Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-156

186. orsnágos ülés 1898. febrnAr 10-én, pénteken. 44,?} nem lehet. Ez az egyik, melyet röviden megjegyezni akartam. (Tetszés jobb felöl.) Sokkal jelentékenyebb, t. ház, az a másik oldalról jövő és ezzel egészen ellenkező támadás, melynek tegnap Polónyi Géza t. képviselő x\r a túlsó oldalról szószólójává tette magát. Az egyik az, hogy ezen törvényjavaslat által az 1869:1^. törvényczikkben megállapított azon elv, hogy a kinevezett bíró fizetését leszállítani nem lehet, itt meg van sértve, s mint magát kifejezte : machiavellistikus módon, nehezen észrevehető ármányos ravaszsággal van ezen törvényjavaslatban kijátszva, úgy, hogy valóságos hálával tartozik a t. ház és az ország iránta, hogy ezt a szövött ármányt még jókor meghiúsítani iparkodik. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) A másik pedig az, hogy hivatkozik a t. képviselő úr az első folyamodása bírói szervezet némely sajátságaira, jelesen arra, hogy az elsőbíróságnál több különféle rangú bírák együtt működnek, azután pedig úgy az egyik, mint a más k állításához két ítéletet is fűz. Az egyik ítélet az, hogy a ki az alaptörvénynek ezt a szabályát ily körmönfont ravasz módon kijátszani akarja, nem érdemes arra, hogy ebben a székben üljön. Ez az egyik souverain ítélete Polónyi képviselő úrnak, a másik pedig az, hogy hebehurgya igazságszolgáltatás van ott, a hol különböző rangú és fizetésű bírák ültetnek egy collegiumba igazságszolgáltatás végett, Tehát, t. ház, én azt gondolom, hogy tökéletesen igazságosan járok el, ha azt mondom : először lássuk a tényeket, azután vegyük elemezés alá ezekre a tényekre alapított ítéleteket, (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Az alaptörvény kijátszására vonatkozó állítása a képviselő úrnak valótlan, a tény, a mint remélem, a házat meg fogom győzni, a tény az, hogy ezzel a törvényjavaslattal és annak folytán egyetlenegy bíró sem juthat kisebb rangosztályba, mint a miben ma van. (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Ma nincs rangosztály.) Ezekről a rangosztályokról beszédem végén szólok. Tény, hogy egyetlen kinevezett bírónak fizetése egy krajozárral sem szállíttatott le, Tény az, hogy minden első folyt'modású bíróságnál alkalmazott bíió és ügyész — a budapestieket most elkülönítem, azokról külön fogok beszélni, — nyer fizetésben, nyer lakpénzben, minden bíró, ügyész, albíró és alügyész. Tény az, hogy minden Budapesten alkalmazott törvényszéki bíró nyer összes illetményeiben, nevezetesen lakpénzében, szemben az eddigi állapottal 200 forintot, megtartja eddigi fizetését és nyer lakpénzben 200 frtot. Tény az, hogy ugyancsak 200 frtot nyert lakpénzben minden Budapesten jelenleg alkalmazott albíró i*. Ezek a tények. Tény továbbá az is, hogy az összes első folyamodása bíráknak az ezen törvényjavaslatban foglalt határozat erejénél fogva 20°/o-a, tehát ^ö-e egy rangosztály és fizetési osztálylyal magasabbra jön, a mely átmenet szempontjából úgy van szabályozva, hogy ezen 20°/o, ezen l

/s fel vau osztva 10 évre és minden évben az illető szám előlép. (Egy hang a szélső baloldalon : Kinevezés !) A kinevezést fejtegetés alá vehetjük az illető szakasznál, most csak azt akarom a t. ház előtt igazolni, hogy nem hogy rosszabbodott volna, hanem épen javult anyagi állása a bíráknak mindenütt, vidéken és Budapesten. Tény az is, hogy a bírákra és ügyészekre nézve az eddigi törvényekben megállapított pragmaticai szabályok, azaz, melyek a szolgálati jogviszonyokat szabályozzák és számukra bizonyos jogszerű biztonságot adnak, érintetlenül megmaradnak, még ott is megmaradnak, a hol a többi tisztviselőkre nézve ezen javaslatban megállapítottaknál valamivel kedvezőbbek. Ha ez így van, kérdem, mire alapítja a képviselő úr azt a fennen hangzott vádat, melynek legkisebb ezíme »alkotmánysértés«, (Derültség jobb felöl.) azon alul sohasem adja, a mely concrete úgy hangzik, hogy a tényleg alkalmazott kinevezett bíró fizetését törvény ellenére ez a javaslat megcsorbítani szándékozik, Hát mivel ? Én kimondom határozottan, hogy absolute semmi alapja sincs ezen állításnak. Az a kifejezés, hogy a mennyiben a jövőben kinevezendő bírák fizetései, és nem egyéb illetményei, kisebbek volnának, mint a jelenleg alkalmazottaknak fizetései: a jelenleg alkalmazottak megtartják egész fizetésöket, de a mennyivel több a fizetésük a jövőben kinevezendőkénél, ez a fizetés jellegével bíró személyi pótléknak tekintetik. Hát mi ez a személyes pótlék? Alkateleme a fizetésnek, ép úgy, mint a többi, nyugdíj alapjául szolgál, ép úgy, mint a többi, a között és azon forintok között melyekből a fizetés többi része áll, hajszálnyi különbséget sem tud felfedezni senki, még oly képviselő sem, a ki hallatlan és nem létezett ármányok felfedezésére vállalkozott a tegnapi napon. Tehát a Budapesten jelenleg alkalmazott bírák fizetése absolute egy hajszálnyira sem változott. Mivel lehet aztán igazolni, hogy a mint mondják, megsértetett az alkotmány, az alaptörvény, mert megcsorbíttattak a fizetések? Elég volt nekem constatalni. hogy a tény nincs így. Most megmondom mivel indokolja ítéletét, A következőkkel : Az első folyamodása bírák eddig az egész országban, mint azt az 1874. január 29-én kiadott igazságügyministeri rendelet igazolja és nincs egyetlen bírája ez országnak, a ki ezt valaha kétségbe vonta volna, mindnyájan a 56*