Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-142
74 Út. orsxágfts ttlés 1893. jäntiár M-én, kedden, ajánlani a t. belügyminister ár figyelmébe. (Halljuk!) Tehetem ezt pedig annál is inkább, mert a t. előadó úr már tegnapi beszédében érintette ezt a dolgot és ő is kívánatosnak mondta, hogy ott legközelebb történni kell valaminek. Hogy minek? Azt majd röviden leszek bátor jelezni, O is informálva van a helyi viszonyokról, én talán még tüzetesebben és régebben informálva vagyok és minthogy a közegészség ügy édes mindnyájunké és ez a kórház az egyetlen országos kórház az egé^z nyugati és felső vidékeken, azért leszek bátor röviden szólni róla és pedig a t. ház engedelmével, azért, hogy kétszer ne legyek kénytelen felszólalni, egyúttal az ezen országos kórházban elhelyezett elmebeteg osztályról is. A tébolydák rovatánál ugyan tehetném ezt külön, de minthogy a pozsonyi országos kórháznál a kettő össze van kapcsolva, a tárgy összefüggésénél fogva engedtessék meg nekem, hogy — így különben is rövidebben tehetvén — a két dolgot együtt említsem fel. (Halljuk!) Országos kórház, mely elmegyógyintézettel van egybekötve, Magyarországon tudtommal csakis Budapesten van, kettő: a lípótmezei és az angyalföldi és aztán Nagy-Szebenben van egy és a pozsonyi országos kórház. A legközelebbi múltban, a mi némileg gr. Károlyi Grábor képviselőtársamnak székesfehérvári választásával összefüggésben látszik lenni, Székesfehérvár is szóba hozatott, mint a hol egy új országos elmegyógyintézetet szándékoznának építeni. Az igen t. belügyminister úrnak ezt a körülményt bátor vagyok figyelmébe ajánlani. íme SzékesFehérvár közel fekszik ide, a lipótmezei és az angyalföldi gyógyintézetekhez alig valamennyire; azonban Kigy-Szebentől Budapestig egyetlenegy elmegyógyintézet sincs. Figyelmét tehát különösen a tiszántúli kerületre irányzóm. A méltányosság is azt követeli, hogy valahol Arad, Várad, Debreczen, vagy Kassa környékén építtessék, ha építtetik, ilyen országos új elmegyógyintézet, a pozsonyinak szükségszerű kibővítése mellett, melyről szólni fogok. Mert nem látom annak czélszerííségét, hogy három egymás mellett miért helyeztessék úgyszólván egy csoportban, mikor az országnak annyira távol vidékein semmi nincs, Nagy-Szehentől Budapestig és Budapesttől Pozsonyig. Hogy milyen szomorúan áll nálunk a közegészségügynek ez a része is, bátor leszek egy pár statistikai adatot felolvasni, ajánlom figyelmébe mindazoknak, a kik humanitárius dolgok iránt érdeklődnek. (Halljuk!) Nevezetesen hogy az elmebajosok számára országos intézet, micsoda mértékben áll fenn, mutatja az a percentuatio, hogy a hivatalosan őrülteknek nyilvánítottaknak minő százaléka van elhelyezve gyógyintézetekben. Az angol birodalomban, Indiát kivéve, 95°/o van elhelyezve, Sveiczben 92%, Belgiumban 78°/o, Franeziaországban 63°/o, Németországban 48°/o, Magyarországban 8°/o. Hivatalosan constatált adatok szerint az 1890-iki népszámláláskor 28.221 elmebajosnak éi őrültnek nyilvánított egyén volt, Horvátország kivételével. (Felkiáltások: Több is van!) Több van, hanem ennyi van hivatalosan constatálva. Ezekből csak 8°/o lelhet elhelyezést ápoldákban, hogy a többiek mennyire veszélyeztetik a közbiztonságot és közerkölcsöket, arról felesleges szólnom és azon szégyenítő arányról, midőn még Ausztriában is kétszer annyi van elhelyezve, mint nálunk és míg Angliában — Indiát kivéve — 95°/o, nálunk csak 8°/o talál elhelyezést. De ezt felesleges hosszasabban bizonyítanom, a belügyi kormányzat is, nemcsak a mostani belügyminister úr, a kinek humanismnsáról többet teszek föl mint elődeiről, eljutott már oda, hogy szükségét érzi egy új, nagyobb szabású gyógyintézet fel állításának, a melyről rövidebben említést tett. De a meglevőnek emberies állapotba helyezésére is kiváló gondunknak kell lenni. A pozsonyi országos kórház egyike a legjobb kórházaknak és valóban jele? szakerők, egy néhány oly kitűnő orvos működik ott, hogy a fővárosnak, vagy bármely egyetemmel bíró városnak is díszére válnának. Azonban az elhelyezés nagyon szűk. így az elmebajos osztály három-negyed részben pinezében van elhelyezve, annak 100 betege közű! mintegy 70 pinezében ápoltatik. Külön zárka összesen kettő van, azért, midőn a betegeken kitör a dühöngés, minduntalan kényszer-zubbonyokat kell alkalmazni, inert 5 — 6—8 őrült van együtt, ezek összevesznek, tombolnak, ordítanak és a helyiségek az udvarba beszögelvén, midőn a közönség otfc temetésre vagy más alkalommal összegyűl, azt hiszi, hogy az őrülteket tűzzel-vassal kínozzák. Nagyon kérem a t. minister urat, fordítsa figyelmét ezen megszorult állapotra, midőn egy különben a kor niveauján álló kórháznak egyik osztálya ily botrányosan kénytelen vegetálni. Könnyen lehetne a dolgon egy szárnyépület emelése által segíteni, melyben az elmegyógyászati osztály helyeztetnék el. Vagy méltóztassék a pozsonyi kórház elmegyógyintézeti osztályát csak megfigyelő osztálynak ideiglenesen ott tartani, vagy kibővíteni az épületet, mert a jelenlegi állapot közbotrány nélkül fenn nem tartható. T. ház. Ezt bátorkodom a minister úr figyelmébe ajánlani. (Zaj jobb felől.) Úgy tudom, hogy az országos levéltárnál történt felszólalásomat is annyira, megvetette a minister űr, mert tudományos doiog volt, hogy válaszolni sem tartotta érdemesnek, talán ezt is úgy meg fogja vetni, mert nem pártpolitika,
