Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-156

438 1Sö- orsuágos Illés 18tt. február 10-én, pénteken. tik meg a nélkül, hogy garantiákat is adnának; j a nélkül, hogy a mínistereknek kötelességeket j adna a javaslat, és a nélkül, hogy a ministeri hatalomnak korlátokat szabnánk. Egy ilyen bnreaucratiát teremt ej avaslat, a melyhez hasonló, hogyha utána közvetetlenül a szolgálati prag- s maticáról és a közigazgatási bíróságról szóló ; törvény meg nem valósíttatik, nem Európa I modern jogállamaiban, a hol Schwarez Gyula t. képviselő úr kereskedik, de még az ázsiai l államokban sincs, a hol pedig a kaszt-rendszer í és a hivatalnoki hierarchia a legnagyobb mértékben van kifejlődve. Ezek mellett természetes, hogyha úgy az egyik, mint a másik ellenzék j részéről feíliozatik, hogy ezen fizetési rendszerek, rang- vagy díjosztályok megállapításánál a tényleges állapottal szemben sokakra nézve nem az következett be, a mi évek folyamán nekik kilátásba helyeztetett, t. i. helyzetük javítása, hanem bekövetkezett, részint a fizetésben, részint az állásban való lefokozás. (Igás! i Úgy van ! a baloldalon.) I És ennek csak egyetlen egy plausibilísaak mondhatá indokát találtam. Az indokolásban ugyanis az mondatik, hogy ez csak most először jár kellemetlenséggel, de ha egyszer alkalmazásba vétetett, több kellemetlenséggel, fog járni Ez igaz, éa is azt tartom, hogy csak egyszer jár kellemetlenséggel, a mikor száz és száz, me.ü' ezer hivatalnoknak a joga confiscáltatik, de ha ezen egyszer túlestek, többé semmi kellemetlenséggel sem fog járni rájuk nézve, kivéve ha még egy ilyen fizetés)avításról szóló törvényjavaslatot terjesztene be a kormány. (Derültség és helyeslés hal felül.) Megjegyzem, t. ház, hogy különbséget | teszek azon komoly érvelések között, melyek a | javaslatra vonatkozólag elmondattak és azok j között az érvelések között, melyek elmondattak I azért, hogy a t. túloldalról megmutassák azt, j hogy tulajdonképen nem is a javaslat, hanem a kormány mellett foglalnak egyesek állást. Erre ] vonatkozólag vagyok bátor kijelenteni azt, hogy j a többség részéről bárki jogosan kijelentheti azt, j hogy a kormányt támogatja, a mellett állást foglal, de a kik azt akarják, hogy objectiv világításba | helyeztessenek azon törvényjavaslatok, a melyek kell, hogy az egész országnak megnyugvást szerezzenek, azoknak óvakodniok kell attól, hogy ily törvényjavaslatoknál minduntalan a kormány iránti bizalom kérdését fölvessék. (Igás! Úgy van! bal felől.) Hiszen akárhányszor van alkalom arra, hogy a bizalmi kérdés fölvettessék; de azt hiszem, abban a t. tninisterelnök úr ir igazat fog nekem adni, hogy a tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat legkevésbbé ' alkalmas arra, hogy a kormány iránti bizalomnak vagy bizalmatlanságnak kifejezés adassék. És a mint áll a többségre, úgy, — nézetem szerint, — áll az ellenzékre nézve is az, hogy ezt a törvényjavaslatot nem szabad abból a szempontból megítélni, hogy azok a tisztviselők és hivatalnokok, a kiknek érdekeinek elintézéséről a javaslatban szó van, legnagyobb részben föltétlenül a kormányhatalomnak vannak kiszól gáltatva; bár intézkedjék ezek felett a törvény szerint, és nekem nincs jogom a kormány jó szándékát kétségbevonni, mert nincs tudomásom az ellenkezőről, és ez az ő irántuk az ellenzékekben legkevesebb bizalmatlanságot sem kelthet, mert ezen tisztviselők és hivatalnokok nem a kormány, hanem az ország tisztviselői és hivatalnokai. (Igás! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A tisztviselők érdekeiről valamiként önöknek kötelességük gondoskodni, ép úgy nekünk is jogunk és kötelességünk az. És ezért, t. ház, nem korteskedés vezeti azokat, a kik a tisztviselők és hivatalnokokról gondoskodni akarnak, hanem vezeti azon gondolat s azon eszme, hogy az ország tisztviselőit s hivatalnokait a lehető legfüggetlenebb helyzetbe kell hoznunk, hogy azon köi élességeknek, a melyek teljesítésére hívatvák, képesek legyenek megfelelni. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, ha itt csak arról volna szó, hogy ezen törvényjavaslattal ideiglenes állapot teremtessék, mely nem zárja ki azt, hogy a jövő évben, vagy a legközelebbi években a bajokon segítsünk, akkor én teljes készséggel meghajol nék azon felhozott indok előtt, hogy ezen törvényjavaslatot minél előbb törvényerőre kell emelni. Ha a t. kormány részéről az iránt nyilatkozat tétetik, hogy a javaslatban megalkotott rendszer nem végleges, hanem átmeneti, olyan, mint a tisztviselők fizetésének perczentekben való megállapítása, akkor nem látnék indokot arra, hogy ezen törvényjavaslattal szemben merev állást foglaljunk el. Ámde azok, a kik Magyarország törvényhozási működését évek hosszú során át figyelemmel kisérték, — mint nekem volt erre alkalmam a lefolyt 20 év alatt, — tudják azt, hogy a legtöbbször az ideiglenesnek feltüntetett alkotások sokkal biztosabban megállásiak és megmaradnak, mint azok, a melyeket már előre maradandóknak nyilvánítottak; nekem pedig nincs a fölött kétségem, hogy ha egyszer ezen törvényjavaslat elfogadtarik, akkor állánlósíttatik az az egész rendszer, illetőleg rendszertelenség és bureaucratismus, a mely ezen törvényjavaslatban le van fektetve, még pedig állandósíctatik a nélkül, hogy annak korlátairól és horderejéről