Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-154
1SÍ. orsjeftgos Illés 1898. febrnár 8 An, szertfán. 379 kis kísérletet teszünk, hogy felkutassuk azokat az okokat, a melyek a tisztviselőkar létszámának óriási emelkedését előidézték: azt hiszem, nem fogunk hiábavaló munkát végezni. (Halljuk! Falijuk!) A bizottság t. előadója részéről egy kis történeti visszapillantást hallottunk arra nézve, hogy ennek az országnak jelenlegi tisztviselőkara mikor, miként, s hogyan képződött. Azt mondja a t. előadó ár, hogy a mai tisztviselőkar főleg Mária Terézia korában létesíttetett, hogy ezen rendszer keretei is akkor vonattak meg, és hogy ez a rendszer csak később, főleg 1850-től kezdve fejlődött ki. Fájdalom, a t. előadó úrnak e tekintetben némileg igaza van; de úgy látszik, hogy az ő politikai tudományának elemei nem juttatták eszébe, hogy vájjon akár a Mária Terézia korabeli rendszer alapja, akár az 1850-ből való rendszer alapja magyar és nemzeti volt-e? államunk, fajunk, társadalmunk érdekének megfelelt-e: igen vagy nem? (Tetszés a szélsőbalon.) A politikai tudomány e'emei, — úgy látszik, — maguk közt a magyarság érdekét, a hazaszeretetet, az akkori rendszer jellemének igazi felderítését stb. nem tűrik meg. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Pedig a politikai tudomány elemeihez az én véleményem szerint ez is tartozik. Ijraz, hogy ez a mai rendszer főleg 1850-től kezdve alapíttatott meg. Akkor hoztak be ide Magyarországba idegen érdekekért, Magyarország végleges eltörlésének, a magyar faj leszorításának, összes alkoimányunk, összes állami és társadalmi szabadságaink eltörlésének czéljából, alkotmány ég törvényellenes módon idegen kormányzók egy rendszert, a melyet akkor elneveztek povisoriumnak. Négy esztendő múlva átalakították ezt a rendszert még egy rosszabb rendszerré és elnevezték azt definitivunmak. 1861-ben, egy egyéves, némileg alkotmányos színezetű, de legalább is zajú interregnum után behoztak egy újabb rendszert, a mely lényegében azonos volt a régi provisoriummal és detinitivumma 1 , de alakjában még is más volt az. Ezt is elnevezték provisoriumnak. Végre 1867ben, a mikor Magyarország belpolitikai szervezete alkotmányos formákban végleg megállapíttatott, az ország összes kormányzatára és igazgatására nézve az összes" direet és indirect adó kezelésére nézve elfogadták, — fájdalom minden kritika nélkűf, — azon osztrák és önkényuralmi rendszert, a mely egy darabig első osztályú és rangú provisoriumként, azután első osztályú definitivumként, aztán másodosztályú provisoriumként Magyarország-ra ráerőszakoltatott. (Ügy van! a szélsőbalon.) Ls mid'ín kénytelen vagyok a t. bizottsági előadó úr előter& sztésének gyengeségeit meglátni, e gyengeségek lehető legnagyobbikának tartom, hogy midőn ez országban egyetlen egy ember sem meri kétségbe vonni, hogy az 1850-ki rendszer törvényellenesen, alkotmányellenesen nemzetünk kiirtására hozatott be: akkor az előadó úr az 'ó politikai tudományának elemei közé föl nem vette, hogy midőn e rendszert törvénytárunkban egész terjedelmében inartikulálni akarjuk, éles bír ilat tárgyává kell tennünk, hogy az, a mit a nemzet egyik halálos ellensége hozott egykor ide, nem rossz-e még ma is voltaképen? (Élénk helyeslés a szélsőbalon) Az előadó úrnak egyetlen gondolata sem volt, hogy éles bírálat alá vegye e rendszert a maga teljességében, hanem mert a kabinet egyik javaslata az, az előadó úr minden kritika nélkül elfogadta, egyrészt, mert törvényjavaslat, másrészt talán, mert e rendszer 1850-ből származik. (Úgy van! Úgy van ! Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Ha a papát felakasztották volna, hol volna Pulszky Guszti! (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: Főleg két okom van arra, hogy e javaslatot úgy a magam, mint elvtársaim nevében visszautasítsam. (Halljuk!) Bizonyos tekintetben én is abban a helyzetben vagyok, a melyben Horánszky t. képviselőtársam volt, hogy t, i. valahányszor belekaptam és valahány oldalról kaptam bele e javaslat tanulmányozásába: mindig a tárgyalási anyagnak oly irtózatos terjedelme nyílt meg előttem, hogy lehetetlennek tartottam az általános vita keretében akár egy, akár tizenegy beszédben mindazt előterjeszteni, a mit figyelembe venni és ajánlani szükséges volna. Azért lehetőleg arra törekedtem, hogy egy-két főbb elvre vonjam össze előterjesztésem anyagát. Ismétlem, két fődolog az, mely miatt a javaslatot el nem fogadom. Az egyik az a sajátságos, furcsa rendszer, melyet e törvényjavaslatban napidíj-osztály-rendszernek neveznek. Hogy magyar nyelven mikép hívják, nem tudom; magyar nyelven neve niucs. A másik pedig az a közigazgatási rendszer, melynek ez csak külső képe. Lehetőleg röviden törekszem ugyan előadni észrevételeimet, de e két dologról nemieket mégis el kell mondanom. (Halljuk!) Ez a napidíj-osztály rendszer ! Kérdeztem az előadó urat épen beszédje közepén, ;r mi lehet e napidíj-osztály-rendszernek ratioja? 0 erre megfelelni, — legalább úgy, hogy kielégített volna — nem tudott, Nagy figyelemmel kísértem Darányi t. képviselőtársam beszédét, valamint Salmen báróét is, hogy megtudjam : mi hát az oka annak, hogy ezt a rendszert behozzuk, mi a haszna, mi a szüksége? Sem okát, sem hasznát, sem szükségét senki meg nem (i magyarázta, legkevésbbé a t. előadó úr. 0 ugyanis csak két 48*
