Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-154

370 rá*« orsíágos •»** 18»8 helyeztessenek. (Helyeslés.) Ennek értelmében mondom ki a határozatot. Az elnökségnek több jelenteni valója nincs. Molnár Antal jegyző: Beőthy László, a mentelmi bizottság előadója! Beőthy László előadó: T. ház! Van szerencsém bemutatni a mentelmi bizottság jelentéseit Tisza István, Drakulics Pál, Sima Ferencz és Papp Elek képviselők mentelmi ügyében. Kérem a t. házat, méltóztassék e jelentéseket kinyomatni, szétosztatni s annak idején az osztályok mellőzésével napirendre kitűzni. Bemutatom továbbá a bizottság tárgyalásáról felvett jegyzőkönyvet a levéltárban leendő elhelyezés végett, Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy e jelentések kinyomatván, szétosztatásának s annak idején napirendre tűzessenek. (Helyeslés.) A napirend előtt Helfy Ignácz képviselő úr kíván szólni hivatkozással a házszabályok 154. szakaszára. Helfy Ignácz: T. ház! Nem a tegnapi, hanem egy másik különös eset kényszerít engem arra, hogy a t. ház engedelmét rövid nyilatkozat megtételére kikérjem. Történt ugyanis az, hogy a főrendiház tegnapi ülésén, annak egyik érdemes tagja a következő rövid nyilatkozatot tette: kénytelen felszólalni, »mert f. é. január 11-én a képviselőházban a nagyméltóságú főrendiház ellen igen sértő kifejezést használt egy képviselő. Én nem szólaltam volna fel, ha a képviselőház elnöke az illető képviselőt rendre utasította volna, (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) vagy a jelen volt ministerek közül valaki a kifejezést helytelennek nyilvánította volna; minthogy azonban ez nem történt meg, azt hiszem, kötelességet teljesítek, h méltóságos főrendeket felhívom, hogy az ilyen insinuatiot utasítsák vissza és nyilvánítsák ki, hogy a méltóságos főrendek hazafiságot senkitől tanulni nem fognak.« Erre a nyilatkozatra a törvényhozás másik házának igen t. elnöke a következőket felelte: »Habár nem volt szokásban az, hogy a képviselőházban mondottak itt bírálat, vagy discussio tárgyává tétessenek, mégis, tekintve azt, hogy a méltóságos főrendi tag úr előadása szerint a főrendiház a képviselőházban érzékenyen megsértetett, nem láttam magamat hívatottnak az alkalommal arra, hogy a szónokot félbeszakítsam.* Az igen t. elnök úrnak ezen enuntiatioja által az illető főrendiházi tag úrnak nyilatkozata, mintegy az egész főrendiház nyilatkozatává vált. Miután, t. ház, az itt említett illető képviselő én vagyok, és miután semmik épen sem érzem magamat hivatva arra, hogy magamon hagyjam száradni azt a vádat, mintha én képes volnék , február 8-án, azerdäii, sérteni a törvényhozásnak egyik részét, vagy mintha én egyáltalán akkor olyat mondtam volna, a mi elnökünk részéről rendreutasítást, vagy minister részéről figyelmeztetést érdemelt volna, kötelességemnek tartom röviden reetificálni ezt a tegnapi nyilatkozatot. A múlt hó tizenegyedikén szó volt a parlamenti reformról, — Ugron Gábor t. barátom hozta szóba. Én megragadva azon alkalmat, egy rövid mondattal azt jeleztem, hogyha a jelenlegi kormány csakugyan nagy, liberális reformokat akar keresztülvinni, azon kell kezdenie, hogy reformálja a főrendiházat, (Általános helyeslés.) mert mai alakulásában arra képes nem lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Beszédem közben Vajay t. képviselőtársam félbeszakított, mondván, hogy a főrendiház, a mikor kell, tud actiot kifejteni. Erre igenis azt mondottam: »elhiszem, hogy tud actiot kifejteni, a kérdés csak az, hogy mikor és minő actiot*. Hozzátettem, hogy hihetőleg Vajay t. képviselő ár szerint akkor áll elő actionak szüksége, a mikor a képviselőháznak valamely szabadelvű vagy haladási tényét kell megakasztani. Tehát én hazafiságról nem beszéltein; nem jutott eszembe, és nem jut eszembe ma sem, hogy a főrendiház bármely tagjának hazafiságát kétségbe vonjam. De midőn ezt készséggel kijelentem, egyúttal kijelentem azt is, (Halljuk! Halljuk!) hogy nem engedhetem meg bárkinek is, hogy kétségbevonja a képviselőháznak, vagy a képviselőház bármely tagjának azon jogát, hogy a főrendiházról bármikor, (Általános élénk helyeslés.) és bármily irányban kritikát mondjon. (Általános helyeslés) Van a törvényhozásnak egy harmadik faetora, ő Felsége a király, a kiről minden alkotmányban meg van írva, hogy személye szent és sérthetetlen; de azért a királyságról és koronáról, mint intézményről, mindig szabadon nyilatkozhatunk és nyilatkozunk. Egyébiránt őszinte örömmel tudomásul veszem, hogy a főrendiház sértésnek veszi, ha őt szabadelvű ti enséggel vádolják. (Helyeslés.) Reményt merítek ebből, hogy jövőre a törvényhozás mindkét factora haladni fog a főczél felé, hogy Magyarország necsak független, hanem igazán, teljesen szabadelvű ország lesz. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A napirend előtt most tett felszólalás sem tanácskozás sem határozathozatal tárgyát nem képezhetvén, méltóztatnak megengedni, hogy tovább menjünk. (Helyeslés.) Fel fog olvastatni az indítvány- és interpellatios könyv. Molnár Antal jegyző: Tisztelettel jelentem a háznak, hogy az indítványok könyvében újabb bejegyzés nincs.