Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-152
1SS. orsírtgos ülés 1898. február 6-án, hétfőn. 339 Ezeukivül a pénzügyőrségi szolgálatnál napi tíz krajezárral való emelkedés folytán 166.000 forint további költség származott; továbbá azon pótlékok szempontjából, a melyek a fővárosban olyanok rés/.ére fognak fizettetni, a kikre a jelen törvény hatálya ki nem terjed, de a kiket nem leket rosszabb helyzetben hagyni, mint a melybe ezen törvény határozata előtt jutottak, még 10.000 frt újabb emelkedés keletkezett; továbbá lakbérpótlékokban 80.000 frt az emelkedés. A Budapesten alkalmazott és 500 — 600 frttal javadalmazott tisztviselők állandó lakbérpótléka 20.000 frt emelkedést mutat. Ezen két pont azért bír rendkívüli fontossággal, mert összefüggésben áll azon minimum kérdésével, mely szerint a pénzügyi bizottság gondoskodott, hogy senkinek illetményei ezen törvényjavaslat alapján meg ne rövidíttessenek, hogy ott, a hol ez múlhatlanúl szükségesnek, kikerűlhetlennek mutatkozott, a fizetési fokozatok megállapítása alkalmával ne legyen különbség a lakbérpótlékoknál és hogy Budapesten az itteni körülményeket tekintve, legalább 900 frttal bírjon minden tisztviselő. Ezt az intézkedést is elfogadta a pénzügyi bizottság; valamint elfogadta azt is, hogy itt a lakbérpótlékok 500 frt fizetésű tisztviselőnél egész 400 frtig, házas, nős, családos tisztviselőknél 500 frtig emelkedjenek, úgy hogy Budapesten a fizetési minimum ezentúl 900 —1000 frt legyen A curiai bírák és ezen jelleggel felruházott tisztviselők magasabb lakpénze 2000 frt többletet idéz elő, az 1893. évi költségvetésbe fölvett új személyzet többköltsége összesen 30.000 frtot, tehát azon többlet, a mely a jelen törvény által a költségvetésre rárovatik, 2,946.000 frfcra rúg. Ha már most levonjuk ebből még az előálló intercalnrét, de másrészt hozzáadjuk a megyei dotatiok emelésére szánt összeget, akkor 3,240.000 frt az az összeg, melyet a jelen törvényjavaslat elfogadása költségvetési többletül eredményez, (Helyeslés jobb felől.) és azon tíz éven keresztül, a meddig ezen törvényjavaslat életbe lép, ez még szaporodni fog további, közel 900.000 frt többlettel, úgy hogy magának ezen törvénynek financiális eredménye körülbelül 4,100.000 frtra ni,?, oly összegre, a mely költségvetésünk keretében mindenesetre eléri azon határokat, a meddig egyáltalán állami háztartásunk biztonságának megingása nélkül elmennünk szabad. (Helyeslés jobb felől.) Midőn e tekintetet a t. képviselőház figyelmébe ajánlón, ebből kifolyólag kérnem kell a t. házat, hogy azon kérvények megítélésénél, azon igények mérlegelésénél, a melyek e törvényjavaslat tárgyalása folyamán különböző oldalakról múlhatatlanul jelentkezni fognak, soha szem elő! téveszteni ne méltóztassék az államháztartás egyensúlyát, az állam pénzügyi helyzetét, (Helyeslés jobb felöl.) azon terheket, a melyek egyáltalán az adófizetőkre hárulnak. És ezért, bár fájó szívvel, — mert gyakran fáj az embernek, oly igényeket megtag, dni, a melyeknek belső jogosságát elismerni kénytelen, — de ki kell jelentenem, t. ház, hogy a pénzügyi bizottság nevében részemről nem volnék képes bárminő további emeléshez hozzájárulni, és kérnem kell a t. házat, hogy azon nagy czél szempontjából, hogy itt valóban egy, — hogy úgy mondjam, — a társadalmi igazság érdekében történő kiegyenlítés eszközöltetik, azon rendkívül számos tekintet szempontjából, a melyet gondosan, aprólékosan és lelkiismeretesen mérlegeltünk: mindezen tekintetek szealpontjából, a melyek nem egy pártéi, hanem a melyeknek minden kormányra és minden pártra vonatkozólag szükségkép ugyanazoknak kellene, hogy legyenek, méltóztassék e törvényjavaslatot úgy a mint van, -változtatás nélkül elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől.) Molnár Antal jegyző: Gróf Csáky Kálmán! Gr. Csáky Kálmán jegyző: Örömmel üdvözlöm az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mert habár csekély részben is, de mégis némileg segít a tisztviselők anyagi állapotán. De egy megjegyzést mégis tennem kell. A mennyire igaz az, liogy nyelvében él a nemzet, oly igaz az is, hogy az iskolában él a nemzetnek jövője, és ha nekünk magyaroknak okunk van valakit dédelgetni, okunk van valakit erkölcsileg és anyagilag támogatni és emelni, úgy ez mindenesetre a tanári kar. Ok azok, kik a fiatal emberbe a hazafiúi szeretet első csíráját oltják, ők azok, a kik a magyar kultúrának, a magyar eszme terjesztésének zászlóvivői, oly nagy müvet müveinek ők, melyért mindenesetre megérdemlik, hogy erkölcsileg támogassuk. Ha valaki talán azt hiszi, hogy a tanárok vidéken oly igen olcsón élnek, az nézetem szerint igen nagy tévedésben van, mert a tanárok a vidéki kisebb városokban a társadalom azon kis csoportjához tartoznak, a mely a társadalmi és szellemi életnek minden terheit viselni tartozik, legyen az bármicsoda; (Halljuk! Halljuk!) tudományos egyletek, Eötvös-, Széchenyi-körökben való részvétel, adakozások, magyar színház támogatása a társadalom vállaira nehezedett; ezen társadalomhoz a kisebb városokban a tanárok tartoznak első sorban; ezek pedig oly kiadások, melyek egy esztendőben nagyon sokat tesznek ki. Ezért igen szükséges volna az is, hogy anyagilag támogassuk, de ha már pénzügyi viszonyainknál fogva anyagilag nem támogathatjuk, emeljük legalább erkölcsileg egy magasabb piedestalra, a melyet működésük által megérdemelnek, így tehát azon kérésem volna a t. ministor iirhoz, hogy ha lehetséges, méltóztassék 43*
