Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-156
156. orSKágos ülés 1891. február 10-én, pénteken. 429 tóságát és tekintélyét csak a kardbojtjukra nyomott kétfejű sas állapítja meg. Midőn a esendőrségi intézményt annak idejében tárgyaltuk, felhívom tanukul az akkor jelen volt képviselő urakat, ugyan volt-e egy is köztílök, a ki azt merte volna feltenni, hogy ezen esendőrségi intézmény a közös hadsereg jelvényét fogja átvenni. Nem volt senki, s ez mégis megtörtént. És ezzel mi történt meg? Megtörtént a mi belügyi kormányzati rendszerünknek az osztrák tartományok kormányzati rendszerével közös jelvény alá helyezése. Attértk már most a tői vényjavaslatra s annak kimutatására, hogy az, ha nem is hasonló természetű, de az elmondottal egyenrangú veszélyt rejt a magyar alkotmányra négve. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Évek óta hangoztatjuk, hogy a tisztviselők fizetését szabályozni, illetményeiket a fejlődő viszonyokhoz alkalmazni kell. Ez nagyon természetes dolog; de azt senki sem mondta, hogy ezen czím alatt egy nagy alkotmányos államhoz és alkotmányos rendszerhez nem illő intézményt csúsztassunk be alkotmányunk keretébe: az úgynevezett rangosztályt. íme e szerény czím alatt, mely,az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozását jelzi, a maga egészében egy egész intézmény czéloztatik most törvénybe iktattatni, és az az úgynevezett rangosztály. Mi az a rangosztály, t. ház ? A t. előadó úr kezdte magyarázni Mária Terézia idejétől a Bach-rendszerig és máig. Midőn e tekintetben álláspontját, melyet védelmez, nagyon megtámadta egyik előttem szólott képviselőtársam, akkor a t. előadó űr azt jelentette ki, hogy hiszen ezen rendszer megalapítója a nagy franczia forradalom volt. Én arra kérem, hogy ne csak mondja ezt a t. előadó úr, hanem mutassa is meg, hogy a nagy franczia forradalom, mely az osztályokat, rangokat guillotine alá vitte, ugyanakkor a hivatali rangosztályt alapította volna meg. Ilyet kimondani a legkönnyebb, de bebizonyítani nagyon nehéz. Én nem állok be a nagy forradalom védőjének e házban ezúttal; de midőn a t. előadó úr szorongattatik az ő álláspontján, akkor velünk szemben idedobja, mintha mi a nagy forradalom vívmányát támadnék, — mert ilyen értelemben volt idedobva. Erre azt vagyok bátor felelni, hogy először is nem a nagy forradalom alkotása ez, másodszor pedig a t. előadó úrnak van legkevésbbé joga hivatkozni a franczia nagy forradalom követendő hagyományaira, mert ő pártolta azokat a megbélyegző kijelentéseket, melyek a magyar miuisterelnöki székről a többség jóváhagyásával elhangzottak, midőn a nagy forradalom emlékére a franczia nemzet világkiállítást rendezett. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) De, t. ház, tovább kell mennem annak fejtegetésében, hogy mi az a rangosztály? (Halljuk! Halljuk!) Szóba hozom először jogtörténetileg s kijelentem, hogy azt nem a franczia forradalom alkotta meg. Megalkották ezt az államok akkor, midőn az állandó hadsereg az egyes államokban, különösen pedig Ausztriában Mária Terézia alatt életbeléptettetett. Akkoriban az osztrák administratío rendezése is igen nagy erővel folyamatba tétetett és átvitetett Magyarországba is, de itt, nagyon természetes, hogy a megyék képezvén a közkormányzatot, csak a királyi, vagyis kamarai hivatalok! a ültethették át az osztrák rendszert, a mely kamarai hivatalok a kincstári jövedelmeket kezelték. De nálunk, habár átültették is az osztrák rendszert, az ugyanazt az eredményt még sem hozhatta létre, mert csak kevés térre szorítkozott az administrationak azon szervezete, mely Ausztriában volt életben, hol már teljes folyamatban volt a berendezés a dolog természeténél fogva, katonai j sistema ; lapján, mert akkor még nem voltak | minősítési törvények, a hivatalnokot vették onnan, a honnan vehették, annak a hivatalnoknak tehát nem a személye adta meg állásának minőségét, hanem az állást kellett qualificalni katonai rendszer alapján és qualificalták azon sistema szerint, mely a katonai fegyelem, katonai állás, katonai hierarchiában jónak bizonyult, így rendezték be, hogy az állásnak megadják a tekintélyt kifelé, ég megadják az egymáshoz való viszonyban is a rangosztályozást. Az absolut uralom természetében feküdt, hogy az állások rangszerinti felosztása így jött létre Ausztriában, Németországban, később, — nem a forradalom idejében, azt engedje el a t. előadó úr, hanem, — Napóleon idejében, mikor ő szintén katonai sistema szerint rendezte be hivatali apparátusát. így jött az át hozzánk és fejlődött fokozatosan, a mennyire terjeszkedni képes volt. Az ötvenes években virult ki ezen rangosztály virága, mikor az absolut hatalom elfoglalván az országot, saját absolut felfogása értelmében katonai rangrendszer szerint rendezte be hivatalnoki apparátusát, így jött létre az ötvenes években az a rendszer, melyet ismerünk, a mely külső megjelenésében is csillag- és aranygallér-jelvényekben nyert kifejezést azért, hogy a rang külső tisztességét a közönséggel szemben érvényre emeljék. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát az absolut uralomnak természetes következménye a rangosztály, mert az absolut uralmi intézményeknek és hivatalnoki osztálynak csak az adhatja meg a tekintélyt, ha ranggal ruháztatik fel, melynek azután külsőleg is meg kell adni a kellő kifejezést. Tehát constatálom
