Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-154
398 154, örsíAgos'ülés 1898. február 8«áa, gterdán* nélkül munkába állanak. Miután ez ígéretet teljesítették, azt hiszem nem lett volna helyén való és jogosait, ha most ez interpellatiot — a mennnyiben az ő érdekük a közércleknek is megfelel, — meg nem teszem. (Halljuk!) Ezek előreboesáttása után tartózkodom attól, liogy a gyár és a munkások közötti viszonyról egyáltalában szóljak. E viszony e tekintetben a törvények korlátai között, úgy az egyik, mint a másik fél a maga szabad akaratát érvényesíti. Tartózkodom most annak taglalásától is, vájjon kívánatos és helyes-e az, hogy ezen fegyvergyának existentiája fennállhatósága, vagy jövedelmezősége, mely fegyvergyárat tetemes áldozatok árán újból létrehozta a magyar törvényhozás áldozatkészsége, akár mely oldalról előidézett szirájkok által kérdésessé tétessék. Lesz alkalom ezt a kérdést a honvédelmi tárczánál érinteni annál is inkább, meri ennek felemlítése szükséges. A sztrájk genezisére nézve azonban bátor leszek csak a következőket elmondani. A mint én különböző oldalról informálva, vagyok, e sztrájk okát képezi ;\z, liogy a munkások hallották, — habár ez tényleg \ elük szembe foganatba nem vétetett,— hogy a munkabérek lefognak szállíttatni, és ők azt hitték, hogy ezen leszállítás folytán úgymondva kiszolgáltatva lesznek annak, hogy mindig újabb és újabb idegen munkások fognak behozatni, hogyha ők föltétlenül alá nem vetik magukat a gyár igazgatósága rendelkezésének. Én itt csak azt akarom megemlíteni, liogy az én nézetem és meggyőződésem szerint is a munkásoknak oly munkabér fizettetik, a melyhez hasonló munkaiéi- aránylag sehol, egyetlen gyárnál sem adatik. Ez a, magasabb munkabér pedig megállapíttatott azért, mert előbb a gyár gyakorlatlan munkásokkal kezdvén a meg a működését, magasabb bért kellett átlagban megállapítani, hogy azok a munkások, míg agyakorlatot megnyerik, az átlagmunkáért is kellő mennyiségű kért kereshessenek. Éhből támadt maga a sztrájk. A nélkül, hogy ezt elemezni kívánnám, kell hogy constatáljam a mint azt a lapokból és máshonnan mindenki constatálhatta, hogy azok a munkások, azalatt az idő alatt, míg a gyár igazgatósága és köztük differeníiák voltak, a legpéldásabb magatartást követték, s egyáltalában nem törekedtek egyébre, mint arra, hogy a gyár igazgatóságával érintkezésbe jutva, a köztük lévő differentiák lehető gyorsan kiegyenlít fessenek. Itt van azután az a mi újból feltűnő. Lehet, hogy a munkásoknak igényei jogosulatlanok voltak, lehet, hogy nem voltak indokolva, de annyi bizonyos, hogy akár voltak akár nem, ezeket mérlegelni kell vala, ezeket az igazgatóságnak elbírálás alá kell vala vennie. Azonban a nélkú'3, hogy ezek legkisebb mérlegelés alá vétettek volna, tény, hogy akárhányszor felajánlották a munkások a békés kiegyezést és a munkának felvételét, mindannyiszor a legridegebben visszautasították őket. Részemről határozottan azon nézetben vagyok, hogy a legerélyesebben kell mindazon munkásokkal eljárni, a kik a csend és rend megzavarásával a gyári munkának folytatását indokolatlanul lehetetlenné teszik, és a kiknek a tendentiája a sztrájk előkészítése, de másfelől ép úgy a legerélyesebben s leghatározottabban kell eljárni azon munkaadókkal szemben is, a kik épen kiváló állásukat arra használják fel, hogy nem az -illetők panaszainak meghallgatása, és az illetők kérelmeinek mérlegelése mellett igyekeznek a dolgokat elintézni, hanem a hatóságok segédkezésére támaszkodva, úgyszólván a munkásokat poroszlók által akarják kényszeríteni oly dolgok teljesítésére, a melyeket tőlük joggal kívánni nem lehet. Ezt az ügy tisztázása végett szükségesnek tartottam a t. háznak előadni, s; méltóztassék megengedni, hogy felolvassam interpellatiomat, (Halljuk! Halljuk!) mely legnagyobb részben a hatóságok közbelépésére, illetve a hatóság közbelépése alkalmával elkövetett állítólagos visszaélésekre vonatkozik, melyeket én nem tudok. Es végűi egyik pontja pedig; vonatkozik, hogy a mit teljesen jogosultnak tartok, a legerélyesehb eljárás követtessék a rendetlenkedő munkásokkal szemben-egyszersmind annak hangsúlyozása, hogy az illető munka. adókkal szemben megtörténik-e a hatóság részéről mindaz, a mi szükséges arra, hogy a strike sem az egyik, sem a másik részéről mesterségesen ne provokáltassék, hanem megsziintettesgék. Interpellatiom következőg szól (olvassa): Interpelktio. 1. Van-e tudomása a belügyminister urnak! arról, hogy a fegyvergyári munkások, szám szerint mintegy 1500 an, a gyárban a munkát már több napok előtt beszüntették? 2. Van e tudomásai arról, hogy a munkaszünetelést fentartó munkásokkal szemben a rendősóg igénybevétetett anélkül, hogy ezek akár rendzavarást, akár bárminemű törvénv által tiltott kihágást követtek volna el? 3. Van-e tudomásai, arról, hogy egyes munkások a csendőrök által a korcsmákban tettleg bántalmaztattak, p. o. arczúl verettek, a korcsmai helyiségből kiűzettek ? 4. És végre, van-e tudomása arról, hogy azon munkás, ki a munkások panaszát a gyárigazgatóságnak átadta és szóval tolmácsolta, j a nélkül, hogy erre a legkisebb okot szolgál! tattá volna, elfogatott és elíolonczoltatott; vala-