Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-141

141. ftrsmfigos Wfc* 18?& .faimár 2S.án. hettita. 71 sabb volt (Úgy van! a szélső baloldalon.) és a főváros azóta már félmillió forintot volt kénytelen kiadni rendkívüli óvintézkedésekre ; ha pedig azokat a hamburgi bőröket waggonostól együtt elégették volna, az kevesebbe került volna. Debreczen meg tudta ezt tenni, mert ugyanakkor oda is küldtek egy ily hamburgi bőrszállítmányt, de ott nem kérdezték, hogy mennyibe kerül, hanem waggonostól elégették, nem ceremoniáztak soká, hanem neki mentek és elégették a bőröket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Népünk egy része, különösen a munkásosztály még nem bír azzal az intelligentiával, hogy az ily tárgyakat szét ne hurczolná, mert mint tudjuk, be van bizonyítva, hogy a nyugati indóház környékén és azon munkások lakásaiban ütött ki a vész, a kik e bőrök kirakásával foglalkoztak és azok közül állítólag egy párt haza is hurczoltak. A népet mindenekelőtt fel kell világosítani arról, hogy a kolera mily módon terjed. Természetes, hogy orvosi szakkönyveket hiába adunk a nép kezébe, hanem népies modorban írt tanácsokkal kell a népet ellátni. (Egy hang a szélsőbalon: Tatár Péter!) Én úgy tudom, hogy az országos közegészségügyi tanács már foglalkozott is ez eszmével és ajánlotta is a minister úrnak, sőt el is fogadott ilyen, a népnek kiosztandó, hozzá benyújtott olvasmányt, a melyet sok ezer példányban kinyomatva, 1—2 krajczárért árulnának a jegyzők vagy mások, hogy e nép figyelmeztetve legyen az ő szokott népies nyelvén és modorában, hogy az ilyen esetekben mitől kell óvakodni s mit kell tenni, ha a baj kiüt. Gyermekkorunkból emlékezhetünk, legalább közülünk sokan emlékezhetnek a kis tükörre, a mely a geográfiát népies modorban, versbe szedve írta le és ágy megtanulták az emberek, hogy öreg emberek ma is sorban eldeclamalják a vármegyéket. (Úgy van!) Mert mit a nép nyelvén kötött formában megírnak, az jobban megragadja emlékezetét. Ugyanazért ilyenféle formát kell használni, a mi valóban a nép nyelvén van megírva, nem tudálékosan. S én azt tartom, hogy nagyon szükséges volna, hogy a minister úr a közegészségügyi tanácsot kérdezze meg, mi van evvel a dologgal, és ne halogatná, hogy az olvasmány majd augusztusba kerüljön a nép kezébe, hanem ha elfogadták, ha jónak tartják, nyomassák ki százezer példányban, küldjék mindenhova országszerte, olvastassák; ha pedig nem vált be az a beadott munkálat, tessék egy másikat iratai, van hála Istennek elég népies nyelven tudó irónk ; de ezt a körülményt különösen a vidéki lakosság szempontjából nagyon kérem a t. minister urat, ne méltóztassék szem elől téveszteni, mert a közegészségügyi tanácsnak ez az eszméje gyakorlati és czélszerű, olyan, a melyet minél előbb meg kell valósítani. (Úgy van! bal felöl.) Részemről tulajdonképen nem ehhez a kérdéshez akartam felszólalni, hanem ezen egy tétel alá foglalható speciális kérdéshez; de most a kolera elleni védekezés kérdése acut és talán akadnak mások is, a kik ehhez hozzászólani óhajtanak, azért nem akarnám a felszólalások összhangját most egy más tárgyra való átugrassál zavarni. De ha méltóztatnak jónak tartani, elmondom megjegyzéseimet vagy ha úgy tetszik, a t. háznak, holnap. (Fölkiáltások: Halljuk!) Akkor tehát holnap szólok majd a kórházak rovatánál. Elnök l Kíván még valaki szólani? Horváth Gyula: (Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán: Hiszen gr. Zichy volt fel irva! Horváth Gyula: T. ház! Igen röviden fogom elmondani megjegyzéseimet, valószínűleg két óra előtt bevégezhetem. (Halljuk!) Mindenekelőtt, t. ház, nagyon fenyegető bajnak tartom azt, hogy daczára az óriási hidegnek, daczára annak, hogy állítólag a szükséges intézkedések megtörténtek arra, hogy a kolera korlátoztassék, illetőleg terjedése ellen minden szükséges intézkedés megtörténik, a nagy hirleg daczára — mondom — naponkint 2 — 3 kolera eset fordul elő. Felfogásom szerint, ha nem sikerült most ez alatt a hideg alatt a ragálynak megszüntetése, akkor egészen bizonyos az, hogy el lehetünk készülve, hogy a ragály újabban a legnagyobb mértékben kiüt. Mindazok az intézkedések, melyek papiroson ismeretesek, csakugyan czélszerüek, de magam meggyőződtem róla, hogy a legtöbb esetben azok az intézkedések a papíron megvannak ugyan, de a valóságban nem, mert nem hajtatnak végre. így például a betegek egy részét beviszik a barakkórházba, de több eset fordult elő, hogy a kolerabeteg meghalt a lakásán és a család ott lakott a lakásban, a desinfectionak pedig oly nemét használják, mely ugyan nem desinficiál semmit. Mikor szórványosan mutatkozik a baj, ha annyi rendelkezést nem tesznek, hogy onnan rögtön minden lakót delogirozzanak, mindenkit kivigyenek abból a házból és desinficiálván, teljesen üresen, hagyják a lakást, ha ezt sem tudják megtenni, akkor azokat a radicalis szabályokat mikor fogják alkalmazni ? A mellett azok az urak, a kiktől az ember intézkedéseket várna, hogy ha kötelességeik teljesítésére intetnek, mint pl. G-ebhardt főorvos úr is, igen érzékeny urak és rossz néven veszik, hogy egyáltalában valaki hozzá mer szólni ahhoz a kérdéshez, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) hogy ezen urak teljesítik-e kötelességeiket vagy nem. Azonkivűl kezdenek oly dolgokkal előállni, hogy jó lesz a város egyik polgármesterét kormánybiztosnak kinevezni., Állítom, hogy nemcsak ezen ügy, hanem a főváros legtöbb ügye olyan, mely megkívánná