Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-152
§<jQ 13*. orsAftgos Més 1898. február «-*», hétffa. már az idő rövidségénél fogva is hozzájárulok az országos és nemzeti kiállítás rendezésének tervéhez. E törvényjavaslat kapcsán több rendbeli terv merült fel a magyar nemzet honfoglalása ezredéves emlékének megünneplésére nézve. Rendkívüli idő egy ezredév, különösen egy oly nemzetre nézve, a mely a népvándorlás utolsó gyürfizetével jött be Európa közepébe és hódította meg hazáját. Ha végigtekintünk a népvándorlás összes népein, azt tapasztaljuk, hogy a mint északról jöttek és délfelé haladtak, egytőlegyik mind elvesztették nemzeti voltukat és mindazon országok és birodalmak népeivel olvadtak össze, mely országokat és területeket ők meghódítani jöttek, a hódítók a meghódítottak által beolvasztattak és átalakíttattak. A népvándorlás népei köztit egyetlenegy sem tartotta meg nemzetiségét és fajjellegét, csak a magyar, a mely rokon nélkül foglalta el e hazát, de megtartotta nemzetiségét s azt a földet, a melyen államot alkotott. Midőn ezer évi létünkre rámutatunk, ezt büszkeséggel tehetjük, mert népünk egyéni erői és egyéniségének fentartó elemei egyetlen egy nép kebelében sem nyilvánultak oly hatalmasan, mint a magyar nemzetben. De őseink, ha fegyverrel hódították is meg e hazát, mi azt csak kultúrával, eivilisatioval és a szabadság által tarthatjuk meg. (Helyeslés a szélsőbalon.) Tévedés azt hinni, hogy őseink e hazát csak a fegyver hatalmával hódították meg, mert ők műveltségük erejével és hatalmával hódították meg, meg is tartották s ki is építették, mert bárki vizsgálja meg a magyarok bejövetelének idejében a népek történetét, meg fog győződni, hogy az a maroknyi hadsereg, a mely a beköltöző magyar nemzetet alkotá, ez országot meg nem hódította volna s Európát másfél évtizeden keresztül félelemben nem tarthatta volna, ha fegyveres erején kívül, a műveltség magasabb fokával a nemzetekre súlyossá nem tudta volna tenni fegyverét. Ha valaki megvizsgálja a hadviselésének módjait, a mint azt Constantinus Porfürogenita görög taktikai író leírta, meggyőződhetik, hogy nemcsak a hadvezérek bírtak más hadvezérekkel szemben rendkívüli intelligentiával, de a hadszervezet és a hadviselési mód az egyéni értelmiségre s az önálló cselekvési képességre volt fektetve. Ez egyéni cselekvési képesség s hadviselési mód csak akkor volt lehetséges, ha oly nép folytatott a szabályok szerint háborút, a mely nép magas intelligentiával, magas műveltséggel bírt. (Úgy van! bal felől.) Ez a műveltség adta meg az erőt, adta meg a hatalmat, a fegyver csak megszerezte hozzá a jogot, hogy ez országot, ezt a darab földet a melyen állunk, Magyarországnak hívják. Ha végig tekintünk a magyaí parasztságon, mit tapasztalunk? (Halljuk! Halljuk!) A civilisált népek között egyetlen népnek sincsen olyan értelmes parasztsága, mint a magyarnak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mit mutat ez? Nem a clima adja meg az intelligentiát, az adhat a testi fejlődésben sajátságokat, az értelmiséget esak munkásság, szellemi és értelmi tevékenység által lehet kifejleszteni. A magyar parasztság ezen magas intelligentiájával ezen ezredév alatt — reá nézve gyakran oly kedvezőtlen viszonyok között — nem emelkedhetett volna fel r Európa többi népei felé, ha már akkor, mikor Ázsiából kijött, nem birt volna sokkal magasabb értelmiséggel, mint bírtak akkor Európának többi népei. (Igaz! Úgy van!) Ezért, t. ház, a mint őseink fegyverrel szerezték meg az országot, de a szabadság és kultúra által tartották meg és alkották meg az államot: xígy az ezredéves megünneplésnek sem szabad a kultúrai tényezőket figyelmen kívül hagyni. (Igaz! Úgy van! bal felő.) S ha valamivel ezt az ezredéves ünnepet örökre tiszteltté tudjuk tenni: által történhetik meg, ha nemcsak külső fényre, külső ragyogásra, hanem a belső tartalomra is ügyelünk, és nem csak azt kívánjuk, hogy a külföd szemében emelkedjék fel a magyaroknak ezredéves múltja, hanem hogy népünknek öntudatába és önérzetébe is átmenjen. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Mit érnek azon ünnepségek, melyek szobrokat emelnek, a melyek pazar fényű palotákat alkotnak, ha ugyanakkor azon ünnepségek rendezésénél, nem emlékezünk meg kellőképen a népről? (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ha mi azt akarjuk, hogy ezen ezredéves ünnepnek emléke korszakalkotó legyen, akkor azt kell, hogy akarjuk, hogy a népnek a jogai megszaporíttassnnak, hogy a népnek jutott jogok által a nép gyermekeinek szívében a háládatosság érzete felkeltessék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A képviselő választási jogot szélesebb körökre ki kell terjeszteni. (Úgy van! a baloldalon.) Emlékűi és ajándékul a magyar népnek ezt kell hozni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De nem elég csak jogot adni a népnek; megélhetést, földet is kell neki nyújtani, mert hasztalan dicsekedünk mi ezredéves fen maradásunkkal, hasztalan fénylünk mi abban, hogy máiezredéve, hogy mi a hazát elfoglaltak, ha ini tapasztaljuk, a mit az utolsó évtizedek keseríí gyümölcseként kell, hogy tapasztalunkk, hogy t ez a nép kénytelen a haza földjéről távozni, és idegen országba kivándorolni, hogy megélhessen. Telepítési törvényt kell alkotni, egy telepítési bankot alapítani; e banknak adjon az ország egy biztosítéki alapot, hogy az nagyobb földbirtokokat megvásárolva, 10—20 holdas részletekben a nép között feloszsza részletfizetésre, hogy ekként
