Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-155

410 1§5. «m4g©» ülés 1898. febfaár »-én, estttSiftőhíiii. magasabb rangosztályba nem lépnek, 100 írt pótlék. A IX. rangosztályba sorozott fővárosi albíró és alügyész fizetése 1.100 írt, 400 frt személyes pótlék stb. Már most több mint világos, hogy ezen javaslat a fővárosi bír'k és albírák fizetését 400 forinttal leszállítja. Elnevezi ezt fizetés természetével bíró személyes pótléknak, de ez csűrés-csavarás és szemfényvesztés, a mely semmi egyéb okból nem találtatott fel, mint azért, hogy az 1869 : IV. tcz. 5. szakasza ily módon megkerűltessék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most ehhez nem szükséges egyéb, mint egy fokkal messzebb menő okoskodás, — nem mondom, a mostani törvényhozás, hanem egy jövő törvényhozás részéről, — mely azt mondhatná, hogy ez csak pótlék; ez nem fizetés, hanem csak fizetés természetével bíró pótlék, tehát az leszállítható, mert a törvény csak a törzsfizetés leszállítását tiltotta meg. Ily módon, a mint hogy ezzel a csűréscsavarással eljutottak a törvénynek oly magyarázásához, hogy a 1869 : IV. tcz. 5. § a ellenére szabad a fizetéseket leszállítani, sokkal könnyebben el lehet jutni ahhoz az eredményhez, hogy a pótlékot le lehessen szállítani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Szemben azzal, hogy a. bírák tekintélye és függetlensége, a törvény által garantírozott módon, a fizetéssel kapcsolatosan akként van szervezve, hogy ez a fizetés soha le nem szállítható: én meg akartam kérdezni a t. igazságügyminister urat, a ki erre talán fog alkalmat találni, hogy mivel indokolhatja azt, hogy az 1869 : IV. tcz. 5. szakaszának rendelkezésével szemben hozzájárult a fizetésnek ily módon való leszállításához? Azt mondják, hogy elv: egyenlő fokon az egyenlőség. Hát elérik-e ezzel a törvényjavaslattal azt, hogy egyenlő fokon egyenlő rangosztály ? Méltóztassék csak megnézni, hogy specialiter a bíráknál mi fog bekövetkezni. (Halljuk! Halljuk!) Az, hogy egy és ugyanazon fokon, egy és ugyanazon törvényszéknél, — és ezt különösen hangsúlyozom, — öt féle bíró tanácskozhatik együtt, és hozhat ítéletet egy és ugyanazon senatusban. Nevezetesen lehet a tanácsban curiai bírói ranggal bíró törvényszéki elnök Budapesten, királyi táblai bírói ranggal felruházott törvényszéki bíró, a törvényjavaslat szerint a VIH. osztályba sorozott törvényszéki bíró két féle fizetési fokozattal, és IX. rangosztályba tar tozó albíró. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Már most micsoda furcsa, hebe-liurgya neme ez az igazságszolgáltatásnak ? (Derültség bal felöl.) Micsoda minister az, a ki ezekről a padokról azért küzdött, hogy a pótbírói intézmény utegszűntettessék azért, mert nem akartuk feiitartani azt, hogy egy és ugyanazon ülésben különféle rendű és rangfokozatú bíró tanácskozzék, és most eljutott arra az absurd álláspontra, hogy egy tanácsban öt féle bíró tanácskozzék. (Tetszés a szélső baloldalon.) A ki ilyen hiányával vau az igazságügyi politika érzékének, a ki ilyen hiányával van az alaptörvények iránti tiszteletnek: az egy napig sem tűrhető meg az igazságügyministeri székben (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A fölött, hogy a vidéki és fővárosi bíró, bármilyen pótlék-rendszer mellett, egy rangosztályba tartozzék e, vagy külön ragosztályba: jogosult lehet a vitatkozás. Jogosultnak ismerem el az egyik álláspontot ép úgy, mint a másikat; egy dolog azonban kétségtelenül bizonyos, az t. i., hogy a fővárosi bírák életviszonyai, megélhetési feltételei lényegesebben különböznek a vidéki bírák megélhetési viszonyaitól. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha socialis problémák megoldására vállalkozik valaki, ezen alapfeltételeket figyelmen kívül hagynia absolute nem szabad. Ennélfogva azt, hogy a fővárosi bíró akár pótlék alakjában, akár pedig bármely más czímeu magasabb dotatioban része-úüjön, elkerülni teljesen lehetetlen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy dolog minden kétségen felül áll, akármilyen álláspontot foglal is el valaki a dologban, s ez az, hogy alaptörvényeket sérteni, s fizetést leszállítani ott, a hol a törvény azt tiltja, sem nem lehet, sem nem szabad. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Már most az a kérdés, hogy mikép lehet ezen állagotokon segíteni? (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy országszerte él az a közóhaj, s ezt osztjuk minduyájau, hogy az államtisztyiselők helyzetén tőlünk telhetőleg igyekezzünk javítani, még pedig úgy, a mint az felhangzott azok részéről, kik közreműködtek arra, hogy az állami egyensúly helyre állítható volt. Természetes, hogy ennek a controvers oka megint megvan, és pedig abban, hogy igyekezzünk azok sorsán enyhíteni, kik az adófizetés, a terhek viselése által tették lehetővé, hogy ezen egyensúlyt helyreállítsuk ; mert hiába számít a pénzügyigazgató vagy az adófelügyelő, ha a termelő, a fogyasztó nem képes ama számításoknak eleget tenni. A mérlegnek tehát úgy az egyik, mint a másik fele is felállítandó. (Ugy van ! bal felől.) Egyetértünk, t. ház, abban, hogy az államtisztviselők helyzetén javítani akarunk. Már most ezen törvényjavaslat a képviselőház asztalára került, és mit tapasztalunk? Azt, hogy minden politikai párt-agitatio, és a nélkül, hogy bárki ösztökélte volna ezen tisztviselőket erre, a kérvényeknek olyan légiója érkezett a képviselőházhoz e törvényjavaslattal szembea, melyhez