Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

370 rá*« orsíágos •»** 18»8 helyeztessenek. (Helyeslés.) Ennek értelmében mondom ki a határozatot. Az elnökségnek több jelenteni valója nincs. Molnár Antal jegyző: Beőthy László, a mentelmi bizottság előadója! Beőthy László előadó: T. ház! Van sze­rencsém bemutatni a mentelmi bizottság jelentéseit Tisza István, Drakulics Pál, Sima Ferencz és Papp Elek képviselők mentelmi ügyében. Kérem a t. házat, méltóztassék e jelentéseket kinyomatni, szétosztatni s annak idején az osztályok mellő­zésével napirendre kitűzni. Bemutatom továbbá a bizottság tárgyalá­sáról felvett jegyzőkönyvet a levéltárban leendő elhelyezés végett, Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy e jelentések kinyomatván, szétosztatásának s an­nak idején napirendre tűzessenek. (Helyeslés.) A napirend előtt Helfy Ignácz képviselő úr kíván szólni hivatkozással a házszabályok 154. szakaszára. Helfy Ignácz: T. ház! Nem a tegnapi, hanem egy másik különös eset kényszerít engem arra, hogy a t. ház engedelmét rövid nyilat­kozat megtételére kikérjem. Történt ugyanis az, hogy a főrendiház tegnapi ülésén, annak egyik érdemes tagja a következő rövid nyilatkozatot tette: kénytelen felszólalni, »mert f. é. január 11-én a képviselőházban a nagyméltóságú fő­rendiház ellen igen sértő kifejezést használt egy képviselő. Én nem szólaltam volna fel, ha a képviselőház elnöke az illető képviselőt rendre utasította volna, (Mozgás és zaj a szélső balol­dalon.) vagy a jelen volt ministerek közül valaki a kifejezést helytelennek nyilvánította volna; minthogy azonban ez nem történt meg, azt hi­szem, kötelességet teljesítek, h méltóságos főrendeket felhívom, hogy az ilyen insinuatiot utasítsák vissza és nyilvánítsák ki, hogy a mél­tóságos főrendek hazafiságot senkitől tanulni nem fognak.« Erre a nyilatkozatra a törvényhozás másik házának igen t. elnöke a következőket felelte: »Habár nem volt szokásban az, hogy a képviselőházban mondottak itt bírálat, vagy dis­cussio tárgyává tétessenek, mégis, tekintve azt, hogy a méltóságos főrendi tag úr előadása sze­rint a főrendiház a képviselőházban érzékenyen megsértetett, nem láttam magamat hívatottnak az alkalommal arra, hogy a szónokot félbe­szakítsam.* Az igen t. elnök úrnak ezen enuntiatioja által az illető főrendiházi tag úrnak nyilatkozata, mintegy az egész főrendiház nyilatkozatává vált. Miután, t. ház, az itt említett illető képviselő én vagyok, és miután semmik épen sem érzem magamat hivatva arra, hogy magamon hagyjam száradni azt a vádat, mintha én képes volnék , február 8-án, azerdäii, sérteni a törvényhozásnak egyik részét, vagy mintha én egyáltalán akkor olyat mondtam volna, a mi elnökünk részéről rendreutasítást, vagy minister részéről figyelmeztetést érdemelt volna, kötelességemnek tartom röviden reetificálni ezt a tegnapi nyilatkozatot. A múlt hó tizenegyedikén szó volt a par­lamenti reformról, — Ugron Gábor t. barátom hozta szóba. Én megragadva azon alkalmat, egy rövid mondattal azt jeleztem, hogyha a jelen­legi kormány csakugyan nagy, liberális refor­mokat akar keresztülvinni, azon kell kezdenie, hogy reformálja a főrendiházat, (Általános helyes­lés.) mert mai alakulásában arra képes nem lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Beszédem közben Vajay t. képviselőtársam félbeszakított, mond­ván, hogy a főrendiház, a mikor kell, tud ac­tiot kifejteni. Erre igenis azt mondottam: »el­hiszem, hogy tud actiot kifejteni, a kérdés csak az, hogy mikor és minő actiot*. Hozzátettem, hogy hihetőleg Vajay t. képviselő ár szerint akkor áll elő actionak szüksége, a mikor a képviselőháznak valamely szabadelvű vagy hala­dási tényét kell megakasztani. Tehát én haza­fiságról nem beszéltein; nem jutott eszembe, és nem jut eszembe ma sem, hogy a főrendiház bármely tagjának hazafiságát kétségbe vonjam. De midőn ezt készséggel kijelentem, egyúttal kijelentem azt is, (Halljuk! Halljuk!) hogy nem engedhetem meg bárkinek is, hogy kétségbe­vonja a képviselőháznak, vagy a képviselőház bármely tagjának azon jogát, hogy a főrendi­házról bármikor, (Általános élénk helyeslés.) és bármily irányban kritikát mondjon. (Általános helyeslés) Van a törvényhozásnak egy harmadik fae­tora, ő Felsége a király, a kiről minden alkot­mányban meg van írva, hogy személye szent és sérthetetlen; de azért a királyságról és koroná­ról, mint intézményről, mindig szabadon nyilat­kozhatunk és nyilatkozunk. Egyébiránt őszinte örömmel tudomásul veszem, hogy a főrendiház sértésnek veszi, ha őt szabadelvű ti enséggel vá­dolják. (Helyeslés.) Reményt merítek ebből, hogy jövőre a törvényhozás mindkét factora haladni fog a főczél felé, hogy Magyarország necsak független, hanem igazán, teljesen szabadelvű or­szág lesz. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső bal­oldalon.) Elnök: T. ház! A napirend előtt most tett felszólalás sem tanácskozás sem határozathozatal tárgyát nem képezhetvén, méltóztatnak megen­gedni, hogy tovább menjünk. (Helyeslés.) Fel fog olvastatni az indítvány- és interpellatios könyv. Molnár Antal jegyző: Tisztelettel jelen­tem a háznak, hogy az indítványok könyvében újabb bejegyzés nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom