Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-153

346 lS8. országos ülés 1808, február ?-éu, kedden. hatósági alkalmazottaknál pedig Szintén arra történik hivatkozás, hogy fizetéseiket végleg szabályozni nem lehetett, inert sok nehézség állt ennek útjában, különben is rövid idő alatt be fognak hozatni a különféle reformok, tehát ne hagyjuk meg őket a mostani fizetési rangosztályokban, hanem javítsuk fizetésüket. De volt még egy harmadik szempont is, mely abban állt, hogy a megyéknél első sorban a kisebb fizetésű tisztviselők illetményeit kell szabályozni, a nagyobb fizetésű tisztviselők kapjíinak kévéseimet; az állami alkalmazottaknál is az lett volna az egyik czél, hogy első sorban a kisebb tisztviselők részesüljenek javításban, de azt találjuk, hogy vagy semmi, vagy csak igen csekély javításban részesülnek, míg ellenben a magasabb tisztviselők, a kiknek jelenlegi fizetése is meglehetős arányos volt, aránylag és megint csak nagyobb fizetés javításban fognának részesülni. Miután én e törvényjavaslatnak kiindulási pontját elhibázottnak tartom; miután azt találom, hogy a javaslat intézkedései nemcsak az osztó igazság, hanem még a méltányosság követelményeit sem elégítik ki és miután; azt találom, hogy hiba volt ugyanazon állam alkalmazottjait két osztályba sorozni, s csak az egyiknek illetményeit szabályozni, mert mint a ministerelnök úr mondotta, nem is annyira a javítás, mint csak a szabályozás volt a czél, de ha már az egyiknek fizetését javította, hát méltányos lett volna, ha már a többiek illetményeit nem akarta szabályozni, legalább javította volna aránylag azokét is, s miután mind e szempontokat e törvényjavaslatban kellőleg megóva nem látom: a javaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző: B. Salmen Jenő! B. Salmen Jenő: T. ház! A törvényjavaslatot, mely hívatva van az oly fontos feladattal megbízott államtisztviselők oly nagyrészt mostoha anyagi helyzetét javítani, égető' b íjait legalább enyhíteni, örömmel üdvözlöm, (Helyeslés jobb felöl.) annálinkább, mivel a közigazgatás és igazságszolgáltatás, — melyeknek minősége oly nagy befolyással van az állampolgárok jólétére. az állam fejlődésére, melyeknek szerepe főleg hazánkban oly fontos, — a közigazgatás és igazságszolgáltatás is szenved az által, ha anyagi gondok bénítják a tisztviselők működését és ha képzett fiatal erők attól elriasztatnak, hogy az állam szolgálatába lépjenek. A törvényjavaslat ugyan nem fogja kielégíteni az állami tisztviselők legnagyobb részének jogosult igényeit, azonban kezdetét látom olyan actionak, melynek végezélja, magának az államnak fontos érdekében oly illetményekkel látni el az állami tisztviselőket, melyek a törvény és a. dolog természete által követelt képzettségöknek, a reájok bízott teendők fontosságának, valamint társadalmi, állásuknak megfelelnek. Örvendetes tény az, hogy most általánosabb az érdeklődés az állami tisztviselők, az állam e fontos ügye iránt, mint még ezelőtt egy néhány évvel volt, midőn e t. házban a budapesti tisztviselő-egyleteknek arra vonatkozó kérvénye mellett szót emeltem, örvendetesnek tartom azt is, hogy a törvényjavaslat a kérvényuyel tett, alaposan átgondolt, részletes javaslatoknak jó részét elfogadta, hogy a tisztviselők helyzetén nemcsak segíteni kíván, hanem egyszersmind az illetmények és a rangviszonyok körül most fenforgó rendszertelenség helyébe egyöntetű rendszert ahhoz hasonló módon kíván életbeléptetni, minőt a tisztviselő-egyletek részletes munkálata javasolt. A törvényjavaslat indokolása azt az elvet is elfogadta, melyet a budapesti tisztviselő-egyletek kérvénye szintén ajánlott, hogy t. i. nem annyira a jobbára fiatal emberek által elfoglalt kezdő állások illetményei szorulnak javításra, mint azok az állások, me'yeken inkább idősebb, rendesen családos tisztviselők működnek. A törvényjavaslat főelveit helyeseknek tar tom, de hogy milyen nehéz ily nagyterjedelmű, oly különböző nem épen egyszerű, gondos tanulmányozást igénylő viszonyokra terjedő téren helyes elveknek alkalmazása, ezt bizonyítja a szőnyegen levő törvényjavaslat is, melynek az elfogadott egyöntetű rendszer és jó szándéka daczára még sem sikerűit egészen méltányos arányban osztani a kedvezményeket a különböző rangú és szakmájú tisztviselők közt. Hogy az államtisztviselők illetményei körűi fenforgó viszonyokat lehető helyesen megbíráljuk, a tisztviselőket azon elméleti képzettségre nézve, melyet a törvény, az általuk teljesítendő szolgálat fontosságához képest már előre megkíván, három csoportba oszthatjuk. (Halljuk! Halljuk !) Az első csoportba sorozandók azok az állomások, melyeket csak egyetemet vagy hasonrangú akadémiai tanulmányokat végzett egyének nyerhetnek el. Ide tartoznak a ministeriumokban a fogalmazási szakban alkalmazott tisztviselők és egyáltalában azok a tisztviselők, kik közigazgatási hatóságoknál akár mint főnökök akár mint osztályvezetők, előadók vagy beosztott tisztviselők az úgynevezett fogalmazási szakban részt vesznek a közia-azffatás vezetésében. Ide tartoznak továbbá a bJrák, kir. ügyészek s azoknak jog végzett segédszemélyzete, valamint a kataszteri, építészeti é< más műszaki tisztviselők, végű! olyan tisztviselők, kiknek hivatalos feladata tudományos jelleggel bír. A második csoport olyan állomásokból áll, melyek elnyerésére végzett középiskolai vagy