Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

1S5. oratágos ülés 18flS. febrirtr *-én, esflt5rto1áhi. ^§3 Azon okok közül, melyeket a t. túloldal szónokai általában a mellett hoztak fel, hogy a törvényjavaslatot mért pártolják, kettőt jegyez­tem meg magamnak különösem mint igen figye lemreméltót. (Halljuk! Bálijuk!) Az egyiket Darányi Ignácz t képviselőtársunktól hillottuk, és az abból áll, hogy ő nem venné magára azt a felelősséget, hogy bármely benyújtott hatá­rozati javaslathoz való hozzájárulása által elsza lasztaná azt a kedvező alkalmat, mely kínál­kozik arra, hogy a t'sztviselők helyzetén javí­tani lehessen. Nem értem argumentumát, hogy mi akart ez lenni, mert, ha komolyan volt mondva ez a dolog, annak olyan a háttere, a mely valóban megdöbbentő. (Habjuk !) Nem értem ugyanis, ha oly idő bekövetkezésétől fél az igen t. képviselőtársam, a mikor már ezen tör­vényjavaslatot megszavaznunk nem lehetne, hogyan egyeztetné akkor össze ezzel azt, hogy az ©zen törvényjavaslat folytán előálló többletet majd ezen törvényjavaslat alapján akkor fizessük meg, ha majd azon idő állami elő, hogy mi ezen törvényjavaslatot mai állapotában sem sza­vazhatjuk meg. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) A másik okot, az igen t, előadó úr szol­gáltatja nekünk. Ez már kissé erősebb fegyver: a democratiára apellál, (Halijuk!) No, igen t. előadó úr, abból a democratiából, a mely ebben a törvényjavaslatban van letéve, már bocsásson meg, de nem kérek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen ez a legera^sabb hierarchia elmélete, a. mely itt le van festve. Én pedig ismerek hierarchiát, a mely egyéni vonatkozásaiban a legdemocraticusabb a vilá­gon, de hogy legyen hierarchia, a mely az egyes geyéneknek egymáshoz való viszonyában is democraticus legyen, azt még senki a világon nem állíthatta. Hiszen a katholikus hierarchia egyéni vonatkozásaiban a legdemocraticusabb a világon, hiszen a legutolsó csizmadiának a fiából herczegprímás lehet, hanem, hogy azután a káplán és a prímás közé eső hivatali vonat­kozások közt valami demoeraticus vonás volna, no ezt csakugyan nem mondhatja senki e világon. Ezzel a törvényjavaslattal, t. ház, nagyon furcsán van az ember (Halljuk! HaVjuk!) Majd nem úgy, mint a ki úszni tanúi; hogy mikor legelőször neki készül annak a dolognik, azt gondolja, hogy nagyon könynyű; mikor aztán beledobják a vízbe, akkor veszi észre, hogy milyen keserves dolog itt úgy mozgolódni, hogy a, vízen felül maradjon (Derültség a szélső bal­oldalon.) Itt is úgy vau az ember. Mikor leg­először kezébe veszi ezt a törvényjavaslatot, azt gondolja, hogy csakugyan szórói-szóra igaz az, hogy ezzel valami hibát javítottak ki, hogy ezzel valami eddigi egyenlőtlenség lett kiegyen­lítve. Mikor azon egy kissé mélyebben bele­hatol, akkor veszi észre, hogy azok az egyen­lőtlenségek, a melyek előbb megvoltak, el­elenyésző csekélyek azokhoz képest, a melyek ebben le vannak fektetve. Ez tökéletesen olyan, a mint, eszembe jut az ötvenes évekből egy carricatura, vagyis nem annyira carricatura, mint jellemkép. Ott le volt rajzolva egy gombolyag, mely tökéletesen és helyesen fel volt gombolyítva ; és le volt raj­zolva mellette egy másik gombolyag, mely össze volt kuszálva és a rendes gombolyag alá ez volt írva: »Bevor Oesterreich in Ungarn Ordnung gemacht hat* ; az összekuszált gombo­lyaghoz pedig : »Nachdem Oesterreich in Ungarn Ordnung gemacht hat.« (Tetszés a szélső bal­oldalon.) Hát én úgy is látom, t. képviselőház, hogy mielőtt ez a rendbehozatal megtörtént, addig volt rend, miután azonban a rendetlenség megrend­szabályoztatott: lesz olyan rendetlenség, a minőt Magyarország méff sohasem látott. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbal felöl.) Hát egyébként is bajos eligazodni az igen t. túloldali képviselő uraknak előadásán. Úgy látszik, ezen törvény­javaslatnak sem rendelkezéseit, sem czélját nem magyarázzák, sem nem fogják fel egészen egy­formán, mint pl. egyik legékesszólóbb védője Sréter Alfréd képviselő úr azt mondja, hogy ezen törvényjavaslat nemcsak igazságos és rend­szeres, hanem az állandóság jellegével is bír, Ennek ellenében Darányi Ignácz igen t. kép­viselő úr nemcsak azt mondja, hogy nem állandó, hanem azt is, hogy ez superált állás­pont, mert ez a múlt évi költségvetés alapján készült, tehát az idejiveí úgyszólván még core­lacioval sincs. Tehát, ha azok, a kik a törvényjavaslat alkotását elősegítik, ily különböző nézetben vannak a törvényjavaslat iránt, azt hiszem, nem lehet tőlünk rossz néven venni, ha mi az iránt a legkisebb bizalommal sem viseltetünk, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) annál kevésbbé mert az igen t. előadó úr tegnap is egész apo­dictice állította, visszautasítva az ellenkező véle­ményeket, hogy ezen törvényjavaslat által senki sem ve-zs't fizetéséből. Pedig csak kissé lapoz­gatni kell ezen törvényjavaslatot, hogy teljesen kitűnjék annak helytelensége, vagy legalább is tarthatatlansága annak, a mit a t. előadó úr mondott. Nézzük pi. a belügyministerium létszámát. Itt vannak a fő- és székvárosi állami rendőrség fogalmazói. Ezek közül 32 nek 900 frt fizetése, és 300 frt lakbére volt. Jövőre 9 nek lesz 1100 forint fizetésé és 400 frt lakbére, 17-nek pedig 800 frt fizetése és 350 frt lakbére lesz. Ez nemcsak apadás, hanem az apadásnak nyilván-

Next

/
Oldalképek
Tartalom