután annak, hogy új tételekről gondoskodjunk, hanem a közjótékonysági kiadások czíménél és ha a lelencztigygyel kapcsolatosan bármily ren­dezési terv merül fel, a közjótékonysági ügyek­kel kapcsolatban lesz az annak fedezésére szük­séges összeg felveendő. (Ugy van! jobb felöl.) Magára a kérdésre nézve, minthogy a pénzügyi bizottság előtt meg nem fordult, ezúttal nem nyilatkozom. (Helyeslés jobb felől.) Schóber Ernő jegyző: Gr. Teleki Ghéza! Gr. Teleki Géza: T. ház ! Most egy éve szintén felszólaltam ez ügyben és a ház rokon­szenvvel fogadta szavaimat, (Igás! Úgy van! bal felöl.) csak némelyek merték mondani — mert xígy látszik, az emberi érzés az ő szíveikben nincs kifejlődve — hogy az én vesszőparipámon ideálokat hajhászok. Nem ideálokról van itt szó, hanem szomorú valóságról. {Úgy van! Úgy van!) Öt éven aluli gyermek Norvégiában meghalt 1000-ből 178, Svédországban 190, Dániában 202, Skóeziában 203, Hollandiában 268, Svájcá­ban 278 stb. stb. Oroszországban 403 vész el, Spanyolországban 409. Ez már oly nagy szám, hogy az ember azt hiszi, ennél már nem lehet nagyobb Pedig sajnos, Magyarországon enné! is nagyobb az arányszám, mert 424! (Közbe­szólás bal felöl:- Szomorú!) A főváros területén pedig 1000 gyermekből 541 pusztul el, tehát 50°/o nél több. Ha ez idealisrnus,, hogy ez álla­poton segíteni akarunk, akkor minden ideális­mus. (Úgy van! Úgy van!) Továbbá ha körül­tekintünk, újra azt fogjuk tapasztalni, hogy mindenütt belátták már, hogy az embert meg kell menteni, csak épen mi nem látjuk be. Pedig Magyar­országon minden gyermeket kétszeresen kellene megmenteni. Mi még nem vagyunk elegen. (Élénk helyeslés.) Bajorországban az ily szeren­csétlen anyák segélyezésére 17.000 frtot költe­nek, a lelenczekre másfél milliót. Alsó-Ausztria 35.000 lelenczet lát el, kiadásai 1,634.163 frt. Dalmáczia 1229 gyermekre 43,396 frtot költ. Görögországnak három lelenczháza van, melyek­ről az adatokat, sajnos, rnéíí nem kaphattam meg. Spanyolország 4 x /s milliót ad ki erre a czélra. Francziaországis körülbelül ennyit. Orosz­országban három nagy lelencztelep van; csak az egyikről, a moszkvairól, vannak adataim; ez egy telep 2 1 / 2 millióba kerül. Ezenkivtíl ott vannak még a varsói és pétervári nagy telepek. Innen méltóztatik látni, hogy majdnem mindenütt gondoskodtak ez ügyben. Még Romániában is két lelencz telep van. Csak nekünk nincs sem­mink. (Közbeszólás bal felöl: Szomorú!) Ha tán arra hivatkozik valaki, hogy pénz­ügyi viszonyaink nem engedik meg, erre is meg tudok felelni. Tavaly i* felhívtam e helyről az akkori belügyimmistert, méltóztassék kimutatni, mely összegek állnak rendelkezésére. O fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom