Képviselőházi napló, 1892. VIII. kötet • 1893. január 20–február 11.

Ülésnapok - 1892-150

28Í Í5Ö. orsüágoi ülés 1898. f.^riiár Ián, pénteked vitázhatlan bizonyítékaival találkozunk annak, hogy a kereskedelmi költségvetésben hangoz­tatott forgalmi politika ma már érvén3 r esül. De, t. ház, a kereskedelmi forgalmi poli­tikával a kereskedelmet magyarrá nem tehetjük ; magyarrá teszszük akkor, ha maguk a keres­kedők lesznek magyarok és maguk közül az idegen, német szellemet kiirtják. Annak pedig az az útja, hogy az az osztály, mely eddig á kereskedelemtől és ipartól tartózkodott, a régi közép osztály foglaljon tért a kereskedők közt és egyesüljön velők. Azt, hogy nem egyesül, én ma már nem a középosztály régi hagyományos idegenkedésének tulajdonítom, hanem annak, hogy a kereskedelmi pálya, a kereskedelmi magánhivatal az ifjúnak teljes biztosítékot nem nyújt, nem biztos pálya, és nincs is elég magas qualificatiohoz kötve. Például miben áll a kereskedelmi akadémia által adott qualificatio ? Kegy gymnasium osztály bevégzése után, tehát 14 éves korában fölvétetik az ifjú a kereskedelmi akadémiába. E tanfolyam áll három évből. 17 éves korában az a fiatal ember végzett ember, kilép a nyilvános életbe, hivatalnok lesz és hivatalos elfoglaltsága olyan. hogy neki sem a kereskedelmi szakmában ma­gasabb minősítésre, sem a társadalmi életben múlhatlanúl megkívántató tudományos ismeretek megszerzésére alkalma nincs; ő hivatalnok, min­den idejét kell, hogy hivatalának szentelje. Én azt, hogy a kereskedelmi akadémiai tanfolyam kibővíttessék, nem merném ajánlani, mert, tudjuk, hogy Ausztriában ugyan az a tan­rendszer uralkodik, már pedig ez elég bő anyagot tartalmaz, hogy a három év alatt az a keres­kedelmi tanonez a legmegfeszítettebb szor­galommal sem képes annak eleget tenni. Miután tehát nem is tartom azt helytelennek, hogy megvárjuk a társadalomban minden fiatal embertől, hogy magasabb qualificatiot tudjon felmutatni, én azt gondolom, hogy helyes lenne arra az alkalmat a társadalom ezen tiszteletre­méltó tényezőinek is megadni. Nagyon szük­ségesnek és czélszeríínek tartanám, ha egy ma­gasabb kereskedelmi tanintézetet szerveznénk, melyben már kezdettől fogva az ifjúság nem­csak a kereskedelmi szaktudományokra, hanem a társadalmi életben megkívántató ismeretekre is taníttassék és azt alkalma legyen megszerezni, mert a három évi tanfolyam után még azokat a magasabb ismereteket, melyek tisztán a keres­kedelmi szakmába tartoznak, sincs ideje magán­úton megszereznie, már pedig, hogy egyebet ne említsek, több nyelv ismerete nélkül a keres­kedelmi pályán nem is boldogulhat, továbbá a nemzetgazdasági tudomány is, mely mindig halad, oly bő anyag, hogy az három év alatt kimerítve nincs. Tehát ha a kereskedelmi térre a középosztály ifjai is lépnének, ez által a kereskedelem magyarrá lenne téve. De hogy tárgyamhoz közeledjem, én hiányt találok, és a törvénvhozás részéről is mulasztást észlelek ti abban, hogy a kereskedelmi magánhívatalnokok sorsa a törvény által nincs eléggé mél­tányolva. A kereskedelmi magánhívatalnokok sorsáról akkor, midőn a közhivatalnokok tisz­tességes társadalmi állást foglalnak el, gondos­kodva nincs. A magánhivatalnokok tisztán a hivataltadó akaratának s önkényének vannak alárendelve, az ő idejüket, tehetségük felhasz­nálását semmi törvény sem szabályozza, a hívataltadók akaratát semmi törvény sem kor­látozza s a mi fődolog, a magánhivatalnok ki van téve annak, hogy ha, mint a czitrom ki csavartatik, eldobatik és életpályája nincs biz­tosítva. Nem mondom, nem is kívánom, hogy a, kereskedelemi tárcza a magánhívatalnokok nyugdíjazására bizonyos összeget vegyen fel, hanem igenis kérem, és helyesnek találnám, hogy magán hivatalnokok ez irányú mozgalma a kereskedelemi tárcza részéről méltányol­tatnék és figyelemmel kisértetnék, támogattatnék, továbbá igen szükségesnek találnám, hogy fog­lalkozásuk és életpályájuk biztosítására a tör­vényhozás figyelmet fordítana. Mennyire hely­telen például az, hogy már 17 éves kora. után az a fiatal ember élet- és lélekölő munkát kor­látlanul teljesít. A gyári munkások munka ideje szabályozva van, a magasabb társadalmi osz­tályra, a kereskedői osztálynak ezen korláto­zására a törvénynek gondja nincs, az az ifjú a lélekölő munkának korlátlanul ki van téve. Felszólalásomnak czétja cs; k*az volt, hogy ez alkalommal, midőn a kereskedelmi hivatalos körökről gondoskodunk, a törvényhozás figyel­mét fordítsa ezen kereskedelmi magánhívatalno­kokra és alkalmazottakra, és a kereskedelemnek magyarrá tételére. (Helyeslés jobb felöl.) Ha a t. ház megengedi, áttérek, — hogy felszólalásomat befejezzem, — az ipar kérdésére is. (Halljuk! Halljuk!) Azt tartom, t. ház, hogy egy nemzet vagyo­nosodására a gyári iparnak kétségtelenül lénye­ges befolyása van. Figyelmünket azonban nem­csak az általános vagyonosodás kell, hogy igénybe vegye, hanem a mi már sokszor volt hangoztatva, a szegényebb néposztály megélhe­tésének biztosítása is, ez pedig az által lenne elérve, ha első sorban a kisipar támogatására megszavazott összeg a háziipar fejlesztésére, és pedig ott, fordíttatnék, a hol a lakosság gyakran ki van téve az éhínségnek. Nézetem szerint tehát az ipar és háziipar fejlesztésénél az ilyen indokok volnának tekintetbe veendők, mert a kivándorlást nem lehet megakadályozni a ki­vándorlók elé gördített akadályok által; az éh-

Next

/
Oldalképek
Tartalom