Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

1S6. owwáges ülés 1893, felbrnár 9-én, egtttörtiikSa. 421 ki. De számolnunk kell a financiális helyzet viszonyaival is. Az igen t. előadó ár azt mondotta volt, hogy ezen törvényjavaslat körülbelül 30.000 tisztviselőre 'vonatkozik. Ha tehát 500 forinttal akarjuk minden tisztviselő fizetését javítani, ez 15 millió forintnak felel meg. (Felkiáltások hal felöl: Ezt senki sem mondta!) Hogyha kevesebbet veszünk fel, akkor a fizetésjavítás kisebb mértékben foganatosíttatnék, és hogyha meg akarunk maradni azon összegnél, mely erre a ezélra fordíttatik, s 3 vagy 4 millió forintot tesz ki, a javítás 100 frtnak felelne meg. Eötvös Károly t. képviseltársunk előadásában ezt a javaslatot sem fogadta el, de általában véve positiv javaslattal elő nem állott. O kimutatta a, törvényjavaslat némely fonákságát nem is fonákságát, Inneni igen természetes következményét annak, hogy különböző életpályája tisztviselőknek állása egyenlő mértékű dotatioval van ellátva. Azonban positiv javaslatot semmi irányban sem terjesztett elő. Részemről azt hiszem, hogy a törvényjavaslat megítélésénél más szempontból kell kiindulni. Az bizonyos, hogy a tisztviselők fizetése egyenlő nem lehet. Ez oly tény, oly axióma, a melylyel számolni kell. Másodszor pedig bizonyos az is, hogy magasabb szellemi képzettséget igénylő tisztviselői állásnál magasabb fizetési fokozatot kell j alkalmazni. Harmadszor tekintettel kell lenni ! arra is, hogy a nagyobb felelősséggel járó tisztviselői állásoknál a fizetés is ennek megfelelő- j leg legyen megállapítva, iía már most ezt te- j kin tétbe veszszük, ebből, azt hiszem, okvetlenül következik, hogy a fizetésekben bizonyos kategóriákat kell felállítani. Ezen kategóriáknak megállapítása többé-kevésbé részint a kiindulási pontúi elfogadott rendszer kifolyása, részint pedig a körülmények szerint alakúi. Ily módon történt az, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban a fizetési osztályok 11 kategóriája van felsorolva. Minden egyes kategóriában vannak fizetési fokozatok, úgy, bogy szintén minden j egyes fokozatban lehetséges még a tisztviselők fizetésének javítása. Én azt hiszem, hogy ez az j eljárás magában véve helyes és örömmel járulok i ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat törvénynyé váljék. Csak egyet akarok még e tekintetben megemlíteni és ez az, hogy több helyen történt felszólalás arra nézve, hogy az ú. n. rangosztálynak mondott fokozatok mellőztessenek, hogy ez j rang- és czímkórságra vezet. Én, a mi a czíme- j zést illeti, az egész törvényjavaslatban nem ! találtam semmit. Kern találtam a törvényjavas;- I latban, hogy a Xl-ik rangosztálytól a VUI-ig I tekintetes legyen az illető tisztviselő, hogy a ! VH-től a VI rangfokozatig bezárólag nagyságos, I azonfelül pedig méltóságos legyen a czíme. E I szerint ezt a vádat a törvényjavaslat meg nem érdemli, mert ha e tekintetben a gyakorlat bizonyos szabályokat fogadott el, azt nem lehet a törvényjavaslat rovására írni. Én általán véve ezeket a rangos/.tályokat, úgy, a mint a törvényjavaslatban előfordulnak, inkább csak annak tekintem, hogy egyes fizetési csoportozatok vannak együvé foglalva (Igaz! Úgy van! jobb felől.) és mondhatom, hogy szükség van valami ilyen elnevezésre, ilyen cumulativ kifejezésre, hogy már most azt rangosztálynak nevezzük vagy más czímmel illessük, az teljesen mellékes. Nem az adja meg a tisztviselőnek a tekintélyt, ha azt mondjuk, hogy a IV., V. vagy IX. rangosztályba van sorolva, hanem egyéniségének súlya és az, hogy milyen tekintélyre képes szert tenni. Mindig csak magának köszönheti és nem annak a rangosztálynak, a melyben, mint tisztviselő működik. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Én tehát ezt tisztán gyakorlati szempontból tartom tartom szükségesnek akkor, ha a fizetések nem egyenlők, már pedig minden egyes tisztviselőre nézve a fizetések nem lehetnek egyenlők. Kiemeltetett továbbá, sőt midőn a közoktatási bizottságban szó volt erről, magam is hozzájárultam ahhoz, hogy a középiskolai tanároknak rangfokozata mellőztessék. Ezek csakugyan némileg eltérő helyzetben vannak a többi tisztviselőktől, jóformán egész életükön át megmaradnak ugyanabban a categoriában és nincs megadva nekik a mód, hogy tevékenység és szorgalom által magasabb állásba küzdjek fel magukat. Itt tehát lehetne talán oly módon segíteni, ha az ő statusukat a többi állami tisztviselők statusától elkülönítenők és ily módon külön elbánásban részesítenők Őket. Az lett mondva, hogy a tanárok között tz által, hogy az egyik a VlII-ikba, a másik a IX-ik raugosztályba van felvéve, a törvény bizonyos egyenlőtlenséget hoz létr?, csakhogy ez nem fog bekövetkezni, annál kevésbbé, mert hiszen itt nem arról van szó, hogy az egyes tanárok között rangkülönbséget tegyünk, hanem csak arról, hogy ők is bizonyos fizetésemelésben részesüljenek. Az által lehetne a bajon segíteni, hogy általában véve elkerüljük ezen » rangosztály « elnevezést és e helyett megtartsuk úgy, a mint a törvényjavaslatban van, a »fizetési osztály* szót és ez fogja majd pótolni ast, a mit a törvényjavaslat rangosztály elnevezéssel akar kifejezni. Ugron Gábor: Pávatoll helyett kakastoll! (Derültség.) Farbaky István: T. ház! Az által azonban, hogy ezen törvényjavaslatot, mint egészben véve helyeset, mint olyat, a melyik a beosztást rendszerbe foglalja, elfogadom, nem kívánom mellőzni azt, hogy az némi tekintetben és egyes