Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

1S5. oratágos ülés 18flS. febrirtr *-én, esflt5rto1áhi. ^§3 Azon okok közül, melyeket a t. túloldal szónokai általában a mellett hoztak fel, hogy a törvényjavaslatot mért pártolják, kettőt jegyeztem meg magamnak különösem mint igen figye lemreméltót. (Halljuk! Bálijuk!) Az egyiket Darányi Ignácz t képviselőtársunktól hillottuk, és az abból áll, hogy ő nem venné magára azt a felelősséget, hogy bármely benyújtott határozati javaslathoz való hozzájárulása által elsza lasztaná azt a kedvező alkalmat, mely kínálkozik arra, hogy a t'sztviselők helyzetén javítani lehessen. Nem értem argumentumát, hogy mi akart ez lenni, mert, ha komolyan volt mondva ez a dolog, annak olyan a háttere, a mely valóban megdöbbentő. (Habjuk !) Nem értem ugyanis, ha oly idő bekövetkezésétől fél az igen t. képviselőtársam, a mikor már ezen törvényjavaslatot megszavaznunk nem lehetne, hogyan egyeztetné akkor össze ezzel azt, hogy az ©zen törvényjavaslat folytán előálló többletet majd ezen törvényjavaslat alapján akkor fizessük meg, ha majd azon idő állami elő, hogy mi ezen törvényjavaslatot mai állapotában sem szavazhatjuk meg. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) A másik okot, az igen t, előadó úr szolgáltatja nekünk. Ez már kissé erősebb fegyver: a democratiára apellál, (Halijuk!) No, igen t. előadó úr, abból a democratiából, a mely ebben a törvényjavaslatban van letéve, már bocsásson meg, de nem kérek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen ez a legera^sabb hierarchia elmélete, a. mely itt le van festve. Én pedig ismerek hierarchiát, a mely egyéni vonatkozásaiban a legdemocraticusabb a világon, de hogy legyen hierarchia, a mely az egyes geyéneknek egymáshoz való viszonyában is democraticus legyen, azt még senki a világon nem állíthatta. Hiszen a katholikus hierarchia egyéni vonatkozásaiban a legdemocraticusabb a világon, hiszen a legutolsó csizmadiának a fiából herczegprímás lehet, hanem, hogy azután a káplán és a prímás közé eső hivatali vonatkozások közt valami demoeraticus vonás volna, no ezt csakugyan nem mondhatja senki e világon. Ezzel a törvényjavaslattal, t. ház, nagyon furcsán van az ember (Halljuk! HaVjuk!) Majd nem úgy, mint a ki úszni tanúi; hogy mikor legelőször neki készül annak a dolognik, azt gondolja, hogy nagyon könynyű; mikor aztán beledobják a vízbe, akkor veszi észre, hogy milyen keserves dolog itt úgy mozgolódni, hogy a, vízen felül maradjon (Derültség a szélső baloldalon.) Itt is úgy vau az ember. Mikor legelőször kezébe veszi ezt a törvényjavaslatot, azt gondolja, hogy csakugyan szórói-szóra igaz az, hogy ezzel valami hibát javítottak ki, hogy ezzel valami eddigi egyenlőtlenség lett kiegyenlítve. Mikor azon egy kissé mélyebben belehatol, akkor veszi észre, hogy azok az egyenlőtlenségek, a melyek előbb megvoltak, elelenyésző csekélyek azokhoz képest, a melyek ebben le vannak fektetve. Ez tökéletesen olyan, a mint, eszembe jut az ötvenes évekből egy carricatura, vagyis nem annyira carricatura, mint jellemkép. Ott le volt rajzolva egy gombolyag, mely tökéletesen és helyesen fel volt gombolyítva ; és le volt rajzolva mellette egy másik gombolyag, mely össze volt kuszálva és a rendes gombolyag alá ez volt írva: »Bevor Oesterreich in Ungarn Ordnung gemacht hat* ; az összekuszált gombolyaghoz pedig : »Nachdem Oesterreich in Ungarn Ordnung gemacht hat.« (Tetszés a szélső baloldalon.) Hát én úgy is látom, t. képviselőház, hogy mielőtt ez a rendbehozatal megtörtént, addig volt rend, miután azonban a rendetlenség megrendszabályoztatott: lesz olyan rendetlenség, a minőt Magyarország méff sohasem látott. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbal felöl.) Hát egyébként is bajos eligazodni az igen t. túloldali képviselő uraknak előadásán. Úgy látszik, ezen törvényjavaslatnak sem rendelkezéseit, sem czélját nem magyarázzák, sem nem fogják fel egészen egyformán, mint pl. egyik legékesszólóbb védője Sréter Alfréd képviselő úr azt mondja, hogy ezen törvényjavaslat nemcsak igazságos és rendszeres, hanem az állandóság jellegével is bír, Ennek ellenében Darányi Ignácz igen t. képviselő úr nemcsak azt mondja, hogy nem állandó, hanem azt is, hogy ez superált álláspont, mert ez a múlt évi költségvetés alapján készült, tehát az idejiveí úgyszólván még corelacioval sincs. Tehát, ha azok, a kik a törvényjavaslat alkotását elősegítik, ily különböző nézetben vannak a törvényjavaslat iránt, azt hiszem, nem lehet tőlünk rossz néven venni, ha mi az iránt a legkisebb bizalommal sem viseltetünk, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) annál kevésbbé mert az igen t. előadó úr tegnap is egész apodictice állította, visszautasítva az ellenkező véleményeket, hogy ezen törvényjavaslat által senki sem ve-zs't fizetéséből. Pedig csak kissé lapozgatni kell ezen törvényjavaslatot, hogy teljesen kitűnjék annak helytelensége, vagy legalább is tarthatatlansága annak, a mit a t. előadó úr mondott. Nézzük pi. a belügyministerium létszámát. Itt vannak a fő- és székvárosi állami rendőrség fogalmazói. Ezek közül 32 nek 900 frt fizetése, és 300 frt lakbére volt. Jövőre 9 nek lesz 1100 forint fizetésé és 400 frt lakbére, 17-nek pedig 800 frt fizetése és 350 frt lakbére lesz. Ez nemcsak apadás, hanem az apadásnak nyilván-