Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-156

440 1S6. orsiságos ttléi 1898. feta.lr 10-é», péntetett."* x

/io rész volt állami feladat. De a mikor látjuk, hogy ez az arány ily mértékben megváltozott, akkor sem a személyszaporításról, melynek imminens szükségét nap-nap után o ml égetik a vár megyei törvényhatóságok, sem pedig a törvényhatósági tisztviselők állásának komoly rendezéséről nem beszélhetünk, hanem beszélünk arról, hogy oly dotatiok adassanak egyes törvényhatóságoknak, a melyekkel, azt hiszem, ha talán nem is épen a legtapintatosabban, de a legokosabban az a törvényhatóság bánt, a melyik azt mondta, hogy ezennel visszaszolgáltatja azt a 10°/o ot, csináljanak vele, a mit tetszik, mert ő azon 10°/o-kal azon feladatok kielégítéséhez, a mely feladatok kielégítésére hívatva Van, hozzá sem fog. (Helyeslés Ml felöl.) A ki Magyarország administratioját komolyan akarja javítani, t, képviselőház, s a ki ilJusioban nem áltatja sem magát, sem az országot, annak tudnia kel], hogy a legjobb akarat mellett is, a mely a kormányt vezeti, és a legjobb, és a legpacifíensabb magatartás mellett, a melyet az ellenzékek követhetnek, az ország közigazgatásának átalakítása és reformálásíi nem hónapok, hanem a legjobb esetben is évek kérdését képezi. Vájjon szabad-e, lehet-e, ha komolyan akarunk Magyarország közigazgatásának javításával foglalkozni, a mely javítás halasztást többé már nem tűr, lehet-e akkor egy ilyen átlagos 10°/o-os emelési javaslattal jönni s attól a helyzetnek a javulását komolyan várni? Nem lehet, t képviselőház. Én kisebb bajnak tartanám azt, ha az igen t. kormány azt mondja, hogy azon a bajon, a melyen ez a 10°/o-os emelés hívatva van segíteni, mindenekelőtt a kezelőszemélyzet helyzetének javításával segíttessék, mint a hogyan ez a Horánszky t. barátom által benyújtott határozati javaslatban is foglaltatik; máskülönben pedig a kormány a lehető legrövidebb idő alatt a megyei tisztviselők fizetési átlagának kiszámítása mellett egy oly rendszeresítését a fizetésnek terjesztené be, a mely mellett azoknak az állásoknak a fentartása és az azokban való szolgálat is lehetővé válik. (Helyeslés bal felöl.) Mert, t. képviselőház, hiszen én emlékezem, és igen sokan lesznek itt a t. házban, a kik emlékeznek, hogy akkor, a midőn legelőször állapították meg a megyei tisztviselők fizetését, akkor egy egészen más nézet, egy akkoriban jogsúlt nézet vezette a törvényhatóságokat; akkor tulajdonképen még a maga erőteljességében meglevő nemesi osztály, a középosztály, a mely a megyéket kitette, úgyszólván egy bizonyos féltékenységgel és előítélettel tekintett arra, hogy oly tisztviselők alkalmaztassanak, a kik a fizetésből való megélésre utalva ninesenek. Úgy szólván azért állapítottak meg oly alacsony íize téseket, hogy ez a megyei tisztviselő állás olyan természetű legyen, a mi nobile officiumnak felel meg. (Ügy van! hal felöl.) Ez alatt 20 esztendőt haladott Magyarország, és ez alatt a húsz esztendő alatt nem húsz, hanem az én felfogásom szerint 50—60 évet. És most már, midőn Istennek hála, az idő és munka értékét ebben az országban is mindenki meg tudja határozni, ma már, ha a legfontosabb, legkomolyabb teendők részére a törvényhatóságokban megkeressük az egyéneket, gondoskodni is kötelessége az államnak arról, hogy azok a kiváló egyének, a kiknek vállain Magyarország jövője és kormányzata nyugszik, oly helyzetben legyenek, hogy gond nélkül és függetlenül szentelhessék magukat feladataik végzésének. (Úgy van! a hal- és szélső halon.) T. ház, ez az egyik indoka annak, hogy Horánszky Nándor t. képviselőtársam és barátom határozati javaslatának második felét elfogadom ; hogy az elsőhöz miért ragaszkodom, arról báto«- voltam előadni nézetemet, és azt hiszem, elég objectiv alapon. Nem támadást akartam intézni a javaslat ellen, nem egyes osztályok mellett akartam és akarok felszólalni, hanem érvényre akarom emelni és csekély tehetségemmel hozzájárulni ahhoz, hogy azok a kérdések, melyek a polgárok ezreit érdeklik, ne pártszempontból bíráltassanak és Ítéltessenek meg, hanem a dolog lényegének és érdemének szempontjából. (Helyeslés a baloldalon.) Ezért, t. képviselőház, szerettem volna, hogyha a kormány tagjai közííl bárki is megnyugvást idézett volna elő felszólalásával, mondom, akár az itt felhozott érvek megczáfolása által, vagy ha itt nem éri is el azt, hogy megnyugtasson, de talán elérte volna künn az országban ; mert hiszen annak, a mit mi itt besztéltínk, nagy jelentősége és fontossága van az által, hogy az nemcsak az itt egymással szemben ülő pártokat nyugtatja meg és világosítja fel, hanem megnyugtatja és felvilágosítja az országban künn levő polgárok ezreit. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Es egy a maga idejében történt felszólalás, felvilágosítása a kérdéseknek, egészen más világításba helyezte volna magát a javaslatot. Igaz, hogy én nem ütődtem meg azon, hogy Schwarcz Gyula t. képviselő úr azt mondotta, hogy a kormány hozzájárulásával szándékozik ő is hozzájárulni a törvény módosításához; termé szétesnek tartom, hogy az, a ki a többségben van, számol azzal, hogy tulajdonképen a kormány hozzájárulása ellenére csakugyan nem szokás és nem helyes eljárni oly kérdésekben, melyek pártkérdést képeznek. De, t. képviselőház, a tisztviselői kar fizetéséről szóló törvényjavaslat egyes részeinek módosítása talán csak nem képez pártkérdést; (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) itt nem kell tán feltételezni a kormány hozzájárú-