Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-156

434 »& országos ülés 189Í. fekmár ÍO-én, péntekek. oly nagy hangon hangoztatnak: a democratia szempontjából sem repudeálhatónak ezen fogalmat vagy kifejezést »rangosztály«. Mert részemről nem az 1793-iki jaeobinuSoktól akarom tanulni a democratiat, sem nem akarom tanulni, — ezt azonban nem önökre mondom, uraim, — asocialdemocratáktól, anarchistáktól, nihilistáktól vagy más felekezetektől. És úgy tudom, hogy eltekintve Montesquieu trogloditáitól, a hol tökéletes patriarchális egyenlőség uralkodik, a democratiáért ma már egészen más szempontból lelkesülnek Európa társadalmának legműveltebb elemei. Én a democratiát nem abba helyezem, hogy a nyers tömeg uralkodjék (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.), s egy mechanicus egyenlőség jó'jőn létre a társadalomban, mely csak fej szerint számít, s mely veszélyezteti nemcsak a kultúra, de az emberiség legnemesebb erkölcsi érdekeit is. Én az olyanért tanultam lelkesedni és lelkesedem ma is, és lelkesedni fogok, a míg élek, A miért lelkesülnek Európa legműveltebb gondolkozói (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van! jobb felől. Zaj a baloldalon.) Thaly Kálmán: Nemcsak ön tanúit, mi is tanúltunk valamit! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Schvarcz Gyula: Én a democraticus állam czíine alatt . . . (Mozgás és zaj a baloldalon. Egy hang szélsőbalról: Bizantinismus !Halljuk ! Halljuk! jobb felől.) mondom, én a democraticus állameszme alatt uraim oly állameszmét értek, (Halljuk! Halljuk!) mely eltekintve minden nem természetes akadálytól, eltekintve a hagyományosság követelményeitől, eltekintve a születéstől és vagyonfokozattól, magának tisztán az egyéni erőnek, a szellemi képzettségnél, a közszolgálatban elért érdemnek nyújtja a babérkoszorút. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Igenis uraim, nekem is az a jelszavam: tért a tehetségnek, alkalmazást a szakkésztíltségnek, jutalmat az ér demnek! (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Ezt a democratiát tartom irányadóul, szemem előtt és épen azért a rangosztály fogalmát nagyon is megegyeztethetőnek tartom a democratiával, a modern állam eszméjével az illető értelemben, mert az a democratia, a melyet nemcsak egészségesnek találok, de a melyet látok, hogy Európaszerte mindinkább terjed, szemben minden hullámzásokkal, voltakép nagyon messze áll az antik democratia világától és a jaeobinus democratiától is, ez végső elemzésben nem egyéb, mint az, a melyet a korábbi nemzedékek az érdem aristocratiájának neveztek. (Helyeslés jobb felöl.) Ép azért a rangosztályt, mint ilyet, nem repudeálom, de nem tartom szerencsésnek, ha arra a fogalomra, a melyet a törvényjavaslat contemplál, a rangosztály kifejezés használtatik. Ha majd a sor rákerül, ta szükségét érezzük, a rangosztályí be lehet majd állítani a törvénybe, de akkor nem csupán részleges értelemben, az administrativ közegeknek csak egy részére kiterjesztve, és annyi kivételt téve, hogy azok száma legalább a felsőbb kategóriákban megközelítse a nem kivételeket, hanem ha beállíttatik, akkor a rangosztály fogalmát a modern parlamentáris, népképviseleti alapon nyugvó monarchia összes követelményei szerint kell majd keresztülvinni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Milyen lese az?) Ezt szükségesnek tartottam előrebocsátani. Most már röviden csak annyit jegyzek meg, (Halljak! Halljuk!) hogy itt, a hol az illetményekről van szó, még azért sem járulok hozzá a rangosztály kifejezéshez, mert eddig a rangosztály államjogi fogalma nálunk törvénybe bevezetve még nem volt, és az eddig csak lappangott a dicasterialis és később a Bach-korszak törmelékeiben, de másrészt a rangosztályok szervezését semmi esetre sem tartanám megengedhetőnek a kultúrállam és a jogállam, a modern állam szempontjából tisztán a fizetések mekkorasága alapján. Ez a kor úgyis eleget áldoz a plutocraticuí tekinteteknek, alkotmányunkban is vannak oly vonások, a melyeket respectálnunk kell, a törvényhozás bölcsessége alkotta meg azokat, és nekem nincs sem okom sem kedvem azok ellen síkraszállni, és azokba belenyugszom. Ott van a virilismus, minden esetre igen hasznos intézmény sok tekintetben, (Nagy zaj és ellenmondások a szélső baloldalon.) a főrendiházi cenzus ellen sem szólok, törvény állapította meg, de abba, hogy a rangosztályt, mely a köztisztelet osztásnak bizonyos esxponense, kizárólag a fize tésekre basirozzuk, el nem fogadhatom. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért részemről nagyon szükségesnek tartom, hogy a mélyen t. ministerelnök úr eredet: eszméje, t. i. a » fizetési osztály« kifejezés vezettessék majd be a törvénybe a »rangosztály« elnevezés helyett. (Helyeslések a jobbóldalon) Annyival inkább kívánságom ez, mert meg vagyok róla győződve, hogy a tanároknak és aljárásbiróknak igen nagy része meg fog nyugodni még abban a nagyon mérsékelt javadalmazásban, melyet e törvényjavaslat kilátásba helyez számára, hogyha nem a rangosztály, hanem a fizetés osztály kifejezés fog rajok alkalmazva lenni, mert a csakugyan akadémikus tanfolyamot végzett tanár vagy aljárásbíró áldozatot hozván a hazának, megelégedhetik, ha józanul gondolkodik, azon javadalmazással, melyet a törvényhozás részére kilátásba helyez. De ha azt látja, hogy hivatalos köztisztesség dolgában minden ok nélkül egyrangra helyeztetik az elemi tanfolyamot, vagy legfeljebb polgári iskolát végzett alkalmazottal, például a raktár-