Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-156

186. orsságos Éles 188®. február 10-én, pénteken. 433 Első rangú szábadéfoűség!) Ily kormányt támogatni mindenesetre csak igazán szabadelvű ember meggyőződésével lehet. (Igaz !jobb felől.) Mondom, hogy ha a kormány beleegyezésével kisebb kategóriákra vonatkozólag, melyek az államháztartás egyensúlyát koczkára nem tehetik, indítványok fognának tétetni, akár A tanárok, akár a bírák fizetésjavítását illetőleg, akkor én a legnagyobb örömmel fogom azon tételeket megszavazni. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbalon.) Hátra van még, t. ház, hogy néhány szót mondjak arról, a miért tulajdonképen felszólaltam: a rangosztályról. (Halljuk! Halljuk!) En magát azt a fogalmat, melyet e műszóval, e kifejezéssel »raugosztály« contemplál, illetőleg beállít a törvényjavaslatba a szerkezet, a t. kormány kezdeményezésének megfeíelelőíeg határozottan elfogadom. E fogalmat kiküszöböltetni nem engedhetném, erre szükség van, mert utóvégre is, ez jelzi az állami tisztviselők összes illetményeinek, a törzsfizetésnek, a lakpénznek, a kiküldetési napidíjaknak, a költözködési díjaknak és az összes pótlékoknak az összegét. Ez tehát oly exponens, a melyet nem ignorálhatnnk, annál kevésbbé, mivel az valósággal, de jure, ha nem is, de lege már eddig is létezik. Első pillanattól fogva nem tartottam azonban szerencsésnek e fogalom jelzésére a »rangosztály« műszavát, (Helyeslés a jóbbloldalon.) hanem határozottan a mellett voltam kezdettől fogva, hogy a mélyen t. minister úrnak eredeti eszméje szerint »fizetési osztály* vagy díjosztály « tétessék a szövegbe; mert a ki megtámadja azt, hogy itt egyáltalán kifejezésre jusson a fizetésekben való fokozatosság, az nem akarhatja koinofyan az állami tisztviselők illetményeinek szabályozását, már pedig nem hiszem, hogy volna t. képviselőtársaim közt csak egyetlenegy is, a ki ezt lelke mélyéből ne akarná. De igen is tartozom némi magyarázattal arra nézve, miért óhajtom a fizetési osztály kifejezésének használatát a rangosztály helyett. Előre kell bocsátanom, hogy nagyon tévednének, a kik azt hinnék, mintha én egyáltalán nem tartanám beleillőnek a rangosztály fogalmát a modern államba. E felfogás ellen tiltakoznom kell. Ezen törvény keretébe nem szeretném ugyan ezen kifejezést alkalmaztatni, de igenis maga rangosztály, mint ilyen, elválaszthatatlan a modern kulturállamtól és jogállam szervezetétől. Nem akarok itt hoszszas történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni szemben azokkal, a miket Szederkényi Nándor t. képviselőtársam felhozott, (Halljuk! Halljuk!) az időt én is kímélni óhajtom, (Halljuk! Halljuk!) csak nagyon röviden azt jegyzem meg, hogy itt tulajdonképen félreértés forog fenn a rangosztály eredetét illetőleg. KÉFVH.NAPLÓ 1892—97. VIII. KÖTET. Az igen t. képviselő úr úgy állítja oda a dolgot, mintha rangosztáiy csak absolutisticus monarchiákban léteznék. Hiszen ha méltóztatik a genesisét kutatni a dolognak, nem mondom az antik világban, mert ott is volt, Sulla idejében pl. Rómában létezett, hanem a modern államokban, mi lesz a tanúiság, az- hogy a rangosztályok, az úgynevezett bureaueraticusrangosztályok eredete uem valami absolutisticus monarchiába nyúlik vissza, hanem az olasz respublicába, körülbelül Maechiavelli korába. Természetes, hogy azután az absolutisticus monarchiák nagy mértékben felhasználták és kifejtették ezt a rendszert. Az ancien régime régen a franczia forradalom előtt már megcsinálta a rangosztály szervezetet, melyet azután a franczia forradalom még jobban kifejtett, ós csakis az 1793-iki jakobinus alkotmány volt az, a mely a rangosztályokat nem recipiálta, de már a direetorialis 1795-iki és a későbbi alkotmányok nem foglaljak magukban a tilalmát a rangosztálynak, a melyet nem azonosítok a világért sem, — és tiltakoznám ellene, ha valaki rám fogná,— nem azonosítok azzal a fogalommal, a mely e javaslatban contempláltatik.Ezen rangosztályok Európa minden államába léteznek (Felkiáltások a szélső balodalon: Sehol egy államban sem!) e rangosztályok ismétlem léteznek Európa minden államában, — könynyű önöknek, és kényelmes így röviden közbekiáltani, hogy sehol nem léteznek, de sokkal nehezebb nekem, mert nálam, a mit írok és mondok, olyanok is nyomára jöhetnek, hogy igaz-e, vagy nem, a kik a dologgal tudományosan foglalkoznak, — önöket itt csak a házban érdekli ez, (Élénk tiltakozások a szäsőbaloldalon.) mig engem egész életemen át a tudományos kutatás vezetett, (Éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Másokat is!) és nem fogom magamat eompromittalni itt a nemzet színe, a nemzet törvényhozása előtt azzal, hogy olyanokat mondjak, a miről később pirlúva kellene bevallanom, hogy tudatlanságból eredtek. Hát tegyenek önök, nem mondom tanulmányutat, de legalább egy kis nyári tourista utat Európa államaiban, menjenek el pl. Portugáliába, Dániába és Belgiumba, győződjenek meg arról, hogy létezik-e a rangosztály, győződjenek meg róla Olaszországban, ebben a kiválóan democraticus monarchiában vájjon létezik-e rangosztály, vagy nem ? Hogy egy nyári kirándulás alkalmával nem szükséges a könyvtárakat bújni, — meggyőződhetnek erről önök uraim a helyszínén egy kis tudakozódás árán is. (Élénk helyeslés, Utszés és éljenzés a jobboldalon. Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) De t. ház, nem tartom én elméleti szempontból, azon szempontból, a mit önök uraim Mi