Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.
Ülésnapok - 1892-151
306 161. orsiáfw filéc 1898, febnár i-óu, szombaton. melyet Eötvös Károly t. képviselő úrnak különleges pártállása tesz indokolttá, hogy t. i. ez az ezredéves ünnepély a magyar állam teljes függetlenségének és önállóságának ünnepe legyen, —• (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mondom, ettői az egy ponttól eltekintve, melynek elfogadását nagyon természetesen politikai pártállásom és teljes meggyőződésem teszi lehetetlenné, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) azt hiszem, nagy differentiák köztünk nem fognak lenni. Mégis azon elveket és szempontokat kívánom felemlíteni, a melyek, nézetem szerint az ezredéves ünnepély megülésénél kell, hogy bennünket vezessen. (Folytonos zaj bal felöl. Halljuk! Halljuk !) Gr. Károlyi Gábor: Rosszabb, mint Tisza ! (Nagy zaj jobb felől.) Wekerle Sándor ministerelnök: Mi nemcsak azt akarjuk, t. ház, hogy kegyeletes megünneplés legyen az ezredéves ünnepély ; mi sokkal többet akarunk, azt akarjuk, hogy ezredéves történelmünk minden nevezetesebb momentuma kifejezésre jusson, (Helyeslés jobb felöl.) hogy újra átérezzük mindannyian e történelmi múlt nevezetesebb momentumait, (Helyeslés jobb felől.) és ez által újabb tápot adjunk a nemzeti öntudatnak. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A másik tekintet, t. ház, a melyet követnünk kell, az, hogy nemzetünk egész ereje fel legyen tüntetve ezen ünnepélyen, fel legyen tüntetve köz- és társadalmi életünk, művészi alkotásaink és törekvéseink, tudományunk és irodalmunk, szóval a nemzeti élet egésze; mert csak ez az egész alkalmas arra, hogy más népeknek a rokonszenvét legyünk képesek felkelteni; egyedül ez alkalmas arra, hogy az ünnepély valóban a nemzeti megszilárdulás ünnepe legyen: egyedül ez alkalmas arra, hogy Európa népei előtt missionkra való hívatottságunkat bemutassuk. (Helyeslés jobb felöl.) A harmadik szempont, a melyet érvényesítenünk kell, az, hogy ez az ünnep a jövőre is kihasson és épen azért mi nem látványosságokra, hanem maradandó alkotásokra kívánjuk a súlyt fektetni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Végűi a negyedik szempont az, hogy ez nem a kormánynak, — a mitől, úgy látszik, némelyek tartanak, — nem egy pártnak, nem egy osztálynak, nem is egy helynek ünnepe lesz, hanem minden pártnak, az egész országnak, és az egész nemzetnek ünnepe. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És épen azért kérnem kell a t, házat, épen azért kérnem kell a t. képviselő urakat, hogy annak a nemzeti múltnak, annak a, nemzeti dicsőségnek egyes jelesebb momentumait, alakjait, ne úgy tüntessék fel, mintha azokat csak egy párt lenne jogosítva megünnepelni ; (Hosszantartó zaj a szélső baloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) az nemcsak önöké, hanem édes mindnyájunké, (Úgy van! a jobbóldalon) és a ki ez ezredéves ünnepnek méltó megülését akarja kezdeményezni, az jól teszi, ha ily históriai tényeket nem igyekszik úgy feltüntetni, mintha azoknak folytatását, a magyar nemzeti életben való kifejezését csak egy párt lenne jogosítva ünnepelni, hanem; talán helyesen cselekszik, hogyha azt mindnyájunk által akarja inegünnepeltetni. (Zaj bal felül. Élénk helyeslés jobb felöl.) Thaly Kálmán: Szépen kezdik! Majd mi, magyar párt, maradunk ki belőle! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök: Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam ez alkalommal megemlékezett egy nyilatkozatomról, melyet én egy másik felszólalásom során itt tettem, midőn a helyes, a sikerre vezető magyar nemzeti politika egyik következményekép . . . (Zaj bal felöl.) Thaly Kálmán: A megalázkodás politikája ! (Hosszantartó zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök: Kérem, szólaljon fel a, képviselő úr, meg fogok neki felelni, de így nem tehetem. (Helyeslés a jobbóldalon.) . . . Mondom, midőn a sikerre vezető magvai- nemzeti politika egyik mellőzhetetlen attribútumaként azt állítottuk fel, hogy szükséges-e sikeres nemzeti politikához, hogy a jó egyetértés a nemzet és fejedelem közt megóvassék. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) Ez, t. képviselő úr, korántsem tehette azt, de talán nem is kívánta a képviselő úr állítani, mintha én úgy állítottam volna fel a tételt, hogy a dynastia érdeke ép úgy meg nem kívánná a jó egyetértést. Sőt, engedelmet kérek, midőn én a jó egyetértésre hivatkoztam, e tételemben benne volt az a kiegészítés, a melyet a képviselő úr ma szükségesnek tartott kijelenteni. (Élénk helyeslés jobb felől. Hosszantartó mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Hát már nem haragszik ! No jól van! (Zajos felkiáltások jobb felől : Rendre ! Rendre !) Wekerle Sándor ministerelnök: Megemlékezett a t. képviselő úr arról a depressioról, arról az elnyomottságról, elkedvetlenedésről, mely ma a közéletben, különösen a politikai életben szerinte uralkodik. (Úgy van! Úgy van! bal felöl. Halljuk! Halljiik! jobb felöl. Egy hang a baloldalon : Igaz!) Hát ha, igaz, t. képviselő úr, úgy méltóztassék annak igazi okaival is foglalkozni, (Zaj a baloldalon. Élénk helyeslés jobb felől.) és azután azokat az okokat nemesak itt (a jobboldalra mutat) keresni, hanem egyúttal elismerni, hogy ott is (a baloldalra mutat) vannak. (Élénk heh/eslés a jobboldalon. Hosszantartó zaj a baloldalon.)
