Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-141
141, országot llén ími, január 28-án, fcitfom 55 gyalása. Színművészeti kiadások és bevételek. A kiadás 2. rovat. Schóber Ernő jegyző (olvassa) A m. kir. operaház 315 000 frtos kölcsönének törlesztésére 19.750 írt. Elnök : Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa) : A budapesti nemzeti színház állami javadalmása 53.000 forint. Elnök : Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): A budapesti nemzeti színház 450.000 frtos kölesönének törlesztésére 38.000. frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): A budapesti nemzeti színház nyugdíjintézetének segélyezésére 14.000 frt. Fenyvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: T. képviselőház! Ezen tételnél, melyben a nemzeti színház nyugdíjintézetének évi 14.000 frt subventio irányoztatik elő, kötelességemnek tartom felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) És ha felszólalok, daczára annak, hogy a színügyi vitát tovább fűzni nem óhajtottam, okomnak kell lenni épen azon állásnál fogva, a melyet a t. kormány szíves bizalmából és a nemzeti színház művészeinek rokonszenvéből ezen intézetnél elfoglalni szerencsém van. Midőn azon szerencse ért, hogy ezen intézet élére jutottam, az a lehető legszerencsétlenebb helyzetben volt, a szó teljes értelmében a tönk szélén állott azon tömeges nyugdíjazások folytán, a melyek az operából kerültek ki. Akkor az új kormányzó választmány igazán a legnagyobb ügybuzgósággal, lelkiismeretességgel, sőt ambitioval vette az ügyet kezébe. Elmentünk a legmagasabb trón zsámolyához, és ő Felsége a király határtalan kegye megmentette egyidőre a nemzeti színház nyugdíjintézetét. A magyar kormány, — ezt dicséretére mondhatom, — illetve a voít belügymiuister úr is ezen tétel évi javadalmazását 2000 írttal felemelte. A jelenlegi t. kormányelnök úr mint pénzügyminister pedig megígérte, hogy a nemzeti színház nyugdíjintézetét egy állami sorsjáték jövedelmének egy részében részesíteni fogja. Elmentünk a fő- és székvároshoz is, a mely szintén 30.000 forintot áldozott e czélra. Maguk a művészek pedig, csakhogy e jótékony intézményt a maguk és utódaik számára megmenthessék, felemelték saját megadóztatásukat 4°/o-ról 6°/o-ra, és kijelentették, hogy a mikor csak lehetséges, az operaházban jótékony előadásokat fognak rendezni, csakhogy az alaptőkét szaporíthassák. T. ház! Szomorúan kell azonban jelentenem, hogy ujabban a kormányzó választmány legnemesebb törekvése a jelenlegi tisztelt intendáns úrnál nem talált a kellő, a szükséges rokonszenvre. (Halljuk!) Mikor tavaly a t. kormány kérésemre egy színházi enquetet hívott egybe, a melynek én is szerencsés voltam tagja lehetni, s a melynek jegyzőkönyve itt van a kezembe, akkor a jelenlegi t intendáns úr kijelentette 'jegyzőkönyvileg azt, hogy belátja, mikép a magyar kir. operaháznak is, melynek tagjai között többen tartoznak a nyugdíjintézet keretébe szükséges előadásokat rendezni, és a maga részéről kész az intézetet a lehető legvégsőbb határig támogatni. Ezzel szemben, t. ház, azon állásnál fogva, melyet ezen intézetnél szerencsés vagyok elfoglalni, saját erkölcsi reputatiom lévén az intézet sorsához kötve, kötelességemnek tartom néhány sérelmet a t. belügyminister úrnak nyiltan elmondani. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A színházi enquete jelentése szerint azt Ígérte volt az intendáns, hogy az opera által minél több előadás fog tartatni ezen nyugdíjintézet javára. Eleinte ezt az ígéretet meg is tartotta, de úgy, hogy ezen jótékonyczélú előadások jövedelmének csak felét adta át a nyugdíjintézet számára, másik felét pedig más czélra fordította. A mikor ez ellen felszólaltunk, egyszerre kevesebbek lettek az előadások, s ennek folytán tetemes veszteséget szenvedett ez a nyugdíjintézet. Ez az egyik sérelem. A másik sérelem a következő: Az operaházból indult ki azon óhaj, miszerint az u. n. közös hivatalnokai az operának és a nemzeti színháznak felvétessenek a uyugdíjintézet keretébe. Én magam voltam az, a ki az alapszabályok ilyetén módosítását sürgettem, s a t. kormány kegyes volt ezen módosítást helyben is hagyni. Eszerint most már a közös administratio hivatalnokai tagjai a nyugdíjintézetnek. Es mi történt t. ház ? Kezemben vannak az intendáns úrhoz intézett eredeti levelek, feliratok, a melyekben azt kérjük, hogy miután a közös hivatalnokok felvétettek a nyugdíjintézetbe, az ezektől járó köteles perezenteket szolgáltassa be az intézet pénztárába. Négy-öt levél, fölterjesztés ment az intendáns úrhoz, s az igen t. intendáns úr mindezek daczára, ezt ajánlom a t. belügyminister figyelmébe, ezen most már a nyugdíj intézeti keretébe tartozó közös hivatalnokok után máig sem szolgáltatta be a perczenteket. Ez a második sérelmi pont. A harmadik sérelem pedig, t. ház, a várszínházra vonatkozik, a melynek kapcsán Pázniády Dénes t. képviselőtársamnak is leszek bátor megjegyzést tenni. Pázmándy Dénes: Várom ! Fenyvessy Ferencz: A várszínházban a nemzeti színház művészei, ha felléptek, eleintén bizonyos tiszteletdíjat kaptak. Erről azonban lemondottak azért, mert az akkori intendáns azt
