Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-156
448 13 *- nmt&gm «*« 180S. fefernár 10-én, pénteken. fővárosi bírák a hetedik rangosztályba soroztassanak. Hát a t. minister úr engedje meg, ha ezt a szemrehányással szemben, lehetetlennek tartom, hogy a minister úr a határozati javaslatot, a melyet benyújtottira elolvasta volna; mert az azt tartalmazza, hogy a bírák általában rangosztálybä ne soroltassanak, tehát a ki azt kívánja határozati javaslat alakjában, hogy rangosztály általában ne legyen, arról azt állítani, hogy a fővárosi bíráknak a hetedik rangosztályba sorozását kívánja, legalább is azt jelenti, hogy azt alaposan méltóztatott félreérteni. (Derültség a szélső hátoldalon.) Én ugyanis azt mondottam, hogy ha a minister úr álláspontját akartuk volna követni, akkor kellett volna megtenni azt, hogy a fővárosi bírákat fizetésök szerint a hetedik osztály rangfokozata megillette volna; tehát nem hogy én kívántam volna. Mert hiszen, a minister úr maga is elismeri, hogy a 2000 forintos fizetés nem felel meg a nyolczadik rangosztály fizetésének, már pedig a helyett, hogy azt tette volna, a mit tennie kellett volna, tette azt, a mit felfogásom szerint tennie szabad nem volt, t. i. leszállította a fizetést, hogy leszállíthassa a rangosztályt is. (Igaz! a szélső baloldalon.) Az, t. ház, még nem volna nagy baj, ha a pénzügyi bizottság jelentését egyik-másik képviselő félreértené, de az már nagyobb baj volna, ha a t. minister úr érti azt félre, vagy helytelenül magyarázza, és a legnagyobb baj az, ha oly törvényjavaslatokkal állunk elő, melyeket maguk a bírák a minister úr szerint rosszul magyaráznak, már pedig a kezemben levő kérvény szerint a budapesti kir. törvényszéki bírák és ügyészek gyülekezetéből kelt kérvény szórói-szóra ezt mondja: »A vidéki kir. ítélőtáblák szervezése alkalmával a vidéki ítélőtáblák bíróinak járandóságai a fővárosokkal egyenlő magasságra emeltettek. Most azonban a pénzügyi bizottság javaslata ellenkező irányban halad, a mennyiben a fővárosi bírák járandóságait az 1869. évi IV. tcz. 5. § ában foglalt sarkalatos azon jogelv ellenére, mely szerint »a bírónak megállapított fizetése le nem szállítható« a vidéki bírák járandóságai fokára leszállítani javasol ja.« Tehát, t. ház, az a vád, hogy a minister úr az alaptörvény sérelmével a fizetést leszállítja a fővárosban, nem tőlem, hanem a fővárosi bírói és ügyészi kartól jő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én egyébiránt nagy részben czélt értem; a t. képviselő uraknak nagy része talán nem méltóztatott figyelni azon distinctiorsi, mely a minister úr beszédében foglaltatott, mely azonban a törvényben nincs a pro futaro kinevezendő és a már kinevezett bírák közt, azt hiszem, hogy a t. minister úr beszéde helyes, a mit fel akarok tenni, de akkor a törvényjavaslatot módosítani kell, legalább ki kell mondani, hogy a kinevezett bírákra nézve az nem alkalmaztatik (Felkiáltások jobb felöl: Benne van!) Hát önök így értik. De maguk a bírák máskép magyarázták. Nem folytatom tovább. Én nem állítottam mást, mint azt, hogy a t. minister úr a törvény azon rendelkezését, mely szerint az alapfizetés le nem szállítható, megsértette. Ha a t. minister úr le akarta e fizetést szállítani, akkor meg kell választatni azt az alaptörvényt, mert úgy az ezen törvényben, mint az általam tegnap idézett 1871 : 34. tcz. megállapította a fővárosi bírák fizetését. Az pedig mathematikai igazság, hogy ha annak az embernek, a kinek 2000 frfc fizetése volt, törzsfizetését leszállítják 1600 forintra, és annak, a kinek 1600 írt volt a fizetése, leszállítják 1100 írtra, törzsfizetése nyilvánvalókig le van szállítva; máskép miért is adnának neki pótlékot? Ez az, a mit én felhoztam, ez nem az én vádam, hanem a budapesti törvényszék ügyészeinek és bíráinak a vádja. Egyébként nagyon sajnálom, hogy el kell távoznom és a további polémiában részt nem vehetek. (Élénk derültség jobb felől. Felkiáltások: Szökik!) Meszléliy Lajos: Jobban felnek ma^uk tőle; mint ő önöktől! ([Jolijuk! Halljuk!) Vajay István: Csak Szegedre megy! (Zaj!) Szilágyi Dezső igazságügy minister: I 1 , ház! Polónyi Gféza t. képviselő úr nem lévén jelen, csak a tényleges állítások helyreigazítására szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) A mit mondani akarok az a következő: Nem azt mondtam én, hogy Polónyi Gréza képviselő úr határozati javaslatában, és a szerint akarja ő a bírákat rangosztályba sorozni, hanem reá utaltam azon állítására, hogy az lett volna helyes eljárás a törvényjavaslatban, ha a jelenlegi budapesti törvényszéki birák egy rangosztálylyal feljebb osztatnának be, mint a melyben voltak. Ez az, a mire kimutattam, hogy sem igazságos, sem a birák szempontjából helyes nem lett volna. (Úgy van ! a jobboldalon.) A t. képviselő úr azt is mondotta, hogy ő örül, hogy beszédemet hallotta, mely szerint a jeleuleg alkalmazott birák fizetósöket megtartják, mert ez a törvényjavaslatban nincs benn, és csak beszédemben van. Ámde a törvényjavaslat 17. §-ának 4. pontjában az van mondva, hogy »azok a birák és ügyészek, albirák, alügyészek és jegyzők, a kik ezen törvény végrehajtása folytán oly rangosztálybä, s illetve a rangosztályban oly fizetési fokozatba soroztainak, a melylyel egybekötött fizetés eddig élvezett fize-
