Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-153
850 158. mtftgm ülés 189*. február ?.én, teádé*. Kétséget nem szenvedhet, bogy ha hazánkban törvényhozás útján vagy más úton valamely czélszerű intézkedést akarunk tenni, nem más országok, nem a külföld viszonyai és intézményei lehetnek mérvadók, s nem is volna helyes fejlettebb, előbbrehal adott országoknak intézményeit a mi eltérő ^iszonyainkba egyszerűen átültetni. He azért mégis hasznos ismerni más országok állapotait is. Ausztriában már 1873-ban lettek utoljára szabályozva az államtisztviselők illetményei, még pedig sok tekintetben nagyobb összegekkel, mint minőket a törvényjavaslat a magyar államtisztviselőknek kíván nyújtani. 500 frtos tisztviselői fizetések ottan nem léteznek, 800 frt fizetés, minőt a törvényjavaslat csak a X. díjosztálynak akar engedélyezni, ott már a legalsóid) rangosztályban jár. Még is el van ismerve, hogy az ottani illetmények, első sorban a legkisebbek, a fejlődött viszonyoknak, a fokozott drágaság mellett többé nem felelnek meg. Ott is szólnak az alsóbb rangú tisztviselőknek tűrhetetlenné vált helyzetéről. Ujabb időben több államban, nevezetesen Németországban és Olaszországban, igen jelentékeny összegek fordíttattak az államtisztviselők, nevezetesen az alsóbb rangúak illetményeinek javítására. A német birodalmi gyűlés és a porosz országgyűlés nevezetesen 1891. évben nagy összegeket szavaztak meg e czélra. A porosz országgyűlés IS millió márkát, a német birodalmi gyűlés a követelt 20 millió márkának igen jelentékeny részét. Ki lett jelentve, hogy egyelőre csak azoknak az illetményeknek felemelése eszközölhető, a melyek erre legsürgősebben szorulnak. Nem akarok itt azzal foglalkozni, hogy milyen illetmények voltak azok, a melyeknek felemelése legsürgősebbnek tekintetett, hogy mennyivel baladták meg még 1891. előtt a legalsóbb rangú tisztviselők illetményei azokat, melyeket nálunk a teljes középiskolai tanulmányokat igénylő csoportban a tisztviselők legnagyobb része hosszú szolgálati idő vége felé elérhet. Ezzel több fontos indokból most foglalkozni nem akarok, hisz eltérnek sok tekintetben a mieinktől a szerencsésebb nyngoti kulturállamok viszonyai. (Bálijuk! Halljuk!) A mit ottan követ élnek már előre az államtisztviselőktől, azt mi még sok ideig nem követelhetjük, s már ennélfogva nem fizethetünk hasonló mérvben megszabott fizetéseket. Az a kívánság azonban véleményem szerint csakugyan indokolt, hogy ha rosszul fizetett tisztviselőinknek illetményeit a mi viszonyainknak kellőleg megfelelő mérvben most még felemelni nem bírjuk, legalább a már nálunk is elavult 500 frtos fizetéseket szüntessük meg mielőbb egészen, s ne rendszeresítsünk új 500 forintos állomásokat. A leghatalmasabb érv, mely a mellett küzdött, hogy ilyen szerény fizetések is rendszeresíttessenek és fentartassanak, kétségen kivtíl az, hogy ilyen fizetések mellett is kapunk tisztviselőket. Tény, hogy kapunk, de főfontosságú az, hogy milyen tisztviselőket kapunk 1 Azok a tisztviselők, kik nálunk a legkisebb fizetést húzzák, nagyobbrészt körülbelül azt a szolgálatot végzik, mit saját szakmájukban magasabb rangú, jobban fizetett kartársaik végeznek. Adjuk meg mielőbb nevezetesen az I. folyamodása bíróságok és az ügyészségek oly nagy számú 500 frtos írnokai legalább nagyobb részének az új rendszer szerint járó, valamivel magasabb, de még mindig elég szerény fizetéseket. De ha a legalsóbb állomásokon működő tisztviselők helyzete a törvényjavaslat rendszerének keretén belül javítva is lesz, talán megkívánja a méltányosság, talán a szolgálat érdeke is, hogy részökre az előléptetés ne maradjon oly mérvben elzárva, mint jelenleg, hogy azoknak a magasabb állomásoknak száma, melyeknek teendőit az alsóbb rangú tisztviselők gyakran már most is végzik, a viszonyokhoz képest lehetőleg szaporíttassanak. Ha pedig előfordul, hogy egy már sok éven át kifogástalanul szolgáló rendesen családos tisztviselő állomásának legmagasabb fizetési fokozatát elérte, s tíz évig elő nem léptettetik, 9 ha valamely jól fizetett rangosztályba nem tartozik, nyújtsuk neki ugyanazokat a kedvezményeket, melyeket a törvényjavaslat 7. §-a a ministerelnökség, az ő Felsége személye körüli és a horvát-szlavon-dalmát u;inisteriumok körében alkalmazott, a VII—XI. rangosztályokba tartozó tisztviselőknek ugyanilyen körülmények közt engedélyez, adjunk neki fizetési pótlékot. (Bokros-,- Elek alelnök elfoglalja az elnöki széket.) Személyi vagy működési pótlékokat a törvényjavaslat által tervezett rendszeres, általános illetményeken feíűl nagyon indokoltaknak vélnék oly esetekben is, oly szakokra nézve is, melyekben a tisztviselő rendkívül fáradságos, és talán nagyobb felelősséggel m járó szolgálatokat tesz, például a posta- és távirdai hivataloknál. (Helyeslés.) Hisz ezt az elvet a mostani reodsüer is ismeri és alkalmazza, aránylag igen jól fizetett tisztviselői állomásoknál, a királyi ügyészeknél és vizsgáló bíróknál, sőt a törvényjavaslat életbe kíván léptetni ilyen működési pótlékokat oly tisztviselői állomások számára, melyek az összes magyar tisztviselői állomások közt aránylag a legjobban vannak fizetve a. hasonlíthatatlanul legfényesebb előléptetési kilátás mellett: a Budapesten működő bírósági és ügyészi személyzet részére.
