Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-154
ÍM. orsEág&K ülés 18B2. február 8-án, ssseráéa* 381 mondja, napidíj-osztály. (Derültség a baloldalon.) Mondom, a XI. rangosztály szerint, abba tartozik a bírósági aljegyző, a kinek a közszolgálat pályáján a végső állomása a Curia elnöksége, ide tartozik: az erdész-jelölt, az írnok, a tollnok, a kiről azt sem tudom, hogy micsoda, (Derültség a baloldalon.) de azt hiszem, hogy az előadó úr sem tudja, ide tartozik továbbá a zenetanító és a vasúti főkalauz is. (Zajos derültség.) Már most, t. ház, a bírósági aljegyzőnek pályáján, a mely pályán összes munkáját egész életének minden munkáját az állami közérdeknek akarja feláldozni, ismétlem, végső megállási pontja a Curia elnöksége, mert az országkülönböző bíróságain keresztül folyton emelkedve, folyton magasabb, nehezebb, sze ls b és fényesebb munkát végezve, végre elérkezik a curiai elnökséghez, a m<iy már akkora méltóság, a melynél magasabb a korona képviselőjén kívül nincs. Most vele egyenlő rangosztályba tartozik az erdészjelölt, a kinek a végső pályája szintén lehet egy főerdőmesteri állás, de foglalkozása köztisztviselői értelemben fogalmazás nem lehet, hanem a főfoglalkozása odairányúl, hogy a cserebogár pajodjától hogyan lehet megmenteni a? erdőt, a szél pusztításaitól a fiatal ültetvényeket és az erdőállományokat hogyan lehet beosztani vágásokra, a mi tisztán technikai dolog. Vagy ott van pl. a tollnok és az írnok, egyenlő rangosztályban a zenetanítóval. A zenetanítónak Beethoven szonátáit ismernie kell, mert, ha nem ismeri, ha azok történetét, természetét, didaeticai és egyéb művészeti fontosságát nem tudja, akkor nem zenetam'tó. Hogyan került egy rangosztályba a vasúti kalauzzal? Linder György: Fütyül az is! (Általános zajos derültség.) Eötvös Károly: T. ház! Az a politikai tudomány, a mely így látja szükségesnek ezen rendszer felállítását, sőt tovább megyek, amely az így fölállított rendszert tartja legkönnyebben áttekinthetőnek, (Derültség a szélsőbalon) aligha ér sokkal többet, mint annak a vasúti kalauznak a zenetudománya. (Zajos derültség, éljensés és taps. Gr. Andrássy Tivadar elfoglalja az elnöki széket.) T. ház! a bizottsági előadó úr országunk legelső egyetemének, — ezt egész komolysággal mondom, — egyik legérdemesebb tanára, a ki különösen a bölcsészeti szakban is jeles müveket produkált már, (figy hang a bal oldalon: Érthetetlen!) fájdalom, a fiatalságra nézve érthetetlen ; de mi ezen fájdalmat nem érezzük már, mert keveset foglalkozunk azzal. (Derültség.) A t. bizottsági előadó úr bizonyosan ismeri azt a két hírneves hegeli bölcsészt, a ki a 40-es és 50-es években a tetőpontján állott hegeli bölcsészetet kultiválta, gondolom, Rosenkranz és Trendelenburg, a kik közül valamelyik a maga methafisicájában azon kérdést veti föl, hogy vájjon e dalai lámából lehet-e római pápa? A kérdés elég furcsa. (Közbeszólások: Nagyon furcsa!) De mind a kettő megfejti a mathafisicából először azt, hogy igenis lehet, mert mindegyik ember, mindenik főpap, a dalai láma is lehet római katkolikus, mint ilyen lehet pap és pápa; de mind a kettő bebizonyítja azt is, hogy bizony még se lehet belőle római pápa. (Derül ség.) Tehát azon filosofia szerint egyformán bizonyos mind a kettő. No hát, a mekkora logikával és az emberiségre nézve a mekkora haszonnal törik ezen bölcsészek ezen a bölcseségen a fejüket, ugyan • annyi haszna van annak a rendszernek, a mit most a t. előadó úr nekünk itt ajánlani szerencsés volt. (Úgy van! Derültség a szélsőbalon.) De, t. ház, ennek a rendszernek nemcsak az a különös sajátsága van, hogy nem szükséges és nem hasznos, hanem ennek a rendszernek még az a különös sajátsága is megvan, liogy ez igazán káros és veszélyes. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már többen fölemlítették itt azon í. képviselőtársaim közül, a kik e javaslat ellen felszólaltak, hogy ez a rang és czímkórságot mintegy neveli; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) de nemcsak neveli, én tovább megyek, instituálja is. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A miről azt hittük, hogy ez egy kórságos tüneménye társadalmi életünknek, a melyei paragrafusokba szedni, a melyet intézménynyé tenni, a melyet állami szervezetünkbe mintegy beilleszteni nem is lehet, azt ez a törvényjavaslat megcsinálja. (Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! Ez a czíin- és rangkórság elválhatatlan ettől a javaslattól. Czímre és rangra oly értelemben, miként mi azt közhasználat szerint értjük, a modern társadalomnak egyáltalán semmi szüksége. (Helyeslés a szélsőbalon.) Miért legyen az egyik ténsúr, a másik tekintetes, a harmadik nagyságos, a negyedik meg excellentiás: erre okos ésszel megfelelni senkinek sem lehet. [Helyeslés a szélsőbalon.) Ez önmagában is értelmetlenség és bolondság, követ kezeseiben pedig káros és romboló hatású, mert ez a rang- és czímkórság a fényűzést vonja maga után, a fényűzés a munkásság elfajulását, a vagyongyűjtésnek, a takarékosságnak csökkenését, ellanyhúlását, és a társadalmi visszaéléseket, hibák, gyöngesógek, sőt igen nagy tömegben föllépő bűntettek egész sokaságát. (Úgy van ! Helyeslés a szélsőbalon.) Már most, t. ház, ha pl. a III., IV., V. osztály mind méltóságos úr, hát akkor miért
